Három alapelv, amelyet megtaníthatunk gyermekeinknek

Tisztában vagy vele, hogy gyerekeid sikere vagy kudarca tőled függ? Az oktatás és a vallásos nevelés természetesen fontos szerepet játszik az életükben. A hatás azonban, amit azáltal éri őket, hogy veled élnek együtt, elindíthatja őket a siker útján.

Három fontos alapszabály van, amelyet megtaníthatunk a gyerekeinknek, és ezzel sokat teszünk azért, hogy sikeres és boldog legyen az életük.

Az első alapelv a Határozott cél.

Ezt a szokást már a gyermek kiskorában érdemes elkezdeni, így személyisége fix részévé válik majd.

Nemrég meglátogattam a barátaimat, akiknek a kisfia építőkockákkal játszott. Egy elég szabálytalan szerkezetet épített, ami hamarosan össze is dőlt. A fiú sírni kezdett, az édesanyja pedig a segítségére sietett és megkérdezte mit szeretne létrehozni.

„Nem tudom” – válaszolta szipogva. „Valamit, ami megáll.”

„Mielőtt nekilátsz, ki kell találnod mit is szeretnél, és a terv szerint kell haladnod. Lássuk csak, mit szeretnél építeni” – tanácsolta az anyuka.

Miután az édesanyja számtalan dolgot felsorolt, a kisfiú egy házikó mellett döntött és nagy lelkesedéssel bele is vágott az építésébe.

„Ez ugyan több időt és munkát igényel, de amikor befejezed, akkor állni fog és nagyon büszke leszel rá” – bíztatta a fiú apja.

Már indulni készültem, amikor a fiú lelkesen kézen ragadott és hívott, hogy nézzem meg a házat „ami nem fog összedőlni”.

„Ez sokkal jobb, mint egy összevissza épített ház” – kiáltotta örömittasan.

A fiú apja kikísért a kocsimhoz. Egy nagy nemzetközi áruházlánc igazgatójaként dolgozott, aki egy kisebb bolt eladójaként kezdte kevesebb mit tíz évvel ezelőtt. Az alelnöki pozícióig juttatta magát a Határozott cél elvének alkalmazásával. „Már érted miért mozgatunk meg minden követ, hogy a fiunk úgy nőjön fel, hogy teljességgel tisztában legyen azzal, amit akar” – mondta büszkén.

A gyermekekben a „ha nagy leszek vasútmérnök/űrutazó/filmsztár leszek” évei alatt formálódik a hit, hogy sikerre vihetnek bármit, amit elhatároznak, ugyanakkor felerősödik bennük, hogy hozzanak meg egy határozott döntést egy fő életcél irányába.

A második alapelv, amelyet érdemes megtanítani a gyermekeinknek az a Többletnyújtás szokása

Ez az alapelv a kötelességen túli hasznos szolgálatot jelenti. Ez egy kötelező szokás, amely nélkül senki sem ért még el igazán nagy sikereket, bármilyen területről is legyen szó. Amellett, hogy kedvező anyagi lehetőségeket biztosíthat ez a szabály azoknak, akik alkalmazzák, remekül erősíti a személyiséget és lehetőséget kínál arra, hogy könnyedén barátokra tegyünk szert.

Joe és Pete szomszédok voltak, egymás mellett élő munkáscsaládokból jöttek. Szüleik nem voltak iskolázottak, ám Joe szülei felismerték a Többlet nyújtásának fontosságát és egészen kiskorától ezt tanították neki.

Pete szülei ugyanakkor arra nevelték fiukat, hogy vegyen el mindent, amit meg tud szerezni anélkül, hogy akár egy ujját meg kéne mozdítani, és ő nagyon is sajátjává tette ezt a mentalitást.

Joe gyermekévei alatt apja előbb művezető, majd osztályvezető pozíciót ért el az üzemben azáltal, hogy követte a szabályt, hogy többet és jobbat nyújtson annál, mint amiért fizetik. Fiának is átadta ezt a szokást.

Az általános és középiskolában Joe előszeretettel vett részt iskolán kívüli tevékenységekben, és nagylelkűen osztotta meg tulajdonait is másokkal. Folyamatosan erőn felül teljesített, hogy tanárai és iskolatársai is kedveljék. Ráadásul a többletnyújtás szokása sok örömet is okozott neki, mivel a lehető legpozitívabb hozzáállással tette ezt.

Eközben Pete épp csak annyit dolgozott, amennyit nagyon muszáj volt. Ez gyenge iskolai teljesítményhez, valamint a tanárokkal és iskolatársakkal való feszültségekhez vezetett, és nem is sportolt, mert ahogy fogalmazott: „nem kifizetődő”. Hol tanulta ezt a hozzáállást? Az apjától, aki folyton a „rabszolgahajcsárokra” panaszkodott a munkahelyen, az iskolában és nagyjából mindenhol máshol.

Joe elnyert egy ösztöndíjat, ami biztosította az útját egy jó főiskolára, mert kitűnő eredményekkel zárta a középiskolát, majd a főiskolát is kitüntetéssel végezte, folytatta ugyanis a Többlet nyújtása szokását. Soha nem kérdezte „mit kapok én ettől”, inkább azt, hogy „mit tehetek, ami segít valaki másnak?”

Pete megvetően csak pedálgépként utalt Joe-ra, aki „megöli magát miközben másoknak dolgozik”. De ez a „stréber” nem panaszkodhatott. Főiskolai eredményének köszönhetően egy nagyszerű cégtől kapott állásajánlatot rögtön diploma után. Továbbra is tartja szokását, hogy többet nyújt a szükségesnél. Ez segítette hozzá két előléptetéshez fizetésemeléssel, megelőzve olyan kollégákat, akik vele egy időben kezdtek a cégnél dolgozni. A többiek is hasonló képzettséggel rendelkeztek és ugyanolyan intelligensek voltak, mint Joe.

Mi a helyzet Pete-tel? A középiskola után csak alantas munkát kapott. Folyamatosan panaszkodik, hogy Joe-nak bezzeg minden sikerül. A mai napig nem látja, hogy Joe önmagát léptette elő jobb életszínvonalra azáltal, hogy ADOTT, mielőtt bármit is meg akart volna KAPNI, így a növekvő hozadék törvénye neki kedvezett. Pete szüleinek pedig fogalma sincs, hogy elmulasztották fiukat felkészíteni a sikeres életre.

A siker harmadik alapelve, amelyet meg kell tanítani a gyermekeinknek, a Pozitív mentális attitűd.

Annak mentén kell gondolkodni, hogy mi az, amit meg tudunk tenni, és nem azon elmélkedni, mit nem vagyunk képesek megvalósítani. Henry Ford mondta, hogy a cégében leginkább olyan emberekre van szükség, akik nem ismerik a „nem lehet megtenni” szavakat.

Két tinédzser lány úgy döntött jelentkeznek az elsőévesek színdarabjába.

Amikor Nancy beszámolt erről a szüleinek, ők nagyon lelkesek lettek és bíztatták a lányt.

Ám mikor Joanne mondta el otthon, hogy mit tervez, csak negatív véleményeket kapott. „Miért fecsérelnéd ilyesmire az idődet? Egyébként is túl magas a hangod. Túl sok időt fogsz a hideg előadóteremben tölteni és megfázol. Nem fogod megtanulni a szövegedet, hibázni fogsz, aztán örökre szégyellni fogod magad emiatt.”

Szegény lány kudarcra volt ítélve még mielőtt belekezdett volna. Bukásra, mert a szülei egy negatív, „úgysem sikerül” mentális hozzáállást tanítottak neki.

Nancy elment a meghallgatásra. Nem kapott szerepet, de pozitív hozzáállású szülei azonnal segítettek neki, hogy meglássa az előnyt a pillanatnyi veszteségben. „Így több időd marad a 4H versenyre készülni a varrással” – nyugtatta az édesanyja. Nancy második helyezést ért el a versenyen és felnőve kiegyensúlyozott, derűs feleség vált belőle, aki két gyönyörű gyermekének is átadja a pozitív lelki beállítottság szokását.

Joanne sem kapott szerepet a darabban, de ő meg sem próbálta. Egyszer elég erőt gyűjtött, hogy legyőzze a szüleitől jövő negativitást és jelentkezett az úszócsapatba. Amikor nem sikerült bekerülnie, a szülei csak ennyit mondtak: „Hát nem megmondtuk?!” Joanne egy énközpontú, visszahúzódó nővé vált, aki pénzét és idejét arra áldozza, hogy mindenféle gyógyszert kipróbáljon, hogy enyhítsék a „fájdalmait”. Negatív lelki beállítottsága miatt hipochonderré vált.

Ha a szülők csak a betegség, szegénység és a kudarc teréből beszélnek, ugyanezt a lelkiállapotokat adják tovább gyermekeiknek is, akik ezáltal a sikertelenség felé sodródnak. Gondolkozz, viselkedj és beszélj az egészség, bőség, eredmények szféjárából, és ezzel add meg gyermekeidnek a sikerhez vezető kezdőlökést.

Napoleon Hill

Forrás: www.naphill.org

Ajánlott könyvek: