Hipnózisban – Gabriel Palacios interjú

Gabriel Palacios az egyik legismertebb hipnózissal foglalkozó szakember egész Európában. Amiben sikeres, az sokak számára megfoghatatlannak tűnik. A svájci fiatalember termeket tölt meg előadásaival, bestsellereket ír, és a 2013-ban alapított hipnoterápiás intézetében évente több mint 300 hipnoterapeutát képeznek. Vannak, akik akár két évet várnak arra, hogy Palacios terápiájára elmehessenek. De mégis ki áll a márka mögött?

Minden a család kertjében kezdődött. Gabriel Palacios már 16 évesen „klienseket” (családtagokat, iskolatársakat, barátokat) fogadott a kerti házban, és ott hipnotizálta őket. Már egészen fiatalon sikereket ért el, holott leginkább csak autodidakta módon foglalkozott a hipnózis témájával: bátyja egyik barátnője rettegett a kígyóktól, amelyet csupán egyetlen Palacios általi foglalkozás után képes volt legyőzni – minden olyan váratlanul történt. Nem sokkal ezután a gimnazista srác az iskolatársainak kezdte el felfedni tudományát. Palacios igen hamar rájött arra, hogy mit szeretne: azt, hogy az emberek megértsék és támogatni tudják tudatalattijukat.

Nem csoda, hogy új terápiás lehetőségek után kutatott, hiszen napi harminc ájulásos rosszulléttel kellett megküzdenie nap mint nap. Az illetékes egyetemi kórház nem tudta mivel magyarázni ezeket az állapotokat, amelynek orvosi okai azóta sem derültek ki. Palacios azonban azt vallja, hogy érzékelése és képessége, hogy az emberek tudatalattiját sokkal jobban megérti, mint a többi ember, ebből a betegségből ered, és ebből nőtte ki magát.

Kilenc bestsellert írt, amelyeket német nyelvterületen több mint százezer példányban adott el, a könyvek licenceit Oroszországon át egészen Tajvanig sok ország megvette, máig több mint 1500 hipnoterapeutát képzett nemzetközi szinten. Mi volt a legfontosabb a sikerhez vezető úton?

Én is gyakran felteszem magamnak a kérdést: vajon miért van az, hogy sikeresebb vagyok, mint azok, akik szintén hipnózissal foglalkoznak. Lehet, hogy az emberek érzik, hogy ez valóban az én hivatásom, amelyet szívvel és lélekkel csinálok. Másik jellemzőm a bátorság.

Véleményem szerint a sikernek két szabálya van: az egyik a bátorság, a másik a cselekvés.

A bátorság-cselekvés együttesen pedig valami egészen csodálatos dolog. Gyönyörűnek tartom például azt az elméletet, mely szerint aerodinamikai okokból a poszméheknek nem szabadna tudniuk repülni, mégis repülnek (ez az úgynevezett „poszméh-paradoxon”, amely alapján a fizika törvényeit figyelembe véve, a poszméheknek nem kellene tudniuk repülni, megj.). Gyermekkorom nehéz pillanatai tettek erőssé: az ájulások, édesapám öngyilkossága, az iskolai zaklatás. Ha mindezeken valaki átmegy, akkor már tényleg nem sok dolog van, amitől „elájulhat”.

Mikor vált világossá, hogy a hipnoterápia lesz az Ön hivatása?

A médiában a hipnózisról annyit látni, hogy az egyik ember csettint egyet, aztán a vele szemben ülő állítólag öntudatlan állapotba kerül. Úgy éreztem, hogy kötelességem nekem is megtanulni a hipnózist, bár természetesen már akkor nyilvánvaló volt számomra, hogy a tévében látottak egy része csak show, de mégis tudtam, hogy ezt nekem is tudnom kell. Úgy éreztem, hogy ezzel túl tudok lépni a tehetetlenségemen, és magamnak és másoknak is segíteni tudok.

Mit nyújt a hipnózis az embereknek, amit a gyógyszerek és egyéb, klasszikus kezelési formák nem?

A hipnózisterápia célja – kiegészülve a hagyományos orvoslással – az emberi tudatalattival való munka. A tudatalattiban keletkezett rossz kapcsolatok újrakapcsolásáról, másik irányba történő „programozásáról” szól.

A cél az lenne, hogy amit az ember a hipnotikus transzban megtanul, az magától értetődővé váljon számára.

És mi csúszhat félre?

A legfontosabb az, hogy az ember ne gondoljon túl sokat magáról, és ne gondolja azt, hogy helyettesítheti a pszichiátereket. A hipnózisra a hagyományos orvoslás kiegészítéseként kell tekintenünk, de semmiféleképpen nem szabad kizárni, vagy versenyeznie vele. A foglalkozásoknak mindig a kliens elégedettségét kell szolgálnia, és a különösen érzelmes gondolatok esetében is tudnunk kell, hogy mit tehetünk, tegyünk, milyen kontrollmechanizmusokat alkalmazhatunk. Ezeket a megbízható és minősítéssel rendelkező hipnózisterapeuta képzéseken meg is tanulják a résztvevők.

Mi vezetett el ahhoz, hogy 2013-ban megalapítsa a berni Palacios Relations Hipnoterápiás Intézetet?

A hipnózis és hipnózis coaching végzettség megszerzése és a középiskola befejezése után kibéreltem egy egyszobás rendelőt. Közben továbbtanultam, de a következő tanulmányi időszak alatt a vendégköröm folyamatosan növekedett, ezért egy két és fél szobás rendelőre váltottam. Lassan már a tanulmányaimra sem tudtam odafigyelni, mert annyi ügyfelem lett, hogy állandóan ki kellett mennem az osztályteremből. Tele volt a naptáram hipnoterápiás foglalkozásokkal. Ekkor döntöttem úgy, hogy abbahagyom a tanulást, és mindent egy lapra teszek fel.

Egyre nagyobb lett a kereslet, és elkezdtem könyveket írni tapasztalataimról. Végül 2013-ban megnyitottam a hipnoterápiás intézetemet. Addig az előadások és a tréningek mellett naponta tíz egyéni foglalkozást is tartottam – négyet délelőtt, hatot délután. Az évek során több ezer órányi tapasztalatra tettem szert. Napjainkban az intézet több mint 750 m²-en tíz igen elkötelezett kollégával működik.

Mit kínál a Palacios Relations?

Két főszolgáltatásunk van. Az egyik a hipnoterapeuta-képzés, a másik pedig egy saját, az „Invaluation” névre hallgató módszer szerinti beszédterápiás képzés. Egyetértünk a modern hipnoterápia természettudomány szerinti elbírálásával, de emellett igyekszem elmagyarázni, hogy az Ég és Föld között mennyi olyan dolog van, amelyre nincs magyarázat. Természetesen továbbképzéseket is tartunk, olyan szakterületeken mint például a gyermekhipnózis, a fájdalomterápia, vagy a sport és a szüléshipnózis. Egyre több olyan kórház van, akik támogatják ápolóik képzését. Az egészségügyi dolgozók mellett több pályamódosítónk is van: ügyvédek, rendőrök, pszichológusok, tanárok is járnak hozzánk. Távoktatást is szervezünk, de a személyes megjelenés bizonyos napokon ennél a képzési módnál is elengedhetetlen.

Miben egyedi az, amit Ön kínál?

A piac mostanra egy kicsit telítődött, sok hipnózisiskola létezik. A visszajelzések szerint diákjaink és klienseink érzékenységünket és gondoskodásunkat értékelik a leginkább. Ahogyan azt is, hogy nálunk szinte minden rendelkezésre áll. A diákoknak semmivel nem kell foglalkozni, nekik csak az oktatásra kell koncentrálniuk. Drága eszközeink is vannak, például EEG-mérést végzünk óra közben. Olyan tudást szeretnénk átadni, amely hozzáadott értéket képvisel tanulóink számára. A legnagyobb elismerés számunkra az, hogy a végzett diákok mintegy 85%-a azonnal beiratkozik másod- vagy továbbképzésre is hozzánk.

Hány hipnoterapeutát képeznek ki évente? Milyen hosszú a képzés?

Az alapképzés a nemzetközi szövetségek képzési feltételei szerint zajlik, csak így kaphatnak a diákok bizonyítványt tanulmányaikról. A szabályok szerint ehhez 150 óra szükséges, beleértve az irányított, ám önálló tanulást is. Hipnoterápiás mesterképzésünk például az ASCA (Svájci Kiegészítő Gyógyászati Alapítvány) által elismert képzési program, amely során minimum 200 órát kell teljesíteni, és ebben nincsen benne a 150 orvosi alapismeretek óra. A diákok saját igényeikhez igazítva, különböző intervallumokban végezhetik el a képzést. 2019-ben mintegy 300 hallgató fejezte be az alapképzést.

Hogyan jellemezné diákjait?

A képzésben részt vevő férfiak és nők számára egyaránt alapvető követelmény, hogy érdeklődjenek társaik iránt, kommunikatívan éberek és figyelmesek legyenek, és legyen bennük empátia. Többen számolnak be arról, hogy rájöttek, hogy korábban rossz helyen voltak, nem a hozzájuk illő munkát végezték. Eddig a mókuskerék csapdájában tengődtek, de most már csak olyasmit akarnak csinálni, ami örömmel tölti el őket: hipnocoachként és -terapeutaként segíteni az embereknek. Érkeznek hozzánk bankárok, és olyan emberek, akik racionális szakmákban dolgoznak, például informatikusok vagy értékesítők.

Mennyibe kerül egy terápia, amelyet Ön tart?

Több száz megkeresésem van, ezért ezt a megoldást már nem igazán ajánlom, de amúgy egy foglalkozás 250 CHF-be kerül. Élsportolókkal, hírességekkel, politikai döntéshozókkal és egyéb érdekes emberekkel dolgoztam együtt. Mostanában azonban már adományalapú foglalkozásokat tartok. Ez azt jelenti, hogy a klienseimnek ki kell választani egy karitatív szervezetet, akinek adományt adnak. Aztán elküldik nekünk az adományról szóló elismervényt, és az adományozott összegért kapják meg a terápiát.

Aki sikeres, annak gyakran ellenszélben kell eveznie. Mit mondanak Önről kritikusai?

Egész pályafutásom során nagyon kevés romboló, negatív cikk jelent meg rólam, pozitív cikkek viszont annál inkább. A legrosszabb az volt, amikor személyes okok miatt kritizált valaki. Vannak, akik magát a hipnoterápiát kritizálják – ami részben valahol jogos. Ha pszichiáter lennék, és azt hallanám a pácienseimtől, hogy hipnoterápián vesznek részt, én is felhorkantanék, mivel vannak hipnoterapeuták, akik túl sokat foglalkoznak a múlttal – anélkül, hogy ezt előre megbeszélnék a klienssel, vagy tájékoztatnák az illető orvosait erről. A Svájci Hipnoterapeuták Szövetségében, amelynek én vagyok az elnöke, egyértelmű és szigorú etikai szabályokat fektettünk le. Ezek biztosítják, hogy értékeink terápiás környezetben megmaradjanak, és tovább bővüljenek.

Hipnoterapeuta tréneri munkája mellett előadásokat tart és könyveket is ír. Milyen tervei vannak az elkövetkezendő tíz évre?

Azt szeretném, ha tíz év múlva a világ összes kontinenséről lennének hallgatóim, de vannak olyan dolgok is, amelyeket kifejezetten Svájcban szeretnék megvalósítani. Van egy egyesület, amelyet vezetek, ez tartja a rendkívül sikeres, úgynevezett „félelemmentes kongresszusokat”. Képzéseket vezetek, a könyvszakmában elismert kiadónk mellett egy másik intézmény is alakulóban van, ahogyan egy online intézet is, amelynek a neve Szellemi Fejlődés. Mindig vannak új ötleteim.

https://www.forbes.at

Ajánlott könyvek: