Az önelfogadás az életerő titka. Az elme megnyugszik az általa alkotott történetektől, tudatosságunk kibontakozik, mi pedig megpihenünk a szeretetben.
Az önelfogadás ellentétes a kultúránkkal, mert nemet mond a patriarchátusra, a mátrixra és a járványszerűen terjedő kételkedésre.
Az önelfogadás a legbékésebb erő.
Az önelfogadás bátorságot igényel – a szív bátorságát.
Az elfogadás a legtökéletesebb nyitottság.
Az önelfogadás lesz az éned veszte. A szörnyen hamis vagy korlátolt identitásod veszte – de a spirituális és a társadalmilag elismert énedé is. Az lesz a feladatod, hogy kitörölj az emlékezetedből egy sor dogmát. Meg kell bocsátanod a látszólag megbocsáthatatlant, és fel kell adnod olyan dolgokat, amelyeknek az építgetésével sok időt töltöttél. Kevesebb elv, kevesebb szabály segíti majd az eligazodásodat a világban, miközben a törvényektől a tisztelet felé tartasz.
Az önelfogadásod lázadásnak vagy árulásnak tűnhet mások szemében.
Önmagad elfogadásával megérted a megoldatlan problémáid súlyát. Ez a szeretetteljes hozzáállás sokkal kezelhetőbbé teszi majd a feltorlódott feladatokat, hogy meg tudj velük birkózni, és végre kibontakozhass.
Az önelfogadás nagy felelősség, és óriási együttérzést igényel. Ahogyan a szíved középpontjában keresgélsz, ahol mindent tárolsz és megbecsülsz, nem lesz szükséged arra, amit most a világra vetítesz – hogy kire haragszol, ki az, aki még jobban haragszik rád, ki a megvilágosodottabb vagy a hitelesebb. Felismered az erőt, amely benned lakozik, és többé már nem kell azt színlelned, hogy valahol rajtad kívül létezik.
Millió üzenet szól majd az érdemtelenségedről egy rakás „helyes” és a halom „rossz” minősítés közé szuszakolva, de tehetséged és izzó szíved birtokában azt mondod: Szeretlek és elfogadlak mindnyájatokat. Meg fogod tenni, függetlenül attól, hogy miként élnek az általad bálványozott emberek, vagy hogy mit mondott a jósnő.
El fogod fogadni önmagadat, az árnyékot, a fényt és mindent, ami felfedi az igazságot.
Végre felszabadultan tudsz lélegezni. És a következő mély belégzéskor eltölt a nagylelkűség szelleme.
Ha elfogadod önmagadat, rengeteget tudsz adni másoknak – pusztán azáltal, hogy önmagad vagy.
Önzetlenül
„A legijesztőbb dolog önmagunk teljes elfogadása.” – C. G. Jung
Azért vagyunk itt, hogy elfelejtsünk és elutasítsunk minden olyan mondatot, töröljünk minden olyan programot, amely azt állítja, hogy nem vagyunk isteni lények. A felszabadult élethez nincs szükségünk egy guru vagy más tekintélyszemély engedélyére. Ez csak rád és az istenedre tartozik – és akárhogy is akarsz élni, Isten meg fogja érteni.
Ahhoz, hogy felébredjünk, egyetlen dolog kell: az, hogy fel akarjunk ébredni – hogy az igazság legyen az életünk vezérfonala. Ez megköveteli tőlünk, hogy alaposan ismerjük a gondolatainkat, mert így megvizsgálhatjuk elképzeléseink igazságtartalmát, és egyre közelebb kerülhetünk a szívünk középpontjához.
„Ez az utazás nem arról szól, hogy valamivé váljunk. Arról szól, hogy ne váljunk azzá, akik nem vagyunk, és ne tévesszük meg önmagunkat. Furcsa ez. Nem jutunk máshova, mint ahol mindig is voltunk, de teljesen máshogyan érzékeljük, hol voltunk mindeddig. És rájövünk, hogy a mennyország, amit mindenki keres, ott van, ahol mindig is voltunk.” – Adyashanti
Nagyrabecsülés
nagyrabecsülés (főnév):
- Mélységes áhítat, tisztelet, szeretet.
- Odaadó tisztelet.
Csupán a szeretetteljes ember veszi észre a szeretetet. A gyűlölködő, amikor ránéz valakire, nem látja meg a benne rejlő szépséget. Az irigy nem nézi együttérzéssel a szegényt.
Csak a szeretet látja, hogy mindenhol ott van a szeretet. A szív látja az igazságot. Tisztán lát, és szeretetet áraszt mindenre.
Az ego rosszul lát – nem is csoda, hisz az árnyékban van. Minden, amit nem a szeretet nézőpontjából szemlélünk, megtévesztő. A szív szeretetteljes látásmódja az Istenség ajándéka.
Milyen szemmel nézel arra, akit egy áruházban látsz, arra, akit a közösségi médián keresztül kísérsz figyelemmel, és aki veled szemben ül az étteremben? Amikor önmagunkra tekintünk, és arra, hogy hol tartunk jelenleg az életünkben, vajon a szívünk nézőpontjából szemléljük magunkat, vagy közbelép az árnyék-énünk?
Amikor már nem a felsőbbrendű-alsóbbrendű, vágy-ellenszenv terminusokban gondolkodunk, a szívünkben lévő falak leomlanak. Ezeket a barikádokat az elme állítja a szeretetteljes tudat elé, és csakis az elme döntheti le őket. Amikor ez megtörténik, észrevesszük, hogy egy nyitott energiamezőben vagyunk, amelybe minden beletartozik. Itt semmi nincs elutasítva, sem a neurózisaid, sem a sérelmeid, sem a betegségeid, sem a hatalmi harcok, sem a világháborúk.
A szeretet mindig a szeretetet választja. Mindig keresi az igazságot az emberekben és a helyzetekben, és egy lépéssel mindig még tovább megy azzal, hogy szereti mindazt, amit talál.
„Ebben az univerzumban nincs semmi, ami figyelmen kívül hagyható, vagy megvetéssel kezelhető.” – Anandamayi Ma
Ha szeretetteljesen tekintesz önmagadra, vajon mit fogsz találni? Milyen régi helyzetek oldódnának meg? Miféle feszültség tűnne el? Mit bocsátanál meg, mi válna gondtalanná, mi csökkenne, mit ünnepelnél, és mit tartanál nagyobb becsben?
A szeretetteljes tekintet tiszteletteljes.
ELMÉLKEDÉS:
Képzeld el, hogy rettegsz a kétségeidtől. Ahelyett, hogy lekicsinyelnéd az aggodalmaidat, övezd őket tisztelettel. Hűha, kétség, értem, hogy mondani akarsz nekem valamit. Megállítasz, és rábírsz, hogy megpihenjek. Eszembe juttatod a hitemet. Látom, hogy engem szolgálsz. Köszönöm, hogy segítesz összpontosítani. Mivel a kétséget (a félelmet, a szorongást stb.) tisztelettel tudomásul veszed, kezdesz megnyugodni. Minden érzés lecsillapodik, ha szívesen látják. Gondolj csak bele, mit érhetsz el, ha egy kis elfogadást mutatsz a szégyenérzeted felé. Ez lesz aztán a nagy falat! A szégyen energiája a sötét sarokban szeret bujkálni, és azt reméli, hogy sosem kell onnan előjönnie. Mi lenne, ha visszaadnád a méltóságát? Üdv, szégyenérzet, látlak téged. Megértem, hogy miért érzel úgy, ahogy érzel, teljesen érthető. Olyan dolgokat fogok megélni és létrehozni, amelyekből érezni fogod, hogy büszke vagyok rád. Nyugodtan maradhatsz, amíg én elvégzem a munkám. Talán így előcsalogathatod az árnyékból, és ő maga is tesz egy lépést az elfogadás fénye felé, amit kedvesen felkapcsoltál.
A szív egyaránt szívesen látja a meghívottakat és a hívatlan vendégeket. Képzeld el, hogy az egyik riválisodat szívélyes üdvözléssel fogadod. Szeretetteljes tekintettel nézel rá, nem kihívóan vagy megbántva. Abban a pillanatban összekapcsolódhatsz azzal, aminek mind a ketten tudtok örülni, és amiért mind a ketten megpróbáltok sikerrel járni.
A tisztelet egy lelki képesség. Minél többször találnak a tapasztalataink elfogadásra, annál közelebb kerülünk a lelkünk hatalmához. A szeretetteljes nézőpont mindent megváltoztat.
„A spirituális élet nagyrészt az önelfogadásról szól – vagy talán teljes mértékben.” – Jack Kornfield
Önmagad elfogadása lehetővé teszi számodra, hogy megbékülj azzal, ami éppen veled és az életeddel történik. Józan ésszel és szeretetteljes kedvességgel ruház fel, ezekkel dolgozhatsz.
Ha jóban vagy önmagaddal, bármivel meg tudsz barátkozni, ami az életedben történik.
A félelem ellenáll az élet hívásának, pedig az élet ott kiabál: „Élj meg! Éld meg a testedet! A megbocsátás adta szabadságot! Élj meg, és lubickolj bennem!” A félelem azonban odabent marad, hogy biztonságban érezze magát.
Az elfogadás a legtökéletesebb nyitottság, a szeretet egyik legmagasabb rendű formája. Az elfogadás a legjobb, amit tehetsz.
„Isten azt mondta, »Szeresd az ellenfeledet!«, és én engedelmeskedtem, és szerettem önmagamat.” – Kahlil Gibran
Amikor a szándékos ébredés útjára lépsz, az egód nagyon trükkössé válhat. Ahogyan szorgalmasan egyre közelebb araszolsz a megvilágosodáshoz, a kisszerű éned azt fogja suttogni, hogy nem vagy elég megvilágosodott. Amikor a hang ezt mondja, légy együttérző önmagaddal. A válasz nagyon egyszerű:
Mindent megteszek, ami tőlem telik.
(Ezt a legszeretetteljesebb, legbarátságosabb hangodon mondd!)
Mindent megteszel, ami tőled telik?
Több mint valószínű.
Ezért vagy isteni.
Forrás: Hogyan legyél szerethető