Mindegy, hogy komoly szorongással küzdesz, vagy csak egy kicsit érzed magad stresszesnek, a körülötted lévő „lomok” nem tesznek jót az idegeidnek. Az alábbiakban megmutatom, hogyan szerezd vissza az irányítást a dolgaid felett.
A lomoktól való megszabadulás és a rendszerezés alapelveinek elsajátítása egy hónap. Ez a folyamat hozzásegít ahhoz, hogy jobban kezeld a stresszt és egészségesebben élj.
Abban a négy évben, amikor a szorongásom a tetőfokára hágott, hagytam, hogy a tiszta házamból szemétdomb legyen. A folyamat meglehetősen lassan bontakozott ki: eleinte csak a szőnyegeket nem tisztítottam kellő gyakorisággal és a leveleket felhalmoztam a konyhapulton. A hűtőben is felgyülemlettek a hetek (hónapok) óta lejárt ételek. A teli bevásárlószatyrok a folyosón sorakoztak. Még ahhoz is komoly erőfeszítésre volt szükségem, hogy a táskákat kipakoljam. A ruháim hónapokon át halmokban hevertek a hálószobapadlón.
Nem azért volt rumli, mert nem érdekelt, hanem azért, mert annyira maga alá temetett a mindennapi teendőkkel járó felelősség – a zsonglőrködés a munkával, a társasági élet, ahogyan a többi alapfeladat is. Ez mind valódi küzdelem volt számomra. Tisztában voltam azzal, hogy egyre nagyobb a rendetlenség az otthonomban, de mégsem tudtam rávenni magam arra, hogy tegyek ellene valamit.
Néha éreztem némi késztetést a cselekvésre, olyankor afféle „takarítós napot” tartottam. Összegyűjtöttem egy halom ruhát, és elvittem őket turkálókba vagy adományboltokba. Üzletet kötöttem magammal: ha sok mindent elajándékozok, akkor vehetek magamnak valami apróságot a turiban. Ettől kezdve már nem úgy tekintettem a rendrakásra és lomtalanításra, mint szükséges rosszra hanem egy izgalmas feladatra. Volt az egésznek egyfajta terápiás jellege is. De ez nem volt elég.
A rendetlenség ugyanis valahogy mindig visszaszivárgott a lakásba. Úgy éreztem, hogy csapdába ejtettek a folyamatosan felhalmozódó cuccok. Állandóan lomokkal találtam szembe magam, mindig takarítani kellett. Minden eddiginél szorongóbbá és depresszívebbé váltam, míg egy nap azt nem mondtam, hogy elég volt.
Nem akartam szégyellni a lakásomat és a lakókörnyezetemet. Egy pihentető otthonra vágytam, és nem olyanra, ahol még stresszesebben érzem magamat. Elhatároztam, hogy rendet teszek az életemben: elkezdtem naplót vezetni, beszereztem egy tervezőt és sok naptárt. A dolgok gyűjtögetése helyett új szokásom lett: elkezdtem feljegyezni mindent arról, hogy mit csinálok. Ezzel egy időben megkértem a barátaimat, hogy kérjenek számon bizonyos dolgokat, például azt, ha úgy látják, hogy a lakásom kezd ismét rendetlen lenni, és noszogassanak, hogy tegyek ellene valamit. Akkor is hozzájuk fordultam, ha venni szerettem volna valami újat, vagy nem tudtam eldönteni, hogy valamit kidobjak-e vagy sem. Megkérdeztem tőlük, hogy szerintük elhamarkodott-e az, amire készülök.
Nem vagyok tökéletes, így néha még beleesek a régi szokásaim csapdáiba. Ha azonban azon kapom magamat, hogy tétova vagyok, igyekszem nem gyötrődni rajta sokáig. Elfogadom, hogy emberi lény vagyok, aki hibázhat (és hibázni is fog), de addig nincs semmi gond, amíg próbálkozom. A bevásárlószatyrok manapság már nem sorakoznak a folyóson, de ha mégis, akkor gyorsan elpakolom őket, és továbblépek.
Kapocs a szorongás és a rendetlenség között
Az én történetem csak egy példa arra, hogy a szorongás és a rendetlenség gyakran kéz a kézben jár. Természetesen azt senki sem állítja, hogy a felfordulás miatt alakul ki valakiben bizonytalanság, ahogyan azt sem, hogy a rend és a rendszerezés mindent megold. A kutatási eredmények viszont azt mutatják, hogy a káosz komoly hatással tud lenni a hangulatunkra.
A Personality and Social Psychology Bulletin-ben (2009) megjelent tanulmányban arra a következtetésre jutottak, hogy az otthoni rendetlenség miatt a tulajdonosok néha lehangoltnak érzik magukat, főleg akkor, ha a látogatók megjegyzést tesznek a lakásban uralkodó fejetlenségre. Egy másik, a Journal of Neuroscience-ben (2011) publikált kutatás arra világított rá, hogy a felfordulás azt jelzi, hogy túl sok inger van az ember környezetében, amelyek az illető számára megnehezítik a koncentrációt.
Dennis Greenberger, a Tudat az érzések felett társszerzője, és a kaliforniai szorongással és depresszióval foglalkozó központ igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy nem is maga a rendetlenség a káros, hanem az, ahogyan reagálunk rá.
„Ha valaki besétál egy limlomos, rendetlen irodába, de közben azt gondolja, hogy »tudom, hogy hol vannak a dolgaim, és izgatott vagyok, hogy olyan értelmes munkát végezhetek itt, amelyet szeretek«, annak az embernek nem igazán van problémája” – mondja Greenberger. Azonban hozzáteszi: „De ha valaki úgy lép be ugyanabba a szobába, hogy bosszantja, hogy nem találja a dolgait, vagy állandóan amiatt gyötrődik, hogy vajon mit gondolnak róla mások a rendetlenség miatt, akkor annak az illetőnek minden bizonnyal segítségre van szüksége.”
Gail Steketee, a Bostoni Egyetem professzora és nyugalmazott dékánja azt mondja, hogy nem ritka, hogy az embereket nyomasztja a rendetlenség. A gond az, hogy ez az a pont, ahol a szorongás beüthet: „Az emberek azon agyalnak, hogyan fognak rendet rakni, hol kezdjék az egészet, mi van, ha nem tudják eldönteni, hogy mit dobjanak ki, hová tegyék azokat a dolgokat, amelyekre már nincs szükségük stb.”
A rendetlenség – és az ahhoz kapcsolódó szorongás – megszüntetése
Most már te is eltökélt vagy, tudod, hogy a rendetlenség nem tesz jót a lelki egészségednek. De hogyan tovább?
Belekezdeni a legnehezebb. A Russell Research által (2011) végzett felmérésből kiderült, hogy a résztvevők 91%-a „annyira stresszel, szorong és olyan nyomasztó hangulatba kerül, amikor otthonukban rendetlenség uralkodik, hogy azt sem tudja, hogy hol és hogyan kezdjen neki a rendszerezésnek”.
Ez nem csupán a rendszerezési tudás hiányának tudható be, az érzéseknek is fontos szerepük van. „A szorongás gyakran annak tudható be, hogy az illető képtelen elengedni a tárgyakat – attól fél, hogy biztos pont akkor lesz szükség rá, miután kidobta. Az emberek attól tartanak, hogy hibát követnek el, ha kidobnak egy tárgyat, mert lehet, hogy valami értékesről van szó, csak eddig még nem tudtak róla. Attól is félnek, hogy eluralkodik a pazarlás érzése” – mondja Steketee.
Nem kell, hogy ezek a félelmek lebénítsanak. Itt van néhány mód, hogyan küzdd le a rendetlenséget a szorongásod ellenére.
Gondolkodj el azon, hogy pontosan miért rossz neked a rendetlenség
Lehet, hogy már eljutottál arra a pontra, hogy a rendetlenség „rossz” neked, de Steketee azt javasolja, hogy szánj némi időt az elmélkedésre a témában, kifejezetten arra koncentrálva, hogy miképpen akadályoz céljaid elérésében. Mi a fontos: Hogy át tudd hívni a barátaidat? Hogy az unokák jókat játszhassanak a nappalidban? Hogy legyen egy szép hálószobád, ahol jókat olvashatsz? Bármi legyen is, tekints rá motivációként, hogy összeszedetten fókuszálni tudj arra a területre, amely a legnagyobb hatással van életedre. Kezdd a rendrakást ott!
Légy felkészült
Nincs abban semmi szégyellnivaló, ha segítséget kérünk. Sőt, valójában még ajánlatos is így tennünk. Ha nincs meg a kereted (vagy kedved) arra, hogy egy profi rendszerezővel dolgozz együtt, akkor legalább a könyvét olvasd el. Lehet, hogy szívesen megismerkednél Marie Kondo: Rend a lelke mindennek, vagy Randy O. Frost és Gail Steketee: Stuff, vagy Dennis Greenberger: Tudat az érzések felett című könyvekkel.
Kezdd kicsiben
Végy egy mély levegőt, és emlékeztesd magad arra, hogy teljesen helyénvaló, ha úgy érzed, hogy egy lehetetlen küldetéssel állsz szemben. Ne próbálj meg mindent kitakarítani egyszerre. Kezdd apró lépésekkel, amelyek ismételten cselekvésre buzdítanak. Jelölj ki egy kisebb méretű rendetlen területet – ez lehet például a hűtőszekrény vagy a cipős szekrény – és győzd le a rendetlenséget ott.
Ha rendrakás közben is szorongsz, próbálj meg rövid időtartamokat meghatározni a takarításra. Jelölj ki például heti 15 percet, vagy annyit, amennyit be tudsz illeszteni a napirendedbe. Aztán – Greenberger szerint – lassan képes leszel egyre hosszabbra nyújtani ezeket az időtartamokat.
Forrás: Prevention.com