A kommunikációs szabályok akkor is érvényesek rád, ha befelé forduló vagy.
Ma két olyan párkapcsolati kérdéssel szeretnék foglalkozni, amelyekkel mostanában találkoztam, a párjuktól elhúzódó introvertáltakkal kapcsolatban.
„Komoly kapcsolatom van egy introvertálttal. Nemrég azt mondta, több térre van szüksége. Nem vagyok követelőző, és úgy gondolom, már most is sok szabadságot adok neki. Ha ennél is többet kínálok, felmerül a kérdés bennem, hogy egyáltalán nevezhetjük-e ezt párkapcsolatnak.„
„Egész éjjel sírtam, a szemeim feldagadtak. Nem tudom, hogy kéne viselkednem ebben a kapcsolatban. Szeretetteljes vagyok, szeretem az érintést és az intimitást. Nem tudom, hogy bírnám ezek nélkül. Segítség!”
Szeretnie kell
„Igazi introvertált vagyok, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A férfi, akit már több mint egy éve próbálok megismerni, szintén befelé forduló. Azt gondoltam, ez azt jelenti, hogy majd megértjük és elfogadjuk egymás magánszféra iránti igényét, amikor stresszes időket élünk. Úgy tűnik, hogy túlságosan is megértőek vagyunk. Hajlamosak vagyunk eltávolodni egymástól és túl sok teret biztosítani a másiknak. Utána pedig nagyon nehéz újra kapcsolódni. Ő még rosszabb ebben, mint én. Van, hogy két hétig is távol van. Próbálom megérteni, de megőrülök ettől.”
„Ő is magába zárkozó, aki egyben zenész és kereskedő is. Ezek a szerepek azt igénylik, hogy extrovertáltként viselkedjen. Azt hiszem, ez teljesen kikészíti. Randiztam más introvertáltakkal is. Kettővel minden jól ment, de egy másik pont olyan volt, mint a mostani. Lassan táblát akasztok a nyakamba: Csak extrovertált férfiak. Introvertáltak ne jelentkezzenek. Őrjítő!”
Belefáradtam, hogy megértő legyek
Sokaknak erőt adhat, ha tanulnak az introverzióról. Jó, ha elfogadjuk a saját tér iránti igényünket, mások hasonló, vagy ütköző igényeit, tiszteletben tartjuk saját utunkat és másokét, ahogy a világgal kommunikálunk. Ez olyan szintű elfogadáshoz vezet, ami emeli a kapcsolatainkat, emberiességünket. Ám, amikor a kapcsolatokhoz érünk, az „én befelé forduló vagyok” vagy „ő introvertált”, csak a beszélgetés kezdete.
Egyrészt az „introvertált” nem egy mindenkire ugyanúgy érvényes címke. Az introverzió, akárcsak az extroverzió, széles spektrumon mozgó személyiségbeli vonások összessége. Képzeljünk el egy vízszintes vonalat egyik végén az introverzióval, a másik végén az extroverzióval. Legtöbben valahol a két szélsőérték között helyezkedünk el, különböző módon és mértékben megjelenítve a jellemző személyiségjegyeket.
Például a te esetedben a zárkózottság lehet, hogy azt jelenti „a hétvége a családé”, miközben valaki azt gondolja „a hétvége az egyedüllété”, megint más pedig úgy véli „a hétvége a három legjobb barátomé”.
A stílusodnak megfelelően lehetséges, hogy azt gondolod „minden estémet ezzel az egy különleges személlyel tölteném”, miközben az a személy azt gondolja „nekem elég, ha a hétvégéket töltjük együtt”. A te introvertált problémakezelésed talán így hangzik: „üljünk le most azonnal egy üveg borral és beszéljük meg”. Ám a partnered lehet, hogy úgy gondolja „hadd gondolkozzak rajta néhány napig, aztán beszélünk róla”.
Ráadásul az introverzió csak egy kis része mindazon változóknak, amelyek azzá tesznek minket, akik vagyunk.
Egyrészt ez egy hasznos és nem ítélkező címke, de nem fogható a zárkózottságra az összes párkapcsolati stressz, ahogy azt sem feltételezhetjük, hogy valaki csak emiatt igényel több szabadságot a kapcsolatban. Közrejátszhat ez is, de lehet mögötte jóval összetettebb és akár elszomorítóbb ok, mint a félelem, összeférhetetlenség, kötődési problémák, vagy számos más ok, amely a pár tagjainak az eltávolodását okozhatja.
Az egyetlen módja, hogy megoldjuk ezeket a nehézségeket, ha hosszasan és mélyrehatóan beszélünk róluk.
Miközben mi introvertáltak jó hallgatóság vagyunk, nekünk is ismernünk kell és tudnunk kell kifejezni a saját igényeinket. A „belefáradtam, hogy megértő legyek” esetében a hallgatás és megértés már nem elegendő. Fontos azt is elmondani, hogy mik a minimális elvárásaink egy kapcsolattól – idő, szeretet, elérhetőség. (Lásd az introvertáltak önkifejezési nehézségeiről szóló írásomat.)
A reakció, amelyet azután kapsz, hogy kifejezted mire van szükséged, megmutatja a párkapcsolatodban rejlő valódi potenciált. Szeretettel fogadják az igényeidet, vagy azonnal elutasítják? Hajlandó a másik ember kompromisszumot kötni? Te hajlandó vagy erre? Tudsz boldogan élni azzal, amit a másik nyújt? Nem kaphatod meg mindig, amit akarsz, de kapsz eleget?
És ha nem, akkor mi legyen? Ez egy ijesztő kérdés. Talán ezt akarod a leginkább elkerülni. Ha úgy döntesz, ez a kapcsolat nem megfelelő számodra, legalább tudod, hogy minden tőled telhetőt megtettél, hogy kettőtök igényeit összeegyeztesd, így gondolhatsz rá „közös megegyezéses” szakításként: beszéltetek róla és arra jutottatok, hogy kettőtöknek egyszerűen mások az igényei egy párkapcsolatban.
Amikor készen állsz új kapcsolatra, gondold végig mit tanultál magadról ezekből a beszélgetésekből. A „belefáradtam, hogy megértő legyek” azzal viccel, hogy csak nyitottakkal fog randizni, de lehet, hogy ez nem is vicc. Az Introverts in Love című könyvemben megkérdezett introvertáltak közül a kapcsolatban levők közel fele extrovertáltakkal volt egy párban – és értékelték az energiát, társasági életet, nyitottságot, amit a kifelé fordulók hoztak az életükbe. (A másik felük élvezte a csendes életet egy másik introvertált oldalán.) Lehet tehát, hogy egy extrovertálttal boldogabb lennél. Jó lenne ezt kideríteni.
Másrészt azzal is tréfál, hogy introvertáltak „ne jelentkezzenek”, ennek kapcsán egy befelé fordulókra vonatkozó megfigyelésemre hívnám fel a figyelmet: jellemző ránk, hogy megvárjuk, amíg valaki minket választ, ahelyett, hogy mi magunk választanánk. Persze ez sokkal egyszerűbb és kevésbé ijesztő, de benne van annak a kockázata, hogy nem a megfelelő kapcsolatban találjuk magunkat. Nem feltétlenül szörnyű vagy bántalmazó kapcsolatban – bár ez is megtörténhet –, csak rosszban. Nem hozzánk illőben.
A következőt tanácsolom mindkét levélírónak:
Próbáljátok felmérni a saját kapcsolaton belüli igényeiteket, higgyétek el, hogy azok elfogadhatóak, majd lépjetek elő azokkal. Beszéljetek őszintén, hallgassatok figyelmesen, majd beszélgessetek tovább. Az introverzió nem egyenlő a passzivitással, nem elkerülést jelent, és csak egy része annak, akik vagyunk.
A történet ennél mindig többről szól.
Forrás: Psychologytoday.com
Ajánlott könyv:
