Hagyd az univerzumot alkudozni a részletekről. Azonnal megjelenik, ha örömmel üdvözöljük.
A 159. lecke (Továbbadom a kapott csodákat.) biztosít arról, hogy egy egész kincstárnyi gazdagságom van, s korlátlan mennyiségű ajándék áll a rendelkezésemre ahhoz, hogy hozzájáruljon a boldogságomhoz. Azt mondja, hogy nincs határa a csodáknak, amelyeket el tudok osztogatni – nincs gyógyíthatatlan betegség, nincs betölthetetlen hiány, nincs szükség, amit ne lehetne fedezni.
Az ego, önmagához hűen, kivételt képez. Folyamatosan a sarkamban van, figyelmeztet, hogy vigyázzak, gyűjtsek, hogy mentsem a kincseimet. Azt tanácsolja nekem, hogy azon legyek, hogy mindenből rengeteg legyen. Csak akkor engedhetem meg magamnak, hogy adakozzak. De akkor sem túl sokat.
Ez a lecke pontosan egy ellentétes megközelítést sürget. Olyan messzire elmegy, hogy kijelenti: az egyetlen módja annak, hogy igényt tartsunk ajándékokra, ha elajándékozzuk őket. Így ismerem fel, hogy vannak. Így találok bizonyítékot.
Az ajándékalapú gazdaság több mint filozófia, mint pénzügyi gyakorlat – azt jelenti, hogy megtagadjuk a hiányban és a félelemben való hitet. Ahelyett, hogy megpróbálnánk „még többet szerezni”, az ajándékalapú gazdaság azoknak szól, akik ajándékozási lehetőségeket keresnek. Annyira radikális, hogy a legtöbb ember még csak nem is érti.
A People magazin szerkesztőjének elküldtem egy történetet az ajándékgazdaságról. Szereti a hősöket, a jó híreket és a szívmelengető emberi történeteket. De annak ellenére, hogy adtam három konkrét példát arra, amikor valaki csak az ajándékgazdaságból él, a nő ezt nem értette. „De mégis, hogyan működik?” – ismételgette.
Működik, bár ezt a spirituális hitet soha nem tudtam elmagyarázni neki, mert ha egyszer feladod a szüntelen félelmet és hitet, hogy ez egy „ember embernek farkasa” világ, ahol mindenki csak magára számíthat, a bőség nem tehet mást: egyszerűen megjelenik az életedben. Ahogy ez a lecke rámutat, ez emberi mivoltunk valódi ismérve.
15/2/óránként
MI A FRANC!
A Végtelen Értelem mindig készen áll az ember legkisebb és legnagyobb igényeinek teljesítésére egyaránt. – FLORENCE SCOVEL SHINN
Véletlenül az univerzum PR-osa lettem.
A feladat, mint ahogy azt el tudod képzelni, sok, de a legjobb dolog ebben a munkában az, hogy a „munkáltatóm” – a „főnökömet” szólíthatod az egyetemes szeretet energiájának, ha úgy tetszik – nem kér arra, hogy kínálgassak valami haszontalan terméket vagy leadjam a színvonalamat, vagy úgy tegyek, mintha hinnék valamiben, aminek nem látom nap mint nap a bizonyítékát.
Az univerzum nem próbál semmit eladni. Csak adni akar. Adni. És még egy kicsit adni.
A sok „sajtóügynök” egyikeként a munkám az, hogy tudassam a világgal, hogy feltétel nélkül szeretnek minket – mindig, kivétel nélkül, bármi is van.
Kérlek szépen, az én felelősségem nyilvánosságra hozni, hogy az univerzum rohadtul azzal próbálkozik, hogy kölcsönhatásba lépjen velem, veled és mindenki mással. Ahogy a 160. lecke (Itthon vagyok. Bizony idegen itt a félelem.) azt mondja, az univerzum nem akar mást, mint megáldani, irányítani és segíteni abban, hogy önmagam lehető legizgalmasabb változatát teremthessem meg.
És most jön a menő rész. Semmit nem kér tőlem senki azért, hogy mindez megtörténjen. Nem kell kiérdemelnem a szívességet. Nem kell kupont sem beküldenem. Csak el kell engednem a „valóságot”, amiről a hírekben olvastam. Csak annyi teret kell teremtenem a tudatomban, hogy az univerzum be tudjon lépni.
Csak fel kell adnom az élettel való harcot, és hagynom kell magam.
A régi valóság ugyanolyan elavult, mint a bump (ez egy tánc, ha esetleg kimaradtál volna a diszkó aranykorából). Hibás, és arra késztet, hogy lemaradjak a leglenyűgözőbb dolgokról.
15/2/óránként
MI CARA* ES SU CARA
Lehet, hogy nem vagyok teljesen nyitott, de legalább félig nyitva vagyok. – SARAH SILVERMAN
- lecke (Add rám áldásodat, szent bátyó.) arra emlékeztet engem újra, hogy azt látom, amit látni akarok. A keresőmben található világ nem véletlenszerű. Az ijedt kis egóm gondosan megtervezte, hogyan biztosítsa saját túlélését. Azáltal, hogy egy részleges világot mutat nekem, a különállóan kidolgozott töredékek világát, az ego átmenekíti a maga kis horrorsztoriját.
Ma kilépek a kísértetek színházából, s megpróbálok újra túljutni a díszleteken, hogy elérjem a fényt. Ha ezt igazán szeretném (megismétlem, ez nem véletlenszerű), akkor elérhetem, hogy megpillantom az egón és a testen túli világot.
Íme az instrukciók egyenesen A csodák tanításából: Kiválasztom az egyik felebarátomat, és őt látom a fejemben. Felidézem az arcát, a kezét és az ismerős gesztusait. Most azt az áldást kérem tőle (amúgy is minden az elmében történik), hogy olyannak láthassam őt, amilyen ő valójában.
A szeretetnek ez az egyszerű cselekedete – egészében nézem egy másik ember arcát, elképzelem, hogy benne élek, és látom, hogy mi van ott valójában – a világ egyik legradikálisabb gyakorlata. Egy pillanat alatt ráeszmélek, hogy nem vagyok egyedül.
15/2
* Spanyol szó, jelentése: arc. Szójáték, amely a „Mi casa es su casa.”(„Az én házam a te házad.”, azaz: „Érezd magad otthon!”) mondásra utal.
Ajánlott könyv:
Pam Grout – A csodák tanítása egyszerűen
