Részlet az Örökölt családminták c. könyvből
Előfordult-e, hogy ítélkeztél valamelyik szülőd felett, hibáztattad valamiért, elutasítottad, vagy megszakítottad vele a kapcsolatot?
Ha igazán szeretnénk megélni az életet, és megtapasztalni az örömöt, ha igazán mély és kielégítő kapcsolatokra és kicsattanó egészségre vágyunk, ha valóban ki akarjuk hozni magunkból a maximumot, és nem akarjuk azt érezni, hogy valami nincs rendben bennünk, akkor először a szüleinkkel való kapcsolatunkat kell helyrehoznunk. Azon túl, hogy életet adtak nekünk és elválaszthatatlanul a részünket képezik, a szüleink képviselik a kaput azon rejtett erősségek és teremtő erők, valamint azon kihívások felé, amelyek szintén az ősi örökségünkhöz tartoznak. Akár élnek, akár meghaltak már, akár távolságtartó, akár közeli és barátságos a kapcsolatunk velük, a szüleink – és az általuk átélt vagy örökölt traumák – jelentik gyógyulásunk kulcsát.
Még ha úgy is érzed, hogy szívesebben elrágcsálnál egy marék rajzszöget, mint hogy a szüleiddel „barátkozz”, ezt a lépést nem kerülheted ki, akármeddig tart is, hogy rászánd magad. (Nekem harminchat, heti rendszerességgel együtt elköltött ebédbe került az én tengerésztiszt apámmal, mire végre kibökte, hogy soha nem hitte, hogy szeretem.) A megromlott kapcsolatok sokszor a családunk fájdalmas történeteiből erednek, és generációkon át ismétlődhetnek, amíg össze nem szedjük a bátorságunkat, és ki nem tárjuk a szívünket, hogy végre az együttérzés fényében láthassuk a szüleinket és családunk más tagjait. Csak ily módon oldhatjuk fel azt a fájdalmat, amely nem hagyja, hogy teljes szívvel élhessük az életünket.
Először talán csak belső szinten vagyunk képesek erre a lépésre, de akkor is nagyon fontos, hogy találjunk magunkban valamit, amitől el tudunk lágyulni a szüleinkre gondolva; aminek hatására nem érzünk ellenszegülést.
Ez a megközelítés ellene szólhat annak, amit eddig hallottál. Sok hagyományos terápia arra összpontosít, hogy a saját szenvedésünk miatt a szüleinket hibáztassuk. Ahogy a patkányok a végtelenségig bolyonganak ugyanabban az útvesztőben, sok ember évtizedeken át meséli újra és újra a történeteit arról, hogyan hagyták cserben őt a szülei, és hogyan nyomorították meg az életét. A régi történeteink fogva tarthatnak minket, ám a mélyben meghúzódó háttértörténetek feltárása felszabadító erővel hathat ránk. Ennek a szabadságnak a forrása bennünk van, belül, és csak arra vár, hogy felfedezzük.
Kérdezd meg magadtól: elutasítod, hibáztatod vagy elítéled valamelyik szülődet azért, amit szerinted veled tett? Semmibe veszed az egyik vagy mindkét szülődet? Megszakítottad a kapcsolatot bármelyikükkel?
Tegyük fel, hogy hibáztatod vagy elutasítod az anyádat. Mondjuk, hogy azért okolod, mert nem adta meg neked azt, amit szerinted meg kellett volna kapnod. De megkérdezted valaha, hogy vele mi történt? Miféle eseménynek lehetett akkora ereje, hogy útját állta a szeretet áramlásának a kapcsolatotokban? Történt olyasmi, ami elválasztott titeket, vagy elválasztotta őt a szüleitől?
Lehet, hogy az anyád a saját anyjától kapott sebet hordozott, és nem tudta megadni neked azt, amit ő sem kapott meg soha. Szülői gondoskodó képessége korlátozott lehetett amiatt, mert nem kapott elég gondoskodást a saját szüleitől.
Ha elutasítod az anyádat, valószínűleg valamilyen traumás esemény állhatott kettőtök közé. Lehet, hogy anyád elveszítette vagy örökbe adta egy gyerekét, mielőtt megszülettél, vagy autóbalesetben meghalt az első szerelme, az a férfi , akivel az esküvőjét tervezgette. Talán kiskorában meghalt az apja, vagy elgázolták hőn szeretett öccsét, amikor leszállt az iskolabuszról. Az esemény hullámai téged is elérhettek, még akkor is, ha magának az eseménynek közvetlenül semmi köze nem volt hozzád. A trauma elterelhette az anyád fi gyelmét rólad, függetlenül attól, hogy milyen nagyon sze-retett téged.
Gyerekként ezt úgy élhetted meg, hogy az anyád megközelíthetetlen, magába forduló vagy távolságtartó. Ezért aztán, átvéve szeretetáramának korlátozottságát, elutasíthatod őt, mintha csak szándékosan döntött volna úgy, hogy nem áraszt el a szeretetével. Pedig a teljes igazság az lehet, hogy a szeretet, amire annyira vágytál, egyszerűen nem állt az anyád rendelkezésére. Minden hasonló körülmények közé született gyerek valószínűleg hasonlóan korlátozott anyai gondoskodást tapasztal.
Forrás: Örökölt családminták c. könyv
Ajánlott könyv:
