Kapcsolati intelligencia: az életre szóló partner megtalálásának a kulcsa

Több mint két évtizede dolgozom férfiakkal és nőkkel, akik érkezzenek a világ bármely sarkából, ugyanazzal a problémával fordulnak hozzám: jobbá szeretnék tenni kapcsolataikat. Munkám során felfedeztem a boldogtalanság és a csalódás közös szálait, láttam, hogyan kerülnek zsákutcába kapcsolatok, de ami fontosabb, hogy felismertem azokat a mintákat, amelyeket el lehet kerülni, de csak akkor, ha végre felismerjük a színfalak mögött zajló dinamikákat.

Kezdjük el, hadd meséljem el Trent történetét!

Trent már közel járt ahhoz, hogy teljesen lemondjon a szerelemről. Eddigi kapcsolatai ugyanis rövid életűek voltak. Egyik sem tartott egy évnél tovább, ami elbizonytalanította Trentet, aki már egyre kevésbé bízott abban, hogy valaha jól fog választani. A nők, akikkel eddig dolga volt, két kategóriába voltak besorolhatók. Az egyik kategóriába az „örök elégedetlenek”, a másikba pedig azok tartoztak, akiket Trent mindenképp meg akart menteni.
Az első kategóriába tartozó nőkben túltengett a múltbéli sérelmeikből fakadó harag. Nem számított, hogy Trent mennyire volt odaadó és hogyan szerette őket, ezek a nők mindig a férfire zúdították haragjukat. „Soha nem adsz eleget.” „Sose veszel észre.” „Sosem bátorítasz.” „Sosem…, soha…” Könyörtelenül vádaskodtak, melyeknek gyakran nem is volt köze Trent viselkedéséhez.

 

Ha elutasítod a szüleidet, azzal elutasítod a partneredet is

Trent később megtudta, hogy ezek a nők úgy érzik, hogy az édesanyjuktól sosem kaptak annyit, amennyit szerettek volna. Úgy vélik, hogy az a személy, aki kiskorukban gondoskodott róluk – édesanyjuk – szűkmarkúan mérte a szeretetét feléjük. Ezek a nők ezt az érzést a jelenben gondoskodást nyújtó személyre, azaz a mindenkori partnerükre vetítik ki. Állandóan arra panaszkodnak, hogy „a kapcsolat félresikerült”. Majd hozz áteszik: „Nem azt nyújtotta, amire szükségem lett volna. Sosem szeretett annyira, amennyire megérdemeltem volna.” Minél jobban hozzájuk tapadnak a kora gyermekkorukban szerzett érzések, annál valószínűbb, hogy nem tudják olyannak látni a partnereiket, mint amilyenek valójában, és nem veszik észre, hogy mit adnak nekik.

A második kategóriába tartozó nők érzései nagyon ismerősnek tűntek a férfi számára. Trent örült, hogy meg tudja szabadítani őket a legmélyebb fájdalmaiktól, és megérti rejtett szükségleteiket is. Ráadásul még az elmosódott sorok között is tudott olvasni. Tudta, hogy mire vágynak, hogy mit nem szeretnek. A kapcsolatok első hónapjaiban Trent hősnek érezte magát. A szerelem bajnokának. Egészen addig így volt, míg érzései hirtelen el nem múltak. Ekkor úgy látta, hogy a szíve olyan kemény, mint egy cementtömb.

Trent kisfiúként gyakran igyekezett csillapítani édesanyja boldogtalanságát. Amióta az eszét tudja, édesanyja mindig is szomorú és magányos volt.

Édesanyja úgy érezte, hogy nem kapott elég szeretetet saját édesanyjától, ahogyan férjétől sem.

Semmi sem volt jó neki, amit a férje csinált. Bármivel is próbált a kedvére tenni, minden kísérlete kudarcba fulladt, ezért a férj elkezdett egyre többet eljárni otthonról. A kisfiú Trent szemszögéből nézve a dolog úgy nézett ki, hogy „anya magányos, apa meg sosincs itthon”. Trent megérezte, hogy hatalmas űr tátong a család életében. Elhatározta, hogy ezt ő maga fogja kitölteni. Tipikus jó fiú volt: érzékeny és gondoskodó, a tökéletes megmentő. Ezeket a tulajdonságait később a párkapcsolataiba is átültette. Megadta édesanyjának azt, amit az édesapja nem tudott, és azt képzelte, hogy ezzel boldoggá teszi az asszonyt. Trent volt édesanyja szemefénye, minden boldogsága, élete értelme.

 

 

Leterhelt gyermekből, leterhelt partner

Kisfiú korában jó érzéssel töltötte el Trentet az, hogy boldoggá teszi az édesanyját, ám idővel mindez egyre problémásabbá vált. Észrevette, hogy sosem tudja azt nyújtani az édesanyjának, ami jó lenne neki, és nem lesz képes arra, hogy az összes fájdalomtól megszabadítsa. Rájött, hogy ez egy meddő vállalkozás.
A szülő feladata az, hogy adjon a gyereknek; a gyereké pedig az, hogy kapjon a szülőtől. Ha a szerepek megváltoznak, az problémákat okozhat a gyermek későbbi párkapcsolataiban.

Pontosan ez történt Trenttel.
Érzelmileg teljesen leszívta a férfit, hogy úgy érezte, az ő feladata, hogy boldoggá tegye az édesanyját. Úgy tapasztalta, hogy teljesen maga alá gyűri és elsodorja ez a helyzet. Ugyanez az érzés tört rá későbbi kapcsolataiban is.
Trent összekeverte barátnői igényeit édesanyja szükségleteivel. Egy idő után mindig azon kapta magát, hogy szakít partnereivel. Maga sem értette, hogy miért.

Társai kérései és vágyai teljesen természetesek voltak, ám Trent egyre erősödő követeléscunaminak érezte ezeket. Még a teste is befeszült, amikor igent mondott, miközben legszívesebben nemet mondott volna, vagy nemet, miközben igent szeretett volna. Miután kapcsolatai erre a szintre jutottak, akkor az gyakran a viszony végét is jelentette.

A kisfiú Trent és az édesanyja közötti dinamika miatt Trent nagyon sokat szenvedett a párkapcsolataiban. Érthetetlen szakításai és váratlan lelépései romboló erőként hatottak, amelyek a férfit még inkább megkeserítették, partnereit pedig feldühítették. Intimitás és hosszas együttélés Trenttel? Erre nem sok esély volt.
Azért választott boldogtalan nőket, hogy meg tudja őket menteni. Így Trent a kapcsolatok elején mindig a megmentő szuperhős szerepében tündökölhetett. Aztán hirtelen ő lett a gonosz, ugyanis mindig otthagyta azokat a nőket, akik szerelmesek lettek belé. Sok hölgyet megbántott, és számtalanszor viselkedett érzéketlenül, ám végül úgy döntött, hogy felszámolja párkapcsolati fájdalmait és rászánja az időt arra, hogy megértse az eddigi mintáit.

 

 

Légzés közben tisztázhatod érzéseidet

Miközben rászánta az időt magára és arra, hogy megvizsgálja a kapcsolatait, rájött, hogy belülről kell határokat szabnia az édesanyjával szemben. Lelki szemeivel elképzelte, hogy kellő távolságra áll tőle, és végre el tud lazulni annyira, hogy érezze, ahogyan légzése átjárja a testét.

A lélegzés közben odafigyelt érzelmeire és a testi érzékeléseire. Ezek segítettek neki abban, hogy felismerje, hogy mi az, amit szeretne, és mi az, amit nem.  Idővel képes volt különbséget tenni a közelség iránti vágya és azok között az érzékelések között, amelyek riadót fújtak, és amelyek hatására mindig visszalépett. Idővel pedig arra is képes volt, hogy összehangolja a tapasztalatait.

Ezzel egy időben édesanyjától is eltávolodott, de csak belülről, kívülről ugyanis továbbra is tartotta a meleg, szeretetteljes kapcsolatot vele. Most már nemcsak adott neki, de képes volt elfogadni is. Immáron nem érezte azt, hogy ha szeretetet kap tőle, akkor azt azonnal vissza is kellene adnia.

 

Az azonos nemű szülőhöz való kapcsolódás erősítheti a párkapcsolataidat

Trent az édesapjához való kötődését is elmélyítette. Trent kisfiúként gyakran szemtanúja volt annak, hogy az édesanyja kigúnyolja az édesapját. Ez egyrészt nagyon fájt neki, másrészt pedig azt az érzést keltette Trentben, hogy az édesanyja nem engedi, hogy Trent szeresse az édesapját. Azt hitte, hogy nem szeretheti mindkettőjüket. Trent úgy gondolta, hogy ha nyíltan felvállalná az édesapja iránti szeretetét, akkor azzal valójában megcsalná az édesanyját.

Trent érzéseit elhomályosította, hogy az édesanyja sokkal inkább vele szeretett lenni, mintsem az édesapjával. Ő töltötte be azt a szerepet, amit az édesapjának kellett volna: ő volt az édesanyja érzelmi támasza. Úgy érezte, hogy az ő felelőssége, hogy kielégítse az édesanyja érzelmi szükségleteit, ez pedig azt jelentette, hogy Trentnek nem sok választási lehetősége maradt: egyértelműen az édesanyja mellett kellett állnia. Olyan volt, mintha apja egy függöny mögé lett volna elrejtve, ahová Trent csak akkor kukucskálhatott be, amikor édesanyja erre engedélyt adott.

Miután közelebb került az édesapjához, Trent rájött, hogy apja valójában egy remek fickó. Sokkolta, amikor az édesapja elmondta neki, hogy ő tulajdonképpen mindig ott volt és várta, hogy a fia közeledjen hozzá. De Trentnek ez valahogy soha nem sikerült, ahogyan az édesapja sem tudta áttörni azt a falat, ami elválasztotta őket egymástól.
Az édesapjával való egymásra találás rendkívüli élmény volt.

 

 

Édesapját végre maga mellett tudva Trent úgy érezte, hogy az erő és a férfiasság kiapadhatatlan forrásához fért hozzá.

Ez pedig végső soron megváltoztatta a magához való hozzáállását is. Ezek után úgy érezte, hogy most már készen áll arra, hogy ismét ismerkedni kezdjen. De azért még volt néhány kérdése.

Miután megértette a gyermekkorát érintő zűrzavaros dinamikát, Trent elgondolkodott azon, hogy vajon mi a helyzet a nőkkel. Ha az édesapjával való viszonya ilyen fontos ahhoz, hogy képes legyen kötődni a párkapcsolataiban, akkor vajon milyennek kell lennie a nőknek saját szüleikkel való kapcsolatainak ahhoz, hogy nekik is jó esélyük legyen a sikeres párkapcsolatokra?

 

Milyen nőkből lehet jó partner?

A lényeg: olyan nőt keress, aki őszintén imádja az édesanyját. Ha bízik az édesanyja szeretetében, ha örömét leli édesanyja gyengédségében és törődésében, akkor az általad nyújtott szeretetet is hasonlóképpen fogja fogadni. A kapcsolatot az is erősíti, ha a nő édesanyja és édesapja – akár együtt vannak még mindig, akár nem – törődnek egymással és tisztelik egymást.

Most nézzük meg a másik oldalt is!

 

 

Milyen férfiakból lehet jó partner?

A lényeg: olyan férfit keress, aki tiszteli az apját. Ha a férfi példaképe a saját édesapja, az az ember, aki végigvezette őt az élet kihívásain, akkor biztos lehetsz benne, hogy jó kezekben vagy. Az apját csodáló férfi olyan akar lenni, mint az édesapja. Olyan férfit válassz, aki érzi, hogy mindkét szülője szereti és támogatja őt, de kicsit mégis inkább az apjához húz. Ha azonban az édesanya a férfi érzelmi partnereként viselkedik, viselkedett, apjával szemben viszont távolságtartó, akkor ne számíts könnyű menetre. Nagyon vigyázz, ha ő volt az, aki megpróbálta megadni édesanyjának azokat a dolgokat, amiket a férjétől sosem kapott meg. Ezek a férfiak gyakran nem tudják felmérni, hogy neked mire lenne szükséged. Attól félnek, hogy olyan sokat kérsz majd tőlük, mint az édesanyjuk, ezért védekező állásba vonulnak testi és lelki értelemben egyaránt, amikor úgy érzik, hogy túl közel kerültek hozzád.

Partnereink szüleikkel való kapcsolata megbízhatóan előre jelezheti, hogy a kapcsolat mennyire lesz frusztráló vagy éppenséggel mennyire fog beteljesülni. Ha egyetlen útravalót kellene adnom, akkor ezt mondanám:

Az azonos nemű szülővel való erős kapcsolat lehet a biztosíték arra, hogy a párkapcsolatod tartós lesz.

Ez az alapelv legyen a jelzőfény az éjszakában, ez ugyanis a kapcsolati puzzle egyik legfontosabb darabja. Most, hogy végre ez a kezedben van, felkészültebben tudod kiválasztani az életed párját akkor, amikor annak eljön az ideje.

Mark Wolynn

Forrás: www.elephatnjournal.com

 

Ajánlott könyvek: