Képes vagy újra kitalálni magad! – Fedezd fel a tudás örömét

“Jó pap holtig tanul”, vagy tényleg elérkezünk életünk során a mérföldkőhöz, amin túl már nem érdemes belevágni semmi újba?

Fel tudod idézni, milyen érzés abszolút kezdőként belevágni valamibe? Képes vagy előhívni az emléket, amikor olyasmit magoltál éveken át az iskolapadban, amiről tudtad, hogy semmi szükséged nem lesz rá? Biztos vagy abban, hogy ez az élmény már nem vagy felülírható?

A manapság egyre többször hangoztatott élethosszig tartó tanulás (lifelong learning) mai világunkban alapkövetelmény. Mégis kevesen tudják elképzelni, hogy akár csak gondolatban is kilépjenek a hagyományos értelemben vett oktatás keretei közül, és megnyissák az elméjüket új ismeretekre – miközben csodálják és elismerik azokat, akik veszik a bátorságot hozzá.

Miért nem áldozunk időt arra, ami többé tesz? Le kellene mondanunk róla, hogy – kortól függetlenül – képességeinkben és kíváncsiságunkban bízva újra és újra kitaláljuk magunkat?

“Akárki, aki folyamatosan tanul, fiatal marad.”

Henry Ford, a Ford Motor Company alapítója, az autóipar, a futószalagos gyártósor és a modern tömeggyártás egyik úttörője a tanulásra élethosszig tartó folyamatként tekintett. Híressé vált szavaival minannyiunknak üzeni: tegyük túl magunkat rajta, ha menthetetlenül kiderült, nem vagyunk csodagyerekek. Önmagunk képességeinek felfedezése sosem kell, hogy véget érjen! Természetes folyamat, ha a kor előrehaladtával egyre gyakrabban gondolunk arra, mennyi mindent nem tudunk még, és mennyi minden érdekel. Bár agyunk biológiailag már valóban nem úgy működik, mint huszonévesen, mégis számtalan előny kovácsolható abból, ha érettebb fejjel állunk neki új képességek elsajátításának. Már ismerjük az idő értékét, meg tudjuk fogalmazni, mit akarunk, és azt is, miben vagyunk jók, sőt, mi okoz örömet. A türelem, a bölcsesség és az önismeret együtt új lendületet adnak, és ha legyőzzük félelmeinket, szinte repítenek minket az ismeretlen meghódítása felé!

Új tényeket gyakran tanulunk – új készségeket ritkán. 

Míg a tájékozottság, a folyamatosan áramló információkra való azonnali reflektálás szinte kimondatlan elvárás társadalmunk tagjai felé, a törekvés az új készségek elsajátítására sokszor vicc számba megy. Pedig miért is lenne ördögtől való gondolat, ha valaki az élete második szakaszában szeretne megtanulni egy új szakmát, egy különleges hobbit, sportot vagy idegen nyelvet? Aki szereti a munkáját, és intellektuálisan vagy kreatívan kielégítőnek találja, nem mindig érez késztetést arra, hogy eldugott helyiségeket nyisson meg az elméjében, bármilyen rejtett tehetségek és elmulasztott kihívások is tartózkodnak ott. De ez a kivételes lehetőség csak keveseknek adatik meg, és ők is érezhetik úgy: elfáradtak abban, amit eddig csináltak, itt az idő új területekre evezni. 

A félelem és a lustaság gyakran szabnak gátat ezeknek a törekvéseknek. Ha te is érezted már úgy, hogy vannak még beteljesületlen álmaid, és néhány területen kipróbálnád magad a kiteljesedéshez, de nem mersz belevágni, nézz körül egy kis biztatásért! Mike Bayer a mentális egészség szakértőjeként, hírességek életvezetési tanácsadójaként pontosan tudja, milyen érzés, amikor az emberben megnyílnak a belső kapuk, és képessé válik saját maga lehető legjobb verziójának megalkotására. Mike egyik sikerkönyve, a Legjobb önmagad az élet hét szféráját vizsgálja – a társadalmi  és a személyes területeket, az egészséget, a tanulást, a kapcsolatokat, a munkát és a spirituális fejlődést -, számos olyan szemponttal, észrevétellel és provokatív kérdéssel gazdagítva olvasói gondolatvilágát, amely fontos felismerésekhez vezethet el, segítséget nyújtva az egyik legpazarlóbb érzés leküzdéséhez: a félelemhez.

Mi értelme valami újba kezdeni, amikor úgysem leszek már benne igazán jó? 

Kutatások szerint amikor elhagyjuk agyunk szempontjából legfogékonyabb, húszas éveinket, érzelmi egyensúlyunk fokozatosan stabilizálódik. A folyamat ugyan nem látványos, de tartós megkönnyebbüléssel jár: a mélypontok már nem taszítanak érzelmi szakadékba, a csúcsok kevésbé tűnnek szédítőnek. Ha tudatosan újra a tanulás felé fordulunk,  látszólag visszakerülünk abba az érzelmi kavargásba, amiről azt hittük, végleg magunk mögött hagytuk. A szembenézés azonban nyitott lehetőségekkel és pezsdítő, új energiákkal is kecsegtet – anélkül, hogy aggódnunk kellene sorsunk drasztikus mértékű átalakulása miatt. A „dilettáns” egyike azoknak a kártékony szavaknak, amelyek visszatartják az embereket attól, hogy felnőttként új tevékenységekbe kezdjenek. Pedig az olasz eredetű „dilettante” szó jelentése nem más, mint „örömére”. A tizennyolcadik században az angol arisztokrácia egy csoportja tette elterjedtté a kifejezést, megalapítva az ún. Dilettanti Társaságot azzal a céllal, hogy a tagok nagy kirándulásokat tegyenek a kontinensen, miközben érdekes, építő beszélgetéseket folytatnak a művészetről és régészeti expedíciókat támogatnak. II. Porosz Frigyes a dilettánsokat mint „a művészetek és a tudományok szerelmeseit” emlegette, “akiket felsőbb osztályba sorolnak azokhoz képest, akik teljesen tudatlanok”. A kifejezés a modern időkben kapott pejoratív hangsúlyt, párhuzamosan a szakmák specifikációjával és a szakértelem presztízsének emelkedésével. Ha azonban képesek vagyunk a helyén kezelni a dilettantizmus fogalmát, szem előtt tartva eredeti jelentését, könnyedén válhat belőle a siker forrásának kulcsa – hiszen azért született, hogy támogassa a tanulási kedvet, azaz örömet szerezzünk vele az elmének. 

Jack Canfield, Amerika első számú sikertanácsadója és trénere nemzetközileg elismert, vezető szakember az önfejlesztés és a teljesítmény stratégiák területén. Tapasztalatból tudja, hogy bárki képes ledönteni a korlátait, aki hátat fordít a beletörődés és a középszerűség kultúrájának, és megtalálja azokat a feladatokat, amik az öröm forrását jelenthetik számára. A siker alapelvei a gyakorlatban című, világszerte milliók életére hatást gyakorló könyve hajszálpontos akciótervet vázol fel, miközben csupán arra kér: életed hátralevő részét azzal töltsd, hogy teljesíted a benned élő egykori gyermek kívánságait. Jack vallja: mindannyian belső iránytűvel születünk, amely megmutatja, hogy azok a dolgok okozzák a legnagyobb örömet, amik összhangban állnak életcélunkkal. 

Önjelölt perfekcionizmus helyett keress új szokásokat!

Talán már te is felismerted, hogy a kor előrehaladtával ösztönösen is hajlamosabbá válunk az önjelölt perfekcionizmus elengedésére, ami mentális egészségünknek csak jót tehet. Ha elérjük a bölcsesség azon szintjét, hogy olyan dolgok felé is nyitunk, amely talán csak közepes teljesítménnyel kecsegtet, de megajándékoz a színtiszta, felelősség nélküli örömmel, máris az élet új minőségével szembesültünk. Brendon Burchard lehengerlő optimizmusa és magával ragadó személyisége a legjobb példa rá, hogy ezzel a hozzáállással hegyeket lehet megmozgatni – bármilyen életkorban. Brendon missziója pontos, célzott és szűnni nem akaró támadás a fásult, középszerű, túlterhelt és stresszes élet ellen. Könyvei és motivációs előadásai konkrét példákon, megszívlelendő javaslatokon és személyes tapasztalatokon  keresztül vezetnek el a megoldásig. Egyik legnépszerűbb munkája, a Sikeres emberek kiemelkedő szokásai hat olyan pótolhatatlan, de bármikor elsajátítható tevékenységet helyez fókuszba, amelyek bárkit kiemelkedően teljesítő, rendkívüli, és nem utolsó sorban bátrabb emberré tesznek.

Soha ne feledd: a siker és a megelégedettség sokféle lehet. 

Gondold végig, mi az az 5 képesség, amit te magad életed ezen pontján legszívesebben elsajátítanál. Nem baj, ha ez a vitorlázás, a póker, a hibátlan holland nyelvtudás, a zsonglőrködés, vagy egyszerűen csak a törekvés, hogy minden reggel időben felkelj. Lehetséges, hogy abban a korban jársz, amikor a mentális feldolgozás sebessége már nem a leggyorsabb, de ha elfogadod, hogy kognitív képességeid alkalmasak új ismeretek elsajátítására, és megtalálod, mi az, ami hiányzik még életed puzzle-jének kiteljesítéséhez, látványos virágzásnak indulsz. Egy tanulmány szerint azok, akik ötvenöt éves koruk felett, korábbi tapasztalataikat és önismeretüket latba vetve egyszerre három új készség elsajátításának is nekiállnak – például párhuzamosan ismerkednek a spanyol nyelvvel, a rajzolással és a zeneszerzés alapjaival – azt tapasztalják, hogy nemcsak jártasságot szereznek ezeken a területeken, hanem mindenütt javítják agyuk kognitív működését. 

Fedezd fel magadban a tudás örömét!

Carol Dweck, a Stanford Egyetem pszichológia professzora „növekedési gondolkodásmódnak” nevezi azt a meggyőződését, hogy képességeink nincsenek falak közé szorítva, így erőfeszítéssel és elkötelezettséggel jelentősen javulhatnak. Ráadásul, ha több készség egyidejű tanulására fókuszálunk, az segítheti az egyik területen megszerzett  tudás alkalmazását a másikra.

Ha gyerekként a tanulásról nincsenek is éles vagy pozitív emlékeid, próbáld meg felidézni azt az érzést, amikor ráébredtél, hogyan kell valami újat csinálni. Az érzést, amikor nem az foglalkoztatott, mit mutatsz másoknak a világban elfoglalt helyedről, hanem ösztönösen elmélyedtél abban, ami igazán érdekelt. 

Kutasd magadban kitartóan a tudás örömét, és képes leszel újra kitalálni magad! Ha elbizonytalanodnál, meríts erőt Napoleon Hill – az egyik legnagyobb hatású amerikai szerző a siker és az ahhoz tartozó pozitív lelki beállítódások vizsgálatának területén – híres mondatából, amely garantáltan segíti az új utakra lépést: “Az elmének nincsenek korlátai, csak azok, amelyeket mi annak gondolunk.”

Ajánlott könyvek: