Amennyiben mindannyian kapcsolatban állunk egymással téren és időn keresztül, vajon ez azt is jelenti, hogy gondolataink és érzéseink hatással lehetnek a múltbeli eseményekre, csakúgy, mint azokra, amelyeket szeretnénk, hogy a jövőben bekövetkezzenek?
Egy izraeli orvos, Leonard Leibovici 2000 júliusában egy kontrollált, randomizált kettős vakkísérletet hajtott végre 3393 kórházi beteg részvételével, akiket két csoportra osztott: egy kontrollcsoportra és egy „imádkozó” csoportra. Azt akarta megtudni, hogy az ima tud-e hatást gyakorolni a betegek állapotára. Az imával végzett kísérletek eredményei nagyszerűen példázzák, hogy az elme nagy távolságokból is képes hatni az anyagra. Sõt, az alábbiakból az is kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik.
Leibovici olyan betegeket választott ki, akik szepszist (egyfajta fertőzést) kaptak a kórházi kezelés ideje alatt. A betegek felét véletlenszerűen kiválasztva imát mondatott értük, míg a többi betegért nem mondatott imát. Az eredményeket három szempont szerint csoportosította: mennyi ideig tartott a láz, mennyi ideig voltak kórházban, és hányan haltak meg a fertőzés következtében.
Azoknak, akikért imádkoztak, hamarabb csökkent a lázuk, és rövidebb ideig kellett kórházban maradniuk. A halállal végződő esetek számában nem mutatkozott statisztikailag lényeges eltérés azok között, akikért imádkoztak, és azok között, akikért nem, bár az előbbiek esetében jobb volt az arány.
Ez meggyőző erővel bizonyítja az ima jótékony hatását, és azt, hogyan tudjuk szándékunkat gondolataink és érzéseink útján a kvantummezőbe küldeni. Van azonban a történetnek egy mindeddig nem említett részlete is, amiről tudnod kell. Nem találtad kissé furcsának, hogy 2000 júliusában egy kórházban egyszerre több mint 3000 fertőzéses eset fordult elő? Vajon ilyen rosszul fertőtlenítették a helyet, vagy éppen valamilyen járvány tombolt?
Nos, akik imádkoztak, azok nem olyan betegekért tették ezt, akik 2000-ben fertőződtek meg. Maguk sem tudták, de valójában olyan betegekért imádkoztak, akik 1990 és 1996 között voltak a kórházban, vagyis négy-hat évvel a kísérlet előtt! Azok a betegek, akikért imádkoztak, az 1990-es években lettek jobban egy olyan kísérlettől, amelyet évekkel később végeztek. Hadd fogalmazzam meg másképp is: azoknak a betegeknek, akikért 2000-ben imádkoztak, mérhető javulás állt be az egészségükben, de ez a javulás évekkel korábban következett be.
A kísérlet statisztikai elemzése azt bizonyította, hogy az elért hatások messze kívül esnek a véletlen egybeesés lehetőségén. Ez azt mutatja, hogy a szándékaink, a gondolataink, az érzéseink és az imáink nemcsak a jelenünkre vagy a jövőnkre lehetnek hatással, hanem a múltunkra is.
Felvetődik tehát a kérdés: ha imádkoznál (vagy egy bizonyos szándékra fókuszálnál) a jobb személyes jövő érdekében, vajon hatást tudnál gyakorolni ezáltal a múltra, a jelenre és a jövőre?
A kvantumtörvény azt mondja, hogy az összes lehetőség egyidejűleg létezik. Gondolataink és érzéseink az élet minden területére kihatnak, túl téren és időn.
Forrás: Engedd el önmagad c. könyv