Az ember rendelkezik azzal a lenyűgöző képességgel, hogy szavak segítségével fejezze ki gondolatait és érzelmeit. Ennek ellenére mindannyian megtapasztaltuk, hogy mekkora frusztrációt jelenthet kapcsolatot kialakítani másokkal, nyíltnak lenni és felvállalni saját vágyainkat, igényeinket, véleményünket.
Az egészséges kommunikáció minden szakmában fontos – ugyancsak elengedhetetlen a tartós, egészséges kapcsolatok kialakításához, legyen szó családtagokról, barátokról, szerelemről vagy ismerősökről.
Élet… újratervezés című könyvemben feltárom, miért jelent néhányaknak nehézséget, hogy bátran megszólaljanak. Lehet, hogy kisebb korukban valamilyen trauma érte őket, vagy nem mondhatták el a véleményüket, esetleg úgy érezték, hogy nem számít, amit mondanak. Ezek az üzenetek eltorzították kommunikációs mintáikat, passzív-agresszívvá váltak, bezárkóztak vagy elhatalmasodott rajtuk a meg nem értettség érzése. Felnőttkorban a torzult minták hátráltatnak a célok elérésében és a valóban vágyott párkapcsolat kialakításában. Ahhoz, hogy visszanyerjük erőnket, meg kell értenünk és le kell építenünk ezeket a mintákat.
Mindannyian szereteten, nyíltságon, sebezhetőségen és kölcsönös párbeszéden alapuló kapcsolatra vágyunk, melyben valódi, hiteles önmagunkat mutathatjuk. Jó kommunikációs képességet alakíthatunk ki, ha olyan mondatokat használunk, melyekben az „én” az alany, gyakoroljuk az aktív odafigyelést és kifejezzük érzelmi szükségleteinket. Mindhárom eszköz segít abban, hogy elinduljunk igényeink kielégüléséhez és a nyílt diskurzushozhoz vezető úton.
Az „én” fogalmazásmód
A párterápia egy alapvető gyakorlatában a terapeuta arra kéri a feleket, hogy olyan mondatokat fogalmazzanak, melyeknek az „én” az alanya. Ez azt jelenti, hogy a párunk „te” alanyú mondatokkal való támadása helyett lebontjuk védőbástyáinkat és nyíltan kifejezésre juttatjuk saját érzéseinket. Például ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy „Soha nem segítesz a házimunkában”, azt mondjuk, „Kétségbe ejt, amikor nem segítesz a házimunkában”. Az utóbbi mondat kevésbé vádaskodó, könnyebben befogadható partnerünk számára.
Aktív odafigyelés
Az aktív odafigyeléshez hozzátartozik a rendszeres időközönként adott visszajelzés, mint a bólintás, a kézmozdulat vagy a verbális reakció, amivel a másiknak jelezzük, hogy követjük, amit mond. Ugyanezt fejezzük ki hosszú szemkontaktussal és pozitív mimikával. E biztató reakcióknak rövidnek kell lenniük, hogy ne tereljék el a figyelmet a beszélőről. A legtöbben örömmel veszik a bizakodó visszajelzést, amikor beszélnek.
Ha valamit nem értünk, legjobb azonnal visszakérdezni, hogy tisztázzuk a helyzetet. Az összefoglalás, a visszajelzés és az átfogalmazás a legalkalmasabb eszközei a beszélgetés mederben tartásának és a félreértések elkerülésének.
Fontos, hogy mindez a másik félbeszakítása nélkül történjen. Amikor a szavába vágunk a másiknak, azzal azt fejezzük ki, hogy sokkal inkább saját mondandónkkal vagyunk elfoglalva, mint azzal, amit a beszélgetőtársunk mondani próbál nekünk. A félbeszakítás néha a lelkesedés természetes megnyilvánulási formája, úgyhogy ha azon kapjuk magunkat, hogy közbevágtunk a másiknak, tudatosítsuk magunkban, és hagyjuk a partnerünket tovább-beszélni!
Ha ránk kerül a sor, először adjunk a másik érzéseit megerősítő visszajelzést. A reakció lehet verbális, olyan mondatokkal, mint a „Sajnálattal hallom, hogy ez történt”, vagy „Látom, milyen zaklatott vagy”. Az emberek sokszor nem tanácsra vágynak, hanem arra, hogy meghallgassák őket.
Az érzelmi szükségletek kifejezése
Kedvesünk – hacsak nem gondolatolvasó – jó eséllyel nem tudja kitalálni, mi jár az eszünkben. Azt hihetjük, egyértelmű, hogy mit érzünk vagy gondolunk, ha azonban nem mondjuk ki világosan érzelmeinket és gondolatainkat, párunknak fogalma se lesz róluk.
Ne csak agyaljunk azon, hogy milyen zaklatottak és dühösek vagyunk, hanem kommunikáljunk szavakkal! Fejezzük ki érzelmi szükségleteinket mondatokkal, például „Szeretném erősebben érezni, hogy fontos vagyok neked”, vagy „Néha úgy érzem, alig van kapcsolat köztünk. Tölthetnénk több minőségi időt együtt?”
Ilyen párbeszéddel tisztán láthatjuk, hol állunk a kapcsolatban valójában. Adjunk lehetőséget a másik félnek, hogy reagáljon kéréseinkre! Lehet, hogy azt mondja, „Természetesen fontos vagy nekem! Nem tudtam, hogy így érzel.” Az érzelmi szükségletek kifejezése közelséget teremt a viszonyban, mellőzve a kapcsolatot mérgező hibáztatást és kritizálást.
Mindannyian képesek vagyunk gyakorlatba ültetni ezeket a módszereket. Ráfordítást igényel, de el tudjuk sajátítani a tudatos kommunikáció művészetét, melynek segítségével a kapcsolatok garantáltan javulni fognak!
Forrás: Poosh.com
Ajánlott könyv:
Erica Spiegelman – Élet…Újratervezés+Munkafüzet
