Engem hosszú-hosszú időn át emésztett a harag és a frusztráció, hogy irigykedek mások életére. Jól emlékszem arra, amikor gyönyörű házat vett magának az egyik barátunk, és rendezett egy hatalmas házavató bulit. Ahogy beléptem az ajtón, és körülnéztem a barátunk otthonában, amely ötször akkora volt, mint a miénk (aminek a hitelét a három kisgyerek mellett épphogy fizetni tudtuk), azt hittem, menten felrobbanok. Úgy evett a sárga irigység, hogy alig tudtam palástolni, így jobb híján azt tettem, amit sajnos sokan szoktak: minden feszültségemet a férjemen vezettem le. A hazaúton csúnyán összevesztünk, mert én elkezdtem azon siránkozni, hogy „Bezzeg nekünk sosem lesz ilyen szép házunk!”
Elhittem a mérgező narratívát, hogy ha valami másnak már megadatott, akkor azt én már sosem kaphatom meg. Nem ismertem az irigység természetét, és nem tudtam, hogyan fordíthatnám az előnyömre, így az előhozta minden kishitűségemet és komplexusomat. Ha életed minden pillanatában – könyörtelen és kínzó módon – másokhoz hasonlítgatod magad, ha egy merő sóvárgás az életed, akkor soha nem fogod elhinni önmagadról, hogy te is képes vagy elérni azt, amit mások. Akkor mindig más lesz a hős, míg te csak a partvonalról figyeled a sikerembereket. Többek között ezért tud olyan szorongató lenni az irigység, ha hagyjuk magunkat belesüppedni. De én szeretném, ha tudnád, hogy ugyanez az érzés rendkívül hasznos és fontos is tud lenni.
Lássuk, mi mindent mondogatnak az irigy emberek:
Mindenki másnak bejött az élet, nekem bezzeg mindig csapnivaló lapokat oszt a sors. Ez nem igazságos… Unom már, hogy mások bezzeg gyors anyagcserével bármit ehetnek, pihentető nyaralásokra járnak, puccos házfelújításba kezdenek.
Ó! Na, már megint jönnek a posztok arról, mennyit fogyott, hogy milyen sikeres mindenben… Ha még egyszer azt mondja, hogy „megy ez, mint a karikacsapás”… Nekem már 10 évvel ezelőtt eszembe jutott megalapítani az Ubert, készültem is rá… Sokkal könnyebb ám annak, akinek nincsenek gyerekei… Bárcsak engem is megértene a férjem… Bárki fel tud tenni a képeire egy filtert, próbálj meg ugyanilyen jól kinézni élőben… Sorra pipálnak le a többiek, nekem itt már nem terem babér.
Esélyem sincs többé. Ma már tudom, hogy én az ő sikereikre vágytam, de minden gyümölcsöt ők arattak le, nekem már túl késő, nem győzhetek. Hát inkább tocsogok tovább a saját kisebbrendűségi érzésemben.
Az az igazság, hogy előbb-utóbb mindenkinek van egy pont az életében, amikor úgy érzi, ellopták tőle azt az életet, amit magának álmodott meg.
Ilyen belső narratívával mi magunk vágjuk rá az ajtót a vágyainkra – mentális értelemben –, csak mert másnak már sikerült az, amit mi is szeretnénk elérni. Gyakorlatilag lemondunk önmagunkról. Elönti az irigység az agyunkat, és ahelyett, hogy a vágyott élet eléréséért drukkolnánk magunknak, önmagunkkal kapcsolatos, rémséges gondolatok és érzések halálos örvényébe sodorjuk magunkat.
Szeretném, ha megértenéd, hogy az irigység nem más, mint annak a jele, hogy megkaphatod, és meg is kellene kapnod azt, amire vágysz. Én pedig adok néhány eszközt ahhoz, hogy át tudj erre állni fejben, és lelkesebben tekints a jövőbe, és legyen erőd felépíteni a vágyott életet.
De előbb szeretném, ha alaposan megvizsgálnád, hogyan is tekintesz a sikerre. Vajon szerinted a siker, a boldogság és a szeretet mennyisége véges? Én sokáig így hittem, és ezért nem jutottam egyről a kettőre. Úgy véltem, ha a siker és a boldogság készletei kiapadhatnak, akkor nekem már nem igazán maradt.
De amint megértettem, hogy a siker és a boldogság soha nem fogy el, és mindenkinek (mindenkinek!) juthat belőle, kezdtem meggyőzni magam arról – és bátorságot gyűjteni ahhoz –, hogy én is megkaphatom belőlük a magam változatát. Bennem már pusztán ettől a gondolattól enyhült a feszültség annyira, hogy örökös irigykedés helyett inkább nekikezdjek a munkának, amely meghozza a vágyott eredményt.
Az irigység nem más, mint blokkolt vágy. Ha sikerül az irigységet inspirációra váltani, e vágy útjából elgördül az akadály.
Ha örömmel fogadnánk az irigységet, mert tudnánk, hogy ez a jel, ez mutatja meg, mi lesz a következő nagy lépés az életünkben, máris nem nyomná a vállunkat a saját frusztrációnk és bizonytalanságunk terhe, és újra „ötös” mentalitással folytatnánk az utunkat.
Ahhoz, hogy megértsd ennek az egész irigykedésnek a működését, és azt, hogyan fordítható át inspirációba, bizony előbb el kell mélyülnünk az irigység, az önutálat, a gyenge önértékelés és a mindent elborító önbizalomhiány mocskos mocsarában – a közösségi médiában.
Az igazság, amit senki nem mond el az irigységről.
A minap néztem, ahogy a lányom a közösségi médiát böngészi, és egyszer csak megkérdeztem tőle:
– Most mire gondolsz?
– Nemrég láttam egy videót a neten a barátnőmről, aki elköltözött egy apró mexikói szigetre, talált ott munkát, és most él, mint hal a vízben, lent a tengerparton. Másra sem vágyom, minthogy utazgassak és dolgozzak. Nagy álmom, hogy bejárom a világot. De csak akadályokat látok magam előtt, és ezernyi okot, hogy miért nem fog ez nekem sikerülni. Én nem az a típus vagyok, aki csak úgy belevág ilyesmibe, és egyébként sem látom, hogyan jöhetne össze. Csak nézem ezt a lányt, akinek csodás élete van Mexikóban.
Azonnal jött a válasz belőlem:
– Számomra az a legmegdöbbentőbb, hogy az önbizalomhiányod már abban is meggátol, hogy információkat gyűjts, és legalább lélekben beleéld magad abba, ami a legmélyebb álmod-vágyad. Pontosan tudod, mit akarsz. Minden aggályod és kételyed helyén való és normális. Ezek mindenkiben felmerülnek. De amíg az van a fejedben, hogy nekem ez sosem sikerülhet, addig a kisujjadat sem mozdítod az álmodért. Normális, hogy irigykedsz, amikor azt látod, mások megteszik, amit te félsz meglépni. De ha mást sem csinálsz, csak AGYALSZ azon, amire vágysz, addig az nem egy álom – csak egy kívánság.
Az álmokért tenni is kell. Össze kell fognod önmagaddal!
Az álmok csak úgy válnak valóra, ha van bátorságod elindulni feléjük.
Nem a világ mondta azt, hogy „Ezt nem kaphatod meg!”, hanem TE.
Válts nézőpontot!
Tanuld meg, hogy a többiek nem megelőztek ezen az úton, hanem megvilágítják neked az utat, és drukkereid is lehetnek akár, amíg célba nem érsz. Nézz a tükörbe, és ne a vesztest lásd, hanem a valódi önmagad: a szövetségesedet, aki segít valóra váltani az álmodat. Tekints önmagadra úgy, mint a legmegbízhatóbb társadra, aki egy életen át kitart melletted, és meglepve tapasztalod majd, milyen sokan állnak még melléd, és támogatnak abban, hogy megkapd azt, amire oly forrón vágysz. Lásd meg a lehetőségeket az életben, és megváltozol; olyan ember leszel, aki hajtja magát előre az úton, ahelyett, hogy csak fortyogna a saját levében. Így lesz a legnagyobb akadályod a te leginspirálóbb motivációd.
Ennek a gondolatnak a segítségével bárhol – az élet bármely területén – üti fel fejét az irigység, te képes leszel inspirációra váltani ezt az érzést.
Jelenlegi korlátozó hiedelem: Ha másnak sikerült, másnak megadatott, nekem már nem fog.
Erre váltsd le: A többiek sikere csupán bizonyíték, hogy nekem is sikerülhet.
Az irigység üzen valamit.
Egy percre gondolkodj el azon, kire vagy irigy, féltékeny – legyen az közeli ismerős vagy távolról csodált sztár. Most pedig tekints úgy erre az érzésre, mint egy jelre, amely próbálja felhívni magára a figyelmedet! Ne fordíts hátat az irigységednek! Ne próbáld titkolni, és ne hagyd, hogy megijesszen vagy szégyent keltsen benned! Nézz szembe vele, mert így a leggyorsabb kitalálni, mire vágysz!
Az irigység iránytű, akár csak a kíváncsiság vagy a vágy. Megmutatja, milyen irányba fordítsd az életed.
Holnap, amikor ott állsz a tükör előtt, legyen az a pacsi az elköteleződés jelképe, egy ígéret, hogy elkezdesz dolgozni az álmaidért; hogy kiérdemled; hogy felhatalmazod magad arra, hogy megszerezd.
A lányunkban irigységet ébresztett, hogy egy barátja egész télen Mexikóban élt és dolgozott. Ez jó. Követnie kell ezt az irigységet, mert ez vezeti el ahhoz, amire a leginkább vágyik.
Fájdalmas lehet azt látni, hogy más csinálja azt, amire te vágysz. És ez a fájdalom majd mindenkit visszafog, mert hagyjuk. Pedig inkább a saját hasznunkra kellene fordítanunk. Változást generáló inspirációra kellene váltanunk.
A lányunk megtehette volna, hogy ír annak a lánynak: „Szia! Nagyon szeretnék beszélni veled. Én is szeretném azt csinálni, amit te már megvalósítottál, és szeretnék tanulni tőled.” Ennyi, ennyi kell csak ahhoz, hogy elindulj az álmaid felé. Egyetlen ilyen lépés elég ahhoz, hogy az irigységből inspiráció legyen. A lányunk másik lehetősége, hogy a közösségi médiában megkeres és követni kezd olyanokat, akik utazgatnak a világban, és közben dolgoznak.
Következő lépés: add meg magad a vágyaidnak!
Ne csak ülj ölbe tett kézzel, irigykedve! Fejtsd meg ezt az érzést! Mi az a konkrét elem az adott ember szakmai vagy magánéletében, amit irigyelsz?
Általában hagyjuk, hogy az irigykedés megrengesse az önbizalmunkat. Leértékeljük önmagunkat, amiért látva, hogy mire képesek, mit értek el mások, bűnös módon, mi magunk is arra vágyunk. Azért érzünk így, mert nem hisszük el, hogy mi is képesek lennénk ugyanarra.
Persze, könnyebb irigykedni meg ítélkezni, mint bevallani magadnak, hogy valami hiányzik az életedből.
Ha ekkor nem lépsz, csak még tovább erősödik benned az irigység és a kishitűség. Életed következő fejezetében valami nagyszerű teljesítmény vár rád. Ez a sorsod. Ne hagyd, hogy az irigység visszatartson. Fordítsd át inspirációba, és indulj el a vágyaid után!
Íme, néhány kérdés, amelyek segítenek inspirációra és tettekre váltani az irigységet – mert kell neked az a pacsi:
Ki(k)re vagy irigy?
Mi vonz téged bennük, a munkájukban vagy abban, amijük van?
Mi az, ami ebből inspirál?
Mi az, ami ebből nem tetszik?
Hogyan tudnád a sajátoddá tenni azt, ami nekik van?
Milyen negatív gondolat(ok) tartott(ak) vissza eddig attól, hogy elindulj az után, amire vágysz?
Egy biztos: amint a tettek mezejére lépsz, az irigység szertefoszlik.
Így történt a lányunkkal is. Pár nappal a beszélgetésünk után írt a Mexikóban élő barátnőjének, és elkezdett kidolgozni egy tervet. Útitervet készített, és olyanokat kezdett követni, akik további inspirációval szolgálhatnak. Megkérdezte a főnökét, megoldható-e, hogy az egyetem elvégzése után, az eredeti időponthoz képest pár hónap csúszással kezdje meg a munkát. Olyan volt, mint aki varázsitalt ivott: hirtelen tele lett energiával és életkedvvel. Az irigységéből inspirációt nyert, és konkrét lépéseket tett azért, hogy közelebb kerüljön a vágyaihoz. Ennél semmi sem felvillanyozóbb.
Mondok még egy klassz dolgot: ha nem vagy hajlandó megdolgozni a változásért, az álmaidért, akkor nincs jogod irigykedni sem. Ha tétlenkedsz, az azt bizonyítja, hogy te folyton olyasmivel foglalkozol, ami neked ugyan nem adatott meg, de nem is akarnád igazán.
Az irigység inspirációra váltásában azt szeretem a legjobban, hogy egyszerű – ugyanakkor gyönyörű. Megerősíti azt, amit az ember alaptermészetről gondolok, miszerint mi mind alkotótársak vagyunk ebben a csodálatos életben. A tudatunk mélyén, az energiák szintjén mind összekapcsolódunk. Egyetlen ember sikere is lehet közös sikerünk. Az eredményeinkkel felemeljük egymást, és inspirálódunk egymás példájából. Ezért ne versenytársként tekints azokra, akik előtted járnak az úton, hanem lásd meg bennük a szövetségest, akik segíthetnek elérni a célodat.
És sose feledd: amint van önbizalmad elindulni az utadon, máris TE leszel a fény valakinek, aki még mögötted áll, és vár, mert talán épp elakadt.
Forrás: Adj egy ötöst magadnak!