Megbocsátás és könyörületesség

Nagyon sok ember számára a béke és az életcél keresése során a leginkább elgyengítő erő a megbocsátással való küzdelem.

„Azért fogsz megbocsátani, mert szereted magad annyira, hogy nem akarod már tovább bántani magad azért, ami történt. Ami történt, megtörtént és nem lehet megváltoztatni. Ezt el kell fogadnunk, és élnünk kell tovább az életünket.”

Don Miguel Ruiz

Életem különböző szakaszaiban megtapasztaltam a gyerekkori bántalmazást és a személyes árulást is, emiatt erősen együttérzek mindenkivel, aki olyasmivel néz szembe, ami leküzdhetetlen akadálynak tűnik. Az utazás, melynek során elengedünk minden ellenszenvet, hogy feladjuk a bosszúvágyat, és hogy elengedjük azt a fantáziát, hogy mi történhetett volna, az egyik legnagyobb spirituális kihívás, mellyel valaha is szembesülni fogsz. De ígérem, ez térül meg a leginkább. Hiszen a megbocsátás másik oldalán szabadság van.

Volt egy időszak, amikor úgy hittem, hogy a megbocsátás azt jelenti, hogy elfogadom az elkövetőt, és ezzel elnézem a tettet. Nem értettem, hogy a megbocsátás valódi célja az, hogy nem hagyom, hogy az, amit ez a személy elkövetett, bármilyen hatással legyen az életemre a jelenben.

Akkor kezdtem el látni, hogy létezik egy másik út is számomra, amikor a The Oprah Winfrey Show-ban egy szakértő, Gerald G. Jampolsky megosztotta a következő meghatározást:

„A megbocsátás azt jelenti, hogy feladjuk a reményt, hogy a múlt másképp is alakulhatott volna.”

Ezektől a szavaktól libabőrös lettem! Transzcendentális pillanat volt ez számomra, komolyabb, mint egy ahaélmény. Annyira tetszett ez az elképzelés, hogy személyes mantrámként fogadtam örökbe.

Elfogadtam ezt az elvet spirituális törvényként, és az életemben komoly szintlépés következett be. Ha nézed a Super Soul Sundayt, tudhatod, hogy ezt állandóan meg is osztom. Cserébe a Super Soul Sundayben velem megosztott élettapasztalatok lehetővé tették, hogy mélyebbre menjek, és még jobban belelássak abba, hogy hogyan működik a megbocsátás. Abban reménykedem, hogy te is használod majd ennek a fejezetnek bölcsességét, és feltárod, hogy hol van szükséged megbocsátásra.

Amikor Iyanla Vanzant bestsellerszerző és spirituális tanító tartott velem a műsorban, azt mondtam neki, hogy megfogadtam a megbocsátással kapcsolatos tanítását, melyet egy kis idézetes könyvben gyűjtöttem össze az évek során:

„Elfogadhatod vagy elutasíthatod, ahogy mások bánnak veled, de amíg nem gyógyítod be a múltad sebeit, addig folyamatosan vérezni fogsz. Bekötözheted a sebeidet étellel, alkohollal, drogokkal, munkával, cigarettával, szexszel, de végül mindig átázik a kötés, és foltot hagy az életeden. Össze kell szedned az erőt ahhoz, hogy felnyisd a sebed, beledugd a kezed, kihúzd azt a fájdalmat, amely a múltban, az emlékeidben tart téged, és megbékélsz velük.”

Ez annyira tisztán beszél hozzám. Ha a megbocsátás szükségességét eltolod magadtól, az olyan, mintha méreg áradna szét az ereidben. Add át magad a fájdalomnak, a veszteségnek, a haragnak és a csalódásnak. Fogadd el az igazságot. Megtörtént, és már elmúlt. Döntsd el, hogy úgy nézel szembe a fájdalommal, ahogy felmerül, és hagyd, hogy átmenjen rajtad. Adj engedélyt magadnak arra, hogy elengedd a múltad, és kilépj a történetedből a mostba.

Bocsáss meg, és szabadítsd fel magad.

Oprah

„Minden, amit hibáztatsz, abba beleragadsz. Áldd meg. Kívánj neki jó dolgokat. Kívánd a szabadságát, és erőteljesen elindítod azon az úton, hogy ne térjen vissza hozzád. Ha nem bocsátasz meg neki, ha nem kívánsz neki jókat, ez az energia mágnesesen visszavonzódik hozzád, mert várja a megoldást. Minden örökölt negatív energia azért van velünk, mert a megoldást várja.”

Adyashanti

Mark Nepo

Korábban beszéltünk már a paradoxonról, mely minden pillanatra igaz, amikor egynél több dolog érvényes. A számonkérhetőség és a megbocsátás egy paradoxon. A számonkérhetőség egyrészt mindig igaz. Fájdalmat okozunk egymásnak, néha ezt nem vállaljuk fel, és ez még több fájdalmat okoz. Minden tapasztalatunk a saját bölcsességünk nyelvén tár fel számunkra egy szót, melyet elkezdhetünk megtanulni. Ha ennek ellenállunk, nem érthetjük meg a saját tapasztalatunkat, és így egymást sem érthetjük meg.

Wayne Dyer

Az apám elhagyott minket. Elhanyagolt minket. Anyának három négy év alatti fia volt, mielőtt elérte volna a huszonharmadik életévét. A nagy gazdasági válság idejét éltük. Mély dühöt, haragot és gyűlöletet cipeltem magammal. Minden éjjel álmodtam – az őrjöngés a megfelelő szó, mert éjjel arra ébredtem, hogy izzadok. Próbáltam megkeresni, és a mississippibeli Biloxiban kötöttem ki a sírjánál. Nem is tudtam, hogy meghalt, egészen pár hónappal ezelőttig. Ide szállították a holttestét hajóval.

És amikor odaértem a sírjához, és ott álltam, végre elmondhattam neki, hogy: „Ettől a pillanattól kezdve szeretetet küldök neked. Ettől a pillanattól kezdve már nem fogok haragudni rád, és keserűséget sem fogok érezni miattad.” Soha többé nem álmodtam ezzel a férfival. Nagyon gyakran érzem a jelenlétét. Abbahagytam az ivást. Az alkohol már nem volt része az életemnek. Lefogytam, és teljesen megváltoztattam ez étrendemet. A megfelelő emberek kezdtek megjelenni az életemben. Minden a megbocsátásról szólt.

„A könyörületesség olyan, mint egy tükör. Azt gondolom, hogy azért vagy könyörületes másokkal, mert azt reméled, hogy ez egyszer visszatér hozzád. Olyan emberekkel vagyunk könyörületesek, akik nem érdemlik meg. Azokkal vagy könyörületes, akik nem kérik. Adsz, és ez tér majd vissza hozzád.„

Bryan Stevenson

Forrás: Élet adta bölcsesség

Ajánlott könyvek: