Ismerd meg Martha Beck – Oprah Winfreyt támogató life coach – véleményét a boldogságról
Martha Beck (Harvard) bántalmazás áldozata volt, majd elvált a férjétől – aztán dolgozni kezdett a világ legnagyobb tévésztárjával. Most az önsegítésről, az egyediségről és az igazság erejéről beszél.
„Ha olyan munkát szeretnénk, ami örömet okoz, hagyjunk fel azzal a munkával, amely boldogtalanná tesz.”
– Martha Beck.
„Az egész olyan volt, mint egy világszintű meditáció. Felszínre jött minden, ami nem működött. Hogy visszatérünk-e a régi kerékvágásba? Biztosan nem!” Martha Beck – az Oprah Winfrey life coach-aként ismert bestsellerszerző és Harvardon tanult szociológus – a pandémiára adott reakciókról beszél.
„Valami újnak a megteremtése mindig a meglévő állapot lerombolásával kezdődik” – folytatja Beck. „Eleinte káosznak tűnik, pedig valójában megváltás az »ezt mindig is így csináltuk« dogmája alól. Pascal szerint a problémáink nagy része abból fakad, hogy nem tudunk egyszerűen csendben lenni egy szobában. Márpedig az elmúlt évmilliókat kényszerített nyugodt üldögélésre. A most felmerülő kérdések sokkal mélyebbről erednek. Korábban az ember azt kérdezte: »Hogyan változtathatok az életemen?« Most azt kérdezi: »Mit szeretnék kezdeni az életemmel?«
Az 58 éves Beck éveken keresztül foglalkozott ezekkel a kérdésekkel a – többek között Winfreyvel vezetett – coaching workshopjain. Beck először 2000-ben szerepelt Oprah műsorában, 2001 és 2020 között pedig rovatvezető volt az O magazinnál, amely fénykorában 2,5 milliós példányszámban fogyott (ma már csak digitális formában érhető el).
Beck szerint persze Winfrey az utolsó ember, akinek life coach-ra lenne szüksége. De azért nem rossz az ismerősének lenni. Akárhogy is, az üzenet, amit Beck egész életében hirdetett, sosem volt annyira időszerű, mint most: az élet rövid, ne vesztegessük az időt azzal, hogy másnak tettetjük magunkat, mint amelyek valójában vagyunk. A járvány alatt Beck gyönyörű erdőkkel övezett pennsylvaniai otthonából beszélt követőihez, és új könyvén dolgozott, mely A teljesség felé: Találd meg a valódi énedhez vezető utat címet viseli.
Beck hatalmas léptékben ültette gyakorlatba eszméit. Elkötelezett mormon családban nőtt fel Utah államban, szülei nyolc gyermekéből ő volt a hetedik. Megtagadta vallását és családját, és könyvet írt arról, hogyan élte túl az apja (aki egyházuk magasrangú tagja volt) szexuális bántalmazását. Férjétől már három gyermeke született, amikor kilépett a házasságból, és felvállalta, hogy leszbikus. (Férje szintén homoszexuális.) Mikor ráébredt, hogy egyetemi karrierjében mennyire nyomorultul érzi magát, otthagyta a Harvardot – ahol alap- és mesterdiplomát, valamint doktori címet szerzett –, és life coach lett.
Ha arra kerül a sor, hogy tudomásul kell venni az igazságot, Beck nem tétovázik. Közel harminc évig nem tartotta a kapcsolatot a családjával. (A családja nagy része elutasította, amit gyermekkoráról mondott, azt mondták, „biztosan az ördöggel szexelt” gyermekként.) A járvány alatt azonban ez megváltozott, „az egyik húgom harminc év után felkeresett. Otthagyta a mormon egyházat, és az elmúlt hat hónapban napi szinten váltunk üzeneteket. Csodálatos, hogy ez a szeretet és barátság újra része az életemnek” – mondja Beck.
Beck leginkább azon tanításáról ismert, amelyben bemutatja, hogyan tudjuk zsigeri ösztöneinket követni ahelyett, hogy társadalmi elvárásoknak próbálnánk megfelelni. Könyvei többek között a Finding Your Own North Star és a Steering By Starlight. Azok, akik szkeptikusak az önsegítő módszerekkel kapcsolatban, biztosan tele lesznek kérdésekkel.
Becket azonban nem könnyű elutasítani: játékos egyediség és szokatlan intellektualizmus jellemzi, fájdalmasan tisztában van önmagával, rendkívüli gyermekkora pedig magáért beszél. Új könyvében azt írja magáról, hogy „egy árva öleb dicséretre éhes személyiségével születtem”. Majd így folytatja: „Gyermekkoromtól kezdve az egész életemet átívelő irányelv az volt, hogy mindent tegyek meg mások elismeréséért. Hithű mormon család gyermekeként minden szabályt betartottam, amit a vallásom előírt, és szorgalmasan tanultam az iskolában. Aztán a Harvardra mentem, ami annyira távol állt gyermekkorom kultúrájától, hogy ennél messzebb csak akkor kerülhettem volna, ha a Plútóra költözöm. Ezt az időszakot úgy vészeltem át, hogy látszólag mindenkivel egyetértettem: otthon hithű mormonnak tartottak, az egyetemen pedig racionális ateistának.”
Idővel azonban, folytatja Beck, ezek az álarcok – kicsik és nagyok egyaránt – egyre kényelmetlenebbé válhatnak, akár fizikai tüneteket is okozhatnak. Beck így fogalmazott egyik rovatában:
„A test igazsága felülkerekedik az elme hazugságán.”
Nagyon könnyű gúnyt űzni ebből a szemléletmódból. Sok ember szeretné hinni, hogy a nyakfájása például abból fakad, hogy ki nem állhatja a férjét. (Ha megy a férj, megy vele a nyakfájás is.) De Beck megszokta, hogy ellenárban úszik. Amikor az önsegítő módszerek mindennapi beszédtémává váltak az Egyesült Államokban 1986 körül, amikor az Oprah Winfrey Show is indult, sokan kritikával és lenézéssel fogadták a témát: „Voltak, akik vallásos és new age nézeteket vallottak… És ezek közül sok tényleg nem működik. Van azonban, ami igen. Ahogy egyre többen és többen tapasztalunk olyasmiket, amiket nem tudunk a kultúránkat átható materializmussal megmagyarázni, választás elé kerülünk: hazudhatjuk azt, hogy amit tapasztaltunk, soha nem is történt meg – vagy pedig szélesre tárhatjuk érzékelésünk kapuit.
„Vannak olyan dolgok, amelyeket a kultúránk elképzelhetetlenek tart. Coach-ként több ezer emberrel dolgoztam, és nagyon kevesen voltak közöttük, akik még soha nem tapasztaltak olyasmit, amire nem volt logikus magyarázat. Ezek a dolgok azonban a kultúránkban nem elfogadhatók, ezért nem szoktunk beszélni róluk.”
Az embert megbélyegzik. Beck tudja ezt, és nem izgatja magát. „A harvardi akadémikusok fejében a tekintély hierarchiája a következő: a legfelsőbb bíróság által kihirdetett igazság, harvardi professzorok, doktorok, jogászok… Azután következik a plasztikai sebész, a gondnok és a prostituált, majd utánuk a life coach” – mondja Beck. „De tudod mit? Kit érdekel?!”
Abban az időszakban, amikor otthagyta a Harvardot, Beck számára meghatározó volt, hogy várandós volt Down-szindrómás gyermekével. Sok harvardi munkatársa kételkedett abban, hogy Beck képes lesz boldogulni, mert úgy gondolták, hogy akadémikusként Beck és akkori férje nem fognak tudni felnevelni egy tanulási nehézségekkel élő gyermeket. Beck érezte, hogy ez egyáltalán nem igaz, és hallani kezdte, hogy a baba „beszél” hozzá álmában. Fia, Adam, ma a harmincas éveiben jár, és a világban szerzett tapasztalatai megerősítik Beckben az elképzelést, hogy még rengeteg mindent nem értünk.
El kell engednünk a védelmi mechanizmusainkat. El kell engednünk mindent, ami a boldogságunk útjában áll.
„A fiam olyasmiket csinált, amiket nem lehet a newtoni szemlélettel megmagyarázni. Adam olyan, mint a Narnia szekrény. Hogyan is érdekelhetne, hogy mit mondanak harvardi munkatársaim?” Beck korábban írt arról, hogy Adam képes érzékelni a vadon élő állatok gondolatait, úgyhogy elnevezte „hordozható kis zen mesternek”.
Azonban a vágy, hogy beilleszkedjünk és elismerésre tegyünk szert, rendkívül mélyen gyökerezik bennünk, mondja Beck. Coach-ként több ezer emberrel találkozott, akik vonakodtak feladni az életet, amit utálnak, mert féltek a változástól. Az ő feladata – mondja Beck –, hogy cselekvésre ösztönözze az embereket. Úgy gondolja, hogy a járvány viszontagságai hatására milliók teszik fel maguknak a kérdést, hogy készek-e továbbra is másnak tettetni magukat, mint akik valójában, csupán mások véleménye miatt.
Hogyan lehet ezen változtatni?
„Az igazságon kívül mindent fel kell égetni. Ha olyan munkát szeretnénk, ami örömet okoz, hagyjunk fel azzal a munkával, amely boldogtalanná tesz. Ez mindig félelmetes, de másképp nem megy. Ha boldog párkapcsolatra vágyunk, ki kell lépnünk a kapcsolatból, amely boldogtalanná tesz. Vagy ki kell lépnünk a hozzáállásból, amely megvéd attól, hogy összetörjék a szívünket. Szívünket kitárva, sebezhetően lépjünk ki a világba! El kell engednünk védekezési mechanizmusainkat. El kell engednünk mindent, ami boldogságunk útjában áll. A legtöbben úgy gondolják, hogy mindent megtesznek boldogságuk érdekében. De ha megkérdezzük, hogy elengednének-e valamit, ami nem hoz boldogságot, azonnal belép a képbe a félelem.”
Van valami hihetetlenül vonzó abban, ha az ember tudja, mi teszi boldoggá, és lépéseket tesz ennek érdekében. Ehhez azonban gyakran szembe kell mennünk ösztöneinkkel. Beck elmesélte, hogyan került kapcsolatba Winfrey-vel. Nem sokkal azután, hogy otthagyta az egyetemet és elkezdett karrier coach-ként dolgozni, Winfrey műsorának producere kereste fel. Szakértőt kerestek, aki tudna a stresszről beszélni. „Több szakértőt megkeresek a témájukhoz: »Hogyan teheted stresszmentessé az életedet?« – meséli Beck. Mikor a producer felhívott, azt mondtam neki: »Most nem igazán tudok beszélni, mert épp síelni megyek.« Szeretek síelni, és mindig azt választom, ami boldoggá tesz.”
„A producer újra felhívott azzal, hogy a szakértők közül csak tőlem kapott olyan választ, amitől kevésbé érezte stresszesnek magát. Úgyhogy a terveimnek megfelelően elmentem síelni, és amíg ott voltam, hívtak, hogy várnak a műsorba.”
Szerintem az vonzza leginkább Beck követőit, hogy elengedte az irányítást és nem akarja mindenáron keresztülvinni a dolgokat. Egy olyan világban, ahol minden a teljesítményről szól, Beck arról tanít, hogy néha az a legjobb válasz, ha nem csinálunk semmit, vagy azzal töltjük az időt, amihez éppen kedvünk van, mindenféle időbeli kötöttség nélkül.
Beck gyakorlati tanácsairól és útmutatásáról híres. Hogyan tudunk újra kapcsolatba lépni azokkal, akiket sokáig nem láttunk a karantén alatt? „Az egyetlen dolog, amiről bebizonyosodott, hogy fokozza a boldogságot és egyúttal kapcsolatot teremt, ha levelet írunk valakinek, aki iránt hálát érzünk, egy tanárnak, családtagnak vagy ismerősnek, utána pedig telefonon felolvassuk a levelet. Azok, akik ezt megteszik, nemcsak szoros kapcsolatokra tesznek szert gyorsan, hanem a boldogságuk is fokozódik hónapokra. Ez a hála egyfajta mágia, amit bármikor proaktívan használhatunk, függetlenül a körülményektől.” (Barátaim, várom a hívást!)
Milyen tanáccsal szolgál Beck azok számára, akik úgy érzik, hogy megítélik őket, és akik arra a társadalmi elismertségre vágynak, amelyet ő maga is annyi éven át hiányolt? Hogyan kerülhetjük el, hogy a járvány után visszatérjünk ahhoz a korábbi éltünkhöz, amelyet már nem érzünk megfelelőnek?
„Vegyük észre, hogy amikor másnak mutatjuk magunkat azért, hogy szeressenek bennünket, akkor valójában utáljuk az életünket. Van egy elmélet, amelyet az »üres felvonónak« neveznek. Tegyük fel, hogy nem szereted az életedet azon az emeleten, ahol vagy, ezért feljebb szeretnél menni magasabb emeletre. Amikor beszállsz a felvonóba, nem sokan tartanak veled. Ha ennek ellenére beszállsz, esetleg azt gondolod, »Ez nagy hiba volt! Senki nem akart velem jönni. Egyes-egyedül vagyok a felvonóban.« Azután a lift felér a következő emeletre, az ajtók kinyílnak, és ott találod magad egy olyan emberekkel teli szobában, akik izgatottan fogadnak ott, ahol épp lenni akartál.”
Beck szerint most, hogy a társadalom kezd újra megnyílni, itt a remek alkalom, hogy tisztán lássuk, kivel és mivel szeretünk időt tölteni.
„Ha őszinte vagy és magadat adod, akkor valódi kapcsolatokat tudsz kialakítani. Légy hát hű önmagadhoz! Hagyd, hogy mások furcsának vagy különcnek tartsanak!
Az így kialakított kapcsolatok igazak, szilárdak és megingathatatlanok lesznek.”
Ez igazán hasznos járvány utáni tanács: jobb furcsának lenni, mint hamisnak. Beck azonban hozzáteszi, hogy van egy rövidebb út ahhoz, hogy hitelesek legyünk és összekapcsolódjuk valódi énünkkel: „Szerezz egy kutyát! Az igazság ott van a kutya szemében.”
Forrás: www.theguardian.com
Ajánlott könyvek:
A TELJESSÉG FELÉ
MI TÖRTÉNT VELED?
