Oprah és dr. Perry beszélgetései a Mi történt Veled című könyvben mintegy harminc évre visszanyúló közös eszmecseréjükön alapulnak, melynek középpontjában a gyermekkori traumák állnak, s többek között Oprah saját gyermekkori emlékei is. Bölcs meglátásaikat számos szívszorító történet szövi át a könyvben. Oprah és dr. Perry párbeszéde – a legfrissebb kutatásokra alapozva – mélyenszántó utazásra visz minket e téma megértésében.
Egy gyermek életében az első két hónap rendkívül nagy jelentőséggel bír.
Dr. Perry elmagyarázza, hogy a születés utáni első két hónap során az újszülött agya hihetetlen sebességgel fejlődik.
Életünk e két első hónapja alatt szerzett tapasztalataink hatalmas befolyással vannak egész életünk egészségi állapotára és pszichológiai fejlődésünkre egyaránt.
Az első hónapok során számos központi szabályozó hálózat alakul ki az agyban, s e hálózatok létfontosságúak számunkra fejlődő gyermekként, majd a későbbiekben felnőttként is. Ezeknek a hálózatoknak a segítségével dolgozza fel szervezetünk a bennünket érő stresszhatásokat, az úgynevezett stresszorokat, s ezek tartják fenn belső egyensúlyunkat is. E stresszorok közé tartoznak például a testi megpróbáltatások, mint amilyen az éhség, a fázás, vagy a kisebb és nagyobb mértékű érzelmi kihívások, például a forgalmi dugó, egy állásinterjú, vagy a környezetünkben élőkkel folytatott viták.
Ha az „üss vagy fuss” nem lehetséges, leválasztjuk magunkat az élményről, eltávolodunk.
Amikor egy fenyegető szituációval szembesülünk, a testünk természetes reakciója az, hogy az „üss vagy fuss” üzemmódjába helyezkedik. Nem létfontosságú mentális tevékenységeink leállnak, szívverésünk felgyorsul, több vér áramlik az izmainkba, s egész testünkben – ahogy az „üss vagy fuss” készenléti állapotába kerül – szétárad az adrenalin.
Ha azonban túl kicsi vagy hozzá, hogy megnyerd a küzdelmet, elfutni viszont nincs lehetőséged, a tested egy teljesen más módon készít fel az általa elkerülhetetlennek látott sérülésre. A pulzusod, ahelyett, hogy felgyorsulna, lelassul, a tested pedig felszabadítja a saját természetes fájdalomcsillapítóját: termelni kezdi saját ópioidjait.
Ahogyan dr. Perry utal rá a könyvben: „Eltávolodunk a külvilágtól, és pszichológiai értelemben véve belső világunkba merülünk.” Dr. Perry ezt az alkalmazkodást segítő képességet disszociációnak nevezi. A disszociáció egy rendkívül általános adaptációs módszer a csecsemők és a kisgyerekek világában. Ám ha nem fordítunk rá kellő figyelmet, könnyen túl intenzívvé válhat, mire felnövekszünk, és sok esetben meghunyászkodóvá tesz bennünket, olyanná, aki folyton megpróbál mások kedvére lenni, miközben ez titokban biztonságérzettel és a belső kontroll érzetével tölt el minket.
„A kapcsolatok képesek kiegyensúlyozni az ártalmas élmények okozta károkat.”
A közösség végtelenül fontos a fejlődés szabályozása és a gyógyulás szempontjából.
Dr. Bruce Perry azt mondja, hogy „társas egészségi állapotunk” – az, hogy milyen kapcsolatokkal rendelkezünk a családunkban, a közösségünkben és környezetünk kulturális közegében – nagyobb befolyással van későbbi mentális egészségünkre, mint ártalmas tapasztalataink. Más szóval a közösségi lét előnyei képesek helyrehozni a gyerekkori ártalmakból eredő hátrányokat, akár tényleges terápia nélkül is. A mai világban pedig, amikor gyakran távol élünk vér szerinti rokonainktól (vagy mondjuk azok egyébként sem viseltetnek irántunk empátiával), más közösségek is a rendelkezésünkre állnak, például a hasonló gondolkodású barátok, egyházi csoportok, illetve sok egyéb lehetőség.
A lényeg az, állítja Oprah, hogy az embereket a nagy kulcskérdés tudatában közelítsük meg: „Mi történt veled?”; azaz együttérzéssel és egy olyan perspektívával, amely figyelembe veszi azt a tényt, hogy mindaz, ami fiatal, lényünket formáló éveink alatt történik velünk, illetve a bennünket érő minden egyes trauma életünk bármely szakaszában, rendkívül nagy hatással van a viselkedésünkre és az egészségünkre.
Ha ennek tudatában közelítünk valakihez, s ez tükröződik a vele kapcsolatos tetteinkben és válaszainkban – akár barátként, szülőként, tanárként, akár orvosként, rendőrtisztként vagy a közösség egy tagjaként –, a világunkat egy más és jóval együttérzőbb, szeretőbb hellyé tehetjük.
Kedves Olvasó, ha ennél jóval alaposabban meg szeretnél ismerkedni a legújabb tudományos eredményekkel is számot vető traumaszemlélettel, illetve azzal, hogy a traumáink milyen hatással vannak ránk, továbbá hogy miként gyógyulhatunk meg s hogyan tudunk viszonyulni mások traumáihoz, szívből ajánljuk neked, hogy olvasd el a könyvet teljes terjedelmében.
Forrás: https://medium.com/