Ösztönösen vagy tudatosan – mindegy …az egyik legnagyobb félreértés a vonzás törvényével kapcsolatban, hogy valamiféle személyiségfejlesztő módszer volna.

A Titok átütő sikere és a nyomában keletkezett tengernyi program – amelyek mindegyike a vonzás törvényét vélte tanítani – abba a tévedésbe ringatta az embereket, hogy a törvény egyfajta trükk vagy technika. Ez azt a hamis elképzelést szüli, hogy a törvény annak függvényében működik vagy nem működik, hogy helyesen alkalmazzuk-e.

Ez a téveszme – miszerint a vonzás törvényét aktiválni, működtetni lehet – okozza azt a félreértést, amely miatt oly sokan mondanak le arról, hogy a törvény formálja az életüket.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba: a vonzás törvénye nem technika, nem is segédeszköz, és nem is csupán a „szerzésről” szól. Ez a törvény magyarázza meg az energia természetét. Jóval többet foglal tehát magába annál, hogy mi, emberek miként alakítjuk a valóságra vonatkozó tapasztalatainkat.

Gondold csak végig: minden energia. A tudomány ezt immár cáfolhatatlanul állítja. Az univerzumban valamennyi kézzelfogható vagy láthatatlan létező az energia ilyen-olyan formája, és különböző frekvenciákon rezeg.

vonzas-coverAmit fizikai valóságként tapasztalunk meg, nem más, mint az, ahogyan az energia átszűrődik az érzékeinken. Halandó emberként azt érzékeljük kézzelfogható tárgyként, ami meghatározott frekvenciatartományban rezeg. A gondolatok rezgésszáma például sokkal magasabb, mint mondjuk egy széké, ezért szemmel nem láthatók. Ennek ellenére nem kétséges, hogy léteznek.

Energetikai lények vagyunk tehát, ami annyit tesz, hogy a minket felépítő energia mindig meghatározott frekvencián vagy frekvenciatartományban rezeg. Ez a mi rezgésszámunk.

A legfontosabb kifejezés, amire szükségünk van ahhoz, hogy a fenti fogalmakkal dolgozzunk, a rezonancia. Amennyiben a rezgésszámok rezonálnak, azaz összhangban állnak egymással, egyúttal vonzzák is egymást. A rezonancia ellentéte a disszonancia, az összhang hiánya. Ha a rezgésszámok disszonánsak, taszítják egymást.

Ezen a ponton gondom akad a hasonló a hasonlót vonzza elvvel, amivel a vonzás törvényét szokás meghatározni. Néha valóban ez a helyzet, mégsem lehet ez a törvény egyetemes meghatározása, és semmiképpen nem magyarázza meg általánosságban az energia működésének természetét. Sokan sietnek például rámutatni, hogy a mágneses pólusok közül az ellentétesek, nem pedig a hasonlók vonzzák egymást. De mi a helyzet Mr. és Mrs. Jonesszal, akik szemlátomást különböző jellemek, mégis nagy köztük a szerelem, és tagadhatatlanul vonzódnak egymáshoz?

Mint látod, a fenti esetben a rezgésszámok korántsem egyeznek. Ami a vonzás kialakulását eldönti, az a rezonancia megléte vagy hiánya.

Hallhattad már azt a kifejezést, hogy valaki ráhangolódik egy embertársára, egy eszmére vagy egy zeneszámra. Ilyenkor egy láthatatlan energiaszinten valósul meg a frekvenciák harmóniája, ami érzelmi állapotokban nyilvánul meg. Ha például ráhangolódsz egy zenére, érzelmi állapotod úgy alakul, hogy végig odafigyelsz rá, többször is szeretnéd meghallgatni, vagy egyszerűen csak élvezed, amit hallasz. Mindez nem jelenti szükségképpen azt, hogy az érzéseid kellemesek. Rezonálhatsz szomorú zeneszámmal is, ilyenkor talán el is szomorodsz a melankolikus akkordok hallatán.

A disszonancia másként működik. Amennyiben olyan muzsikát hallasz, amitől, ki tudja miért, borsózik a hátad, annak oka az energetikai disszonancia. Nem is lép fel vonzás, éppenséggel a szó szoros értelmében taszítónak érzed a szóban forgó zenét.

A rezonancia és a disszonancia megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy tudatosan alkalmazd a vonzás törvényét, hisz nyilván biztos szeretnél lenni abban, hogy rezonálsz-e arra, amit magadhoz kívánsz vonzani. Ezért, noha a törvény hatóköre messze meghaladja az emberi tapasztalatok szűkös tartományát, ama vonatkozása, amit meg kell értened, ha meg akarod tervezni az életedet, a következő:

Azt vonzzuk tapasztalataink körébe, amivel együtt rezgünk.

shutterstock_172125626 (1)Korábban már említettem azt a tévhitet, miszerint a vonzás törvényét aktiválnunk kell, vagy be kell kapcsolnunk. Nos, ez a törvény soha nem szünetel, minden pillanatban válaszol a mi energetikai frekvenciánkra, azt hozva az életünkbe, amivel összhangban rezgünk.

Tökéletesen mindegy, tudatosan kívánunk-e magunkhoz vonzani valamit vagy sem. Amennyiben rezonálunk az adott dologra, magunkhoz vonzzuk. A legtöbb ember ösztönösen, alapból így cselekszik.

Fontos, hogy emellett maradéktalanul megértsük az érzelmek szerepét is, amikor a vonzás törvényével dolgozunk. Ezek ugyanis azok az erők, amelyek meghatározzák frekvenciánkat az adott pillanatban, s ezt áttételesen, a maguk nyelvén adják tudtunkra.

A törvény oktatóit gyakran bírálják, mondván, hogy a világ valamennyi történését csak nem vonzhatjuk magunkhoz. Akadnak olyan események, amelyeket semmiképpen sem vonzhattak magukhoz az őket átélők. Ilyenek a természeti katasztrófák, a terrortámadások, a születési rendellenességek és hasonló dolgok, amelyekre egyszerűen nincs magyarázat.

Ez a fajta kritika abból a hamis elképzelésből fakad, hogy a törvény hirdetői szerint a vonzás tudatos, és egy adott esemény akkor következik be valakinek az életében, ha tudatosan – úgymond – magához hívja. Lehet, hogy néhány oktató valóban ezt állítja, én azonban határozottan ellentmondok ennek a gondolkodásnak. Megint csak arról van szó, hogy a vonzás törvénye nem valamiféle eszköz, amelynek segítségével az emberi lények ezt-azt az életükbe varázsolnak, vagy amivel megteremtik a számukra vonzó létformát. Az egész egy ennél jóval nagyobb horderejű jelenségről szól.

Ha valakivel történik valami, az még nem jelenti azt, hogy az illető akarta is, elképzelte lelki szemeivel, kívánságtáblát állított össze, vagy addig meditált, amíg a dolog valóra nem vált. Mindössze annyit jelent, hogy – ki tudja, miért – együtt rezonált a szóban forgó eseménnyel. Tény és való, hogy akadnak olyan helyzetek, amikor egy kívülálló tanácstalanul áll a kérdés előtt, ugyan miért vonzott magához valaki rossz, kellemetlen vagy akár tragikus eseményeket. Néha kapiskáljuk az okokat, vagy teóriákat gyárunk a kérdés megértéséhez. Az igazság azonban az, hogy személyes energetikai rezgéseink rendkívül összetettek, hiszen egy élet tapasztalatai eredményezik őket.

Mivel a dolog ilyen mértékben összetett, képtelenség egyértelműen megítélni, hogy az illető magához vonzotta-e az adott helyzetet, kivéve, ha az összefüggés a napnál is világosabb.
További kérdés, ami, ha lehet, még filozofikusabb: Végső soron kinek a tapasztalatáról van szó? Tételezzük fel, hogy tanúja vagy egy tragédiának, és reagálsz is rá. Mi történik ilyenkor valójában? A te élményed lesz, vagy azé, azoké, akik közvetlenül átélik a sorscsapást?

Kvantumszinten szemlélve, a saját személyedet és érzékelő rendszeredet alkotó energia egy másik energiacsomagot értelmez oly módon, hogy az elmédben valaki más tapasztalatát alkotod meg, amelyet tragikusnak találsz. Mindebből csupán annyi bizonyos, hogy a te tapasztalatod annak az értelmezése, hogy másvalaki megtapasztal valamit. Talán bele is szédülsz, ha jobban belegondolsz, pedig így van.

Nem kétséges, hogy az ébren töltött idő legtöbb tapasztalata valóságosnak tűnik. Pusztán azért, mert azt tanultuk, hogy így gondolkodjunk, ez a hiedelemrendszer kormányozza az emberi életet. Ha azonban rájövünk, hogy minden egyes érzelmi élményünk nem egyéb tanult értelmezésnél, attól fogva könnyebben elfogadjuk a tényt, hogy bármely helyzetet tetszés szerint értelmezhetünk, akkor is, ha értelmezésünk ellentmond a tanult válaszoknak.

shutterstock_508652014 (1)Elég a vallásra gondolnunk, hogy megértsük, mennyire megoszthatják az emberiséget a jóra és rosszra, igazra és hamisra, angyalira és ördögire vonatkozó eszmék. Minden vallás hívei között akadnak olyanok, akik kizárólag a maguk igazságát hajlandók elfogadni, és minden mást elutasítanak. Vajon igazuk van, vagy tévednek? A helyzet az, hogy azt vonzzák majd magukhoz, amit hiedelemviláguk energetikai szinten valójában hirdet (ebből a szempontból az ösztönös hit fontosabb a dogmáknál).

Fölösleges olyan helyzet igazságát kutatnunk, amelyben nem vagyunk benne nyakig, mert azzal csupán az energiánkat fecséreljük. Hiszen végső soron élettapasztalatunk egésze önnön rezgéseink függvénye; attól függ, mit engedünk be a személyes terünkbe.

Bob Doyle

Ajánlatunk a témában:

Titok_10_jubileum_B1_OK_800px

belepes_a_vonzas_orvenyebe_218_1Kerd_es_megadatik_II_218px