Johann Hari 2018 egyik legtöbb vitát kiváltó könyve, az Elveszett kapcsolatok végre magyarul is megjelent. Itt az ideje, hogy újra gondoljunk mindent, amit eddig a globális szinten is egyre komolyabb méreteket öltő depresszióról és a szorongásról tudni véltünk! 

Cikkünk kétrészes, az első részt alább, a másodikat itt olvashatod el

Képzelj egy harmincas, szimpatikus brit srácot, aki London egyik kertvárosában nőtt fel középosztálybeli családban, nyugodt életkörülmények között. A szülei nem váltak el, és testvérek vették körül. Mindig is jó anyagi körülmények között élt, főiskolát végzett, szabad szellemi foglalkozást űz, izgalmas és érdekes munkájának köszönhetően pedig bejárta a világot. Még azt a luxust is megengedheti magának, hogy a világ bármelyik városában letelepedjen hosszabb-rövidebb időre, ha a kedve úgy tartja.

És most gondold el, hogy ez a fiatal férfi gyerekkora óta kilátástalannak érzi az életét, 18 évesen vette be az első antidepresszáns tablettáját, és szinte kezelhetetlennek tűnő lelki fájdalmakkal küzd.

Nos, ő nem egy kitalált figura. Johann Hari, az Elveszett kapcsolatok című sikerkönyv szerzője és főszereplője is egyben. Történetében a legmegrázóbb az, hogy színigaz: a fejezetekben saját belső és külső útkeresését osztja meg, mely során többek között felbukkan Kanadában, Berlinben, Brazíliában és New Yorkban, interjút készít kutatók tucatjaival, eredményeket és statisztikákat vet össze, és ami a legfontosabb: rengeteg olyan emberrel találkozik, akik hozzá hasonlóan a depresszió és a szorongás legmélyebb bugyraiban fuldokolnak. Ismerős helyzet?

Hogyan lettek korunk népbetegségei a mentális betegségek? 

Miért van az, hogy fizikai szükségleteinket ma már egyszerűen és gyorsan ki tudjuk elégíteni, ami azonban a pszichés igényeinket illeti, nagyon rosszul állunk?

Az Elveszett kapcsolatok látszólag laza és közvetlen stílusa mögött emberi történetek és szakértők húsbavágó állításai húzódnak meg, melyek mind egy irányba mutatnak: mindaz, amit a depresszióról és a szorongásról eddig tudtunk, tévedés volt!

mentális betegsé

Hari több éves rendszeres gyógyszerszedés után ébredt rá, hogy az antidepresszánsok csak átmeneti segítséget jelentettek számára, és ahogy teltek az évek, egyre sötétebben látott mindent. Ez vezetett oda, hogy elkezdjen mélyebben foglalkozni a témával, és rájöjjön, a jelenség nem egyedi: hiába szednek egyre többen antidepresszánsokat szerte a világon, a depressziósok száma nem lett kevesebb – sőt. Mindez megkérdőjelezi, amit eddig sokan állítottak: hogy a depresszió biológiai eredetű betegség, amely genetikusan öröklődik, és különben is: csak a beteg fejében létezik. Sőt, sokan egyszerűen a lustaság szinonimájaként tekintenek rá.

“Az első rejtély, amit meg akartam érteni, ez volt: hogyan lehetek még mindig depressziós, miközben antidepresszánst szedek? Mindent jól csináltam, valami mégsem stimmel. Miért?”A cikk második részét a jövőhéten olvashatod el nálunk!

Cikkünk kétrészes. A másodikat itt olvashatod el

Ajánlott könyv:

Johann Hari – Elveszett kapcsolatok