Miért halogatod azokat a teendőidet, amelyeknek az elvégzése csak pár percet igényel? A segítség ezúttal Dr. David J. Lieberman Azonnali elemzés c. könyvéből érkezik.

Mindössze annyit kellene tennem, hogy bélyeget ragasztok a borítékra és feladom a levelet; elrakom azt a dobozt, amely immár két hónapja az utamban van; meghallgatom az üzenetrögzítőt; vagy csupán elküldöm azt a köszönő üzenetet, amelyet már a múlt hónapban el kellett volna küldenem. Mégsem teszem. Következetesen és folyamatosan halogatom ezeket az egyszerű kis teendőket.

Rengeteg oka lehet annak, hogy a nagyobb feladatokat elodázzuk, halogatjuk – és a legtöbb esetben ezek mögött a félelem áll. Ugyanakkor a kis és egyszerű dolgok halogatásának – amelyek elvégzéséhez csak rövid idő szükségeltetik – merőben más oka van. Ennek a játéknak az a neve, hogy figyelem. Ha a kis feladatokat nem végzed el, ez eltereli a figyelmedet azokról a dolgokról, amelyekre nem akarsz odafigyelni, pedig nagyon is kellene. Elvégzetlenül hagyod a kis, ártalmatlan feladatokat, nem veszed észre őket. Ezzel lekötöd a figyelmedet, és nem gondolsz a kevésbé kellemes dolgokra, amelyekkel valóban foglalkoznod kellene. Úgy érzed, irányítod az életedet, mert figyelsz az egyszerű dolgokra, amelyeket kis erőfeszítéssel is meg tudsz oldani.

Ennek a viselkedésnek a hatása összetett. A tudatos észérv, amellyel áltatod magad, a következőképpen hangzik: „Vannak fontosabb dolgok is, amelyek miatt idegeskednem kell. Nem izgathatom magam ilyen kis semmiségek miatt.” Így csúszik ki a kezedből az irányítás, és végül semmit sem fejezel be. Az elvégezetlen kis dolgok visszatartanak attól, hogy a nagyobbakra gondolj, és a nagy feladatokat azért nem oldod meg, mert a gondolataidat lekötik ezek a kis semmiségek. Ennek az a vége, hogy csak ülsz és nézed a tévét egész nap, mert fáradtnak és túlterheltnek érzed magad, és nem akarsz semmit sem csinálni.

A mindennapi teendőket nagyon gyakran arra használod, hogy helyettesíted velük a való életet. Azzal, hogy hagyod, hogy felhalmozódjanak az apró-cseprő teendők, azt az illúziót kelted, hogy az életed bonyolult, produktív, hogy elfoglalt és serény vagy, és még talán elégedett is. Ez a perspektíva – amely meglehetősen beszűkült – leveszi a válladról annak a terhét, hogy nagyobb távlatból szemléld magad.

 

1. Készíts egy listát az összes olyan teendődről, amelyeknek az elvégzéséhez kevesebb, mint tíz perc szükséges, és közülük legalább kettőt csinálj is meg.

Leírhatod ezeket a dolgokat egy papírra, vagy rámondhatod egy diktafonra (lásd a 7. fejezetben) – egyszerűen csak hagyd, hogy ezek a teendők kiáramoljanak az agyadból, ahol vadul kavarognak, és túl sok fi gyelmet követelnek meg tőled, sokkal többet, mint valójában kellene. Ezután alakítsd át őket olyan formába, ami cselekvéshez vezet.

Ennek az új megközelítésnek minden valószínűség szerint többféle következménye is lehet. Először is elkezded a dolgaidat elfogadható tempóban megoldani. Amikor nekikezdesz összeírni ezt a listát, valószínűleg hosszan sorolod fel a teendőidet. Természetesen mindig kiegészíted majd, de ahogyan ez a felsorolási folyamat mind automatikusabbá válik, azt fogod tapasztalni, hogy gyorsabban húzod át a felsorolt teendőket, mint ahogy újakat adsz hozzájuk. Másodszor pedig a prioritásaid – a legfontosabb feladataid – világosabbá válnak. Nem egyformán fontos minden, csupán tíz perces munka, és még az is előfordulhat, hogy azok a feladatok, amelyek állandóan, nap mint nap terhet jelentenek, egyszer és mindenkorra levehetők a listáról. Ugye milyen mélyreható – és radikális – módszer ez?

A módszer további hozadéka az, hogy megtanít kötelezettséget vállalni valamiért, amihez ragaszkodhatsz és amit betarthatsz. Tegyük fel, hogy valóban nagyon sok tíz perces munkát igénylő feladatod van, olyannyira sok, hogy már attól kifáradsz, ha csak a listádra pillantasz, és megpróbálod eldönteni, melyiket válaszd ki az adott napra. De miért is kínlódnál tovább? Hunyd be a szemedet, és hagyd, hogy az ujjad vándoroljon, és válasszon a felsorolások között. Ám az is jó megoldás, ha például darts játék formájában a falra rögzíted a listát, egy nyilat dobsz rá, és ahhoz a feladathoz fogsz hozzá, amelyik feladatba befúródott a nyíl (amennyiben ezt a második megoldást választod, természetesen azt javaslom, tartsd nyitva a szemedet!).

Mindegy, melyik apróbb teendőt választod, a fontos az, hogy végezd el, és utána húzd ki a listádról.

 

 

2. Értékeld át a céljaidat és az értékeidet az életedben!

Ha hagyod, hogy seregnyi apró-cseprő teendő halmozódjon fel a „számládon”, az azt az illúziót keltheti benned, hogy az életed produktív, eredményes – ugyanakkor a szíved mélyén úgy érzheted, ezeket a célokat nem igazán érdemes megvalósítani. Ezért már most vizsgáld felül a prioritásaidat, továbbá alaposan gondold át a céljaidat és az értékeidet is.

Például azt állítod, hogy az egészség az egyik legfontosabb érték számodra, ám nap mint nap annyira elfoglalt vagy, hogy sosem tudsz időt szakítani arra, hogy elmenj az edzőterembe. Vagy még több energiát kell fektetned az életedbe, hogy eleget tegyél ennek az elköteleződésednek, vagy pedig be kell ismerned, hogy az egészség nem olyan fontos a számodra, mint ahogyan állítottad, és másba fekteted az energiádat. Ha őszinte vagy magadhoz, meg tudod akadályozni, hogy a figyelmedet elvonja a „teljesíthetetlen” feladatok serege, és azokra a célokra összpontosíthatsz, amelyekben igazán hiszel.

Természetesen sok munka és cselekvés szükségeltetik ahhoz, hogy a cél elérése gyümölcsöző eredményt hozzon. Sorakoztasd fel a célokat fontosság és a megvalósításukhoz szükséges idő szerint, majd küzdj meg velük úgy, ahogyan azt a fentiekben ismertettem.

Forrás: Azonnali elemzés

 

Ajánlott könyvek:

AZONNALI
ELEMZÉS

A siker alapelvei könyv

OLVASS
AZ EMBEREKBEN

VÁLTOZTASS MEG
BÁRKIT