Napoleon Hill: Az Ember

Napoleon Hill, a személyes siker filozófiájának úttörője 1883-ban született a virginiai Wise County-ban, a Blue Ridge Mountains menti régióban, ahol széles körben elterjedt volt az írástudatlanság és a babonás gondolkodás. Édesapja kovács volt, a régióban jellemző egyszobás, vert padlójú házban éltek.

A fiatal Napoleon (aki nevét egy gazdag nagybácsi után kapta) rakoncátlan, agresszív gyerek volt. Kilenc éves korában édesanyja meghalt, ő az apjával maradt, akinek nehézséget okozott a fia fegyelmezése. Napoleon gyakran eszelt ki csínytevéseket a szomszédok ellen. Ahogy egyre bátrabb lett, elkezdett egy hatlövetűt magával hordani (bálványozta a törvényen kívüli Jesse James-t). Ő volt a legkeményebb fiú a környéken, és büszke is volt erre.

Szerencsére a mostohaanyja egy napon félrehívta őt, és nyugodt, együttérző hangon mondott neki valamit, ami a fiúban drámai változást indított el.

„Behívott a nappaliba négyszemközt, és nemcsak, hogy megváltoztatta az életem addigi menetét, de elindított bennem egy törekvést arra, hogy valami olyat tegyek, ami mások szolgálatára van” – idézte fel később Hill.

„Közölte velem, hogy az emberek rosszul ítélnek meg engem – nem a legrosszabb fiú vagyok a környéken, csak a legaktívabb, és meg kell találnom a határozott célomat, ami leköti a figyelmem. Azt mondta, hogy élénk a fantáziám és sok ötletem van. Javasolta, hogy legyek író, mert ha annyi időt szentelnék az olvasásnak és  az írásnak, mint annak, hogy mindenféle galibát okozzak a környéken, megérhetem, hogy az egész államra hatással lehetek.”

A következő évben a 15 éves Hill befejezte a középiskolát és részmunkaidőben újságíróként kezdett dolgozni, helyi ügyeket feldolgozva tucatnyi kisebb virginiai lapnak. Visszatekintve bevallotta, hogy az írásai nem nevezhetők kiemelkedőnek, de „olvashatók voltak, mert annyira lelkesen dolgozott rajtuk”.

Tanulmányai befejezése után egyéves kurzusra iratozott be egy közeli üzleti iskolába.

18 évesen a Georgetown Egyetem jogi karára szeretett volna jelentkezni, mert lenyűgözte a jogi munka, és jogi karrierben reménykedett. Ám felmerült egy akadály is: nem volt pénze a tanulmányai finanszírozására.

Annak érdekében, hogy összegyűjtse a tandíj összegét, úgy döntött, hogy visszatér az újságíráshoz. Sikeres emberek életrajzi történeteire specializálódott, amely akkoriban több magazinnál népszerű téma volt.

Első lépésként Tennessee állam korábbi kormányzóját, Robert L. Taylort kereste meg, aki a Bob Taylor’s Magazine kiadója volt. Taylor hamar felismerte a Hillben rejlő potenciált. Találkozójuk felénél már felajánlott neki egy állást, majd azt is felkínálta, hogy szétküldi Hill bemutatkozó levelét olyan prominens személyiségek körében, akik ideális alanyai lennének ennek a cikksorozatnak. Felsorolt néhány nevet Hillnek, mint például Thomas Edison, Hohn Wanamaker, Edward Bok és Cyrus H. K. Curtis kiadók, Alexander Graham Bell és Andrew Carnegie. Hillt elkápráztatta ez a lehetőség, ezért úgy döntött, hogy feladja a jogi tanulmány tervét, és minden idejét az írásra fordítja.

1908 őszén, ahogy Hill fogalmazott, „a Sors kinyújtotta a kezét”. Épp Pittsburgh felé tartott. Andrew Carnegie interjút adott neki.

Hill egyenesen Carnegie irodájába ment és belevágott a kérdezésbe: „Mr. Carnegie, minek tulajdonítja a fenomenális sikerét?”

Az akkor 73 éves iparmágnás gyorsan megnyílt és humoros, veleszületett anekdotázó stílusában elkezdte mesélni sikerei történetét.

Hill alig tudta követni őt gyorsírásos jegyzeteivel, Carnegie pedig elkezdte kifejteni elméleteit saját és mások személyes sikeréről.

Majd Carnegie így elmélkedett: „Sajnálatos, hogy az új generációknak újra és újra próbálkozások és kudarcok árán kell megtalálni a sikerhez vezető utat, miközben a szabályok egyértelműek.” Azt mondta Hillnek, hogy a világnak a siker gyakorlatias filozófiájára van szüksége, amely a legegyszerűbb munkásnak is segíthet, hogy olyan vagyonra tegyen szert, amilyet csak akar.

A háromórás interjú után Hill legnagyobb meglepetésére Carnegie visszahívta őt további három napra, amelyek során részletezte az ötletét, kifejtve, hogyan kell belekezdeni egy ilyen filozófia megalkotásába.

„Ismered az elméletemet egy új filozófiáról”– mondta Carnegie. „Van egy kérdésem ezzel kapcsolatban, amelyre szeretném, ha egyszerű igen vagy nem választ kapnék.”

„Ha megadom neked a lehetőséget, hogy megszervezd a világ első személyes sikerfilozófiáját, és bemutatlak olyan embereknek, akik együttműködnek veled ebben, élnél ezzel a lehetőséggel és végigvinnéd ezt a tervet?”

Hill egy pillanatra megrökönyödött, de aztán határozott lelkesedéssel azt mondta: „Igen, elvállalom a munkát, és végig is viszem.”

 

 

Carnegie előhúzta a stopperóráját és azt mondta Hillnek, hogy pontosan 29 másodpercébe telt megválaszolni a kérdését, ő pedig maximum 60 másodpercet adott rá. Ha ezt túllépte volna, Carnegie visszavonta volna az ajánlatát:

„Tapasztalatom szerint, ha egy ember nem képes egy döntést gyorsan meghozni, akkor nem bízhatunk abban sem, hogy képes végrehajtani, amit elhatározott. Azt is megfigyeltem, hogy azokat, akik gyorsan jutnak döntésre, általában más helyzetben is a határozottság jellemzi.”

„Remek. Rendelkezel a két legfontosabb tulajdonság egyikével, amire szüksége lehet annak, aki az általam leírt filozófia összerendezésére vállalkozik. Most kiderítem, hogy a másiknak vajon birtokában vagy-e.”

„Ha megadom neked ezt a lehetőséget, hajlandó vagy-e 20 évet az életedből arra áldozni, hogy a siker és a kudarc okait kutasd, anélkül, hogy ezért fizetést kapnál?”

Hill döbbenten állt. Azt gondolta, Carnegie majd támogatni fogja őt a hatalmas vagyonából.

„Nem arról van szó, hogy nem vagyok hajlandó pénzt áldozni”– magyarázta Carnegie. „Tudni szeretném, hogy megvan-e benned a szükséges plusz, vagyis hajlandó vagy-e szolgálatot nyújtani, mielőtt bármit várnál érte.”

Napoleon Hill megfelelt Carnegie második tesztjének is. Megkezdte a munkát, hogy megírja az amerikai személyes sikerfilozófiát. Ezenkívül megbecsült óraadóként, oktatóként és két elnök személyes tanácsadójaként is dolgozott, valamint a személyes siker témájában termékeny író volt.

Hill kutatási évei alatt Carnegie hű maradt az elveihez. Nem nyújtott anyagi támogatást Hillnek a munkájáért, ezzel ösztönözve őt, hogy önmagát, majd később családját is eltartsa. Ennek eredményeként Hill szakmai élete bővelkedett a fordulatokban.

Amikor az Amerikai Egyesült Államok belépett az első világháborúba, Woodrow Wilson elnök (aki Hillt Andrew Carnegie-n keresztül ismerte meg, amikor még a Princeton Egyetem elnöke volt) megkérte Hillt, hogy a Fehér Házban PR-tanácsadói szerepet töltsön be. Hill megragadta az alkalmat. Akkor is Wilson mellett volt 1918-ban, amikor a németek fegyverszünetet kértek, és segített az elnöknek a válasza megfogalmazásában.

Az új elnök megválasztása után Hill Washingtont elhagyva rövid időt a Golden Rule magazinnál töltött, ahol szerkesztői és kiadói pozíciót töltött be. Ám ismét egyre gyakrabban gondolt a tanításra. Nagyjából egy év után otthagyta a magazint, hogy ismét oktatással foglalkozzon. Hamarosan széles körben elismert és keresett előadóvá vált.

 

 

Előadásai mindig „A siker törvényéről” szóltak, terjesztve az elméleteket és a filozófiát, amelyeket a siker és a kudarc tanulmányozása közben alakított ki.

1923-ban Hill megkezdte kéziratba rendezni terjedelmes jegyzeteit és 1928-ban 16 leckés tanfolyama, A Siker törvénye végül megjelent nyomtatásban. Húsz évébe telt, hogy ezt a feladatot véghezvigye, pontosan, ahogy Carnegie jósolta.

A Siker törvénye publikálása után Hill hírneve szárnyra kapott. A következő években a jogdíjak 2500 dollárt is elértek havonta. A könyv idővel világszerte kiadásra került.

Hill a munkáját „az egyenesen a sikerhez vezető út tervrajzaként” írta le, és úgy vallotta, hogy ő csupán „régi igazságokat és ismert törvényszerűségeket rendezett egybe, egy praktikus és könnyen használható formába, így azok olyan hétköznapi emberek számára is könnyedén érthetőek és alkalmazhatóak, akiknek egyszerű filozófiára van szükségük…”

„Kettős célom volt ezzel” – mondta Hill. „Elsőként, hogy segítsek a komoly érdeklődőknek kideríteni, mi lehet a gyengeségük. Másrészt, hogy segítsek egy tervet készíteni, amellyel ezek a gyengeségek áthidalhatók. A legsikeresebb férfiak és nők is rendelkeztek olyan gyengeségekkel, amelyeket korrigálni kellett, mielőtt igazán sikeresek lettek.”

 

„Nem érhetünk el igazán nagy sikereket az életben valódi erő nélkül, az erőt pedig csak akkor élvezhetjük, ha megfelelő egyéniséggel rendelkezünk ahhoz, hogy hatással legyünk másokra, akikkel harmóniában együttműködhetünk. Ez a tanfolyam lépésről lépésre bemutatja, hogyan fejlesszünk ilyen személyiséget. A diák, aki nyitott elmével kezdi el ezt a kurzust és végig nyitott elmével olvassa, sokkal szélesebb és pontosabb képet nyerhet a világról.”

 

Franklin D. Roosevelt elnök mellett tanácsadóként dolgozott Hill a Nagy Gazdasági Világválság évei alatt. Elnöki beszédíróként ő írta a híres Kandalló melletti beszélgetések jelentős részét és tőle származik a mondat:

 

„Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem.”

 

Forrás: www.naphill.org

 

 

Ajánlott könyvek: