Bár az imént a szerencsétlen befektetés szavakat használtuk, valójában inkább így kellett volna fogalmaznunk: szerencsés befektetés. Ez a hatalmas veszteség ugyanis arra késztette, hogy alaposan átgondolja a dolgokat, és elgondolkozzon a sors szeszélyes forgatagán, amely egyeseket a siker legnagyobb magaslataira röpít el, míg másokat középszerű életre, vereségre és kudarcra ítél.
Ahogy megpróbálta megtalálni önmagát, rábukkant a Gondolkozz és gazdagodj! című könyvre. Amikor elolvasta azt a fejezetet, amely azzal az elvvel foglalkozott, hogy többet és jobban kell másokért munkálkodnod a munkáddal keresett bevételedhez képest, egyszeriben úgy érezte, felébredt, s lelkes tettvágy szállta meg.
Hirtelen felismerte, hogy anyagi javainak elvesztése egy jóval nagyobb gazdagság forrásává válhat: olyan gazdagsággá, amely lelki hatalmunk tudatából fakad.
Azonnal lehetőségek után kezdett kutatni, hogy másokat szolgálhasson tetteivel, hogy olyanokon segítsen, akik az erejüket meghaladó problémákkal szembesülnek. Az első ilyen embert egy fiatal férfi személyében találta meg, aki egy nagy reményekkel kecsegtető aranybányában dolgozott a sivatagban. Idejét és pénzét nem kímélve a fiatalember szívét-lelkét beleadta az ásatásba, de nem akadt arany nyomára, annak ellenére, hogy azzal hitegették, aranyat fog ott találni. Az éhezés várt rá Kalifornia kietlen pusztáin.
A biztosítási ügynök azonnal az irgalmas szamaritánus szerepét öltötte magára, s összebarátkozott a szegénységtől sújtott bányásszal. Etette, bátorította, biztatta, megvigasztalta a fiatalembert, s az otthonába fogadva őt még a szórakozásáról is gondoskodott, mígnem a férfi el tudott végre helyezkedni a helyi repülőgépgyárban.
Az ügynök életében újabbnál újabb lehetőségek bukkantak fel a nála kevésbé szerencsések megsegítésére, méghozzá olyan tempóban, hogy úgy tűnt számára, mágnesként vonzza a problémákat és a nehézségeket. Ez a próbaidőszaka része volt, amely lehetővé tette számára, hogy tanúságot tegyen szándékainak őszinteségéről.
Mielőtt elérkeznél arra a helyre, ahol ennek a filozófiának az alkalmazása valóban megtérül annak vonatkozásában, hogy mit szeretnél az élettől, sok próbát kell kiállnod.
Néha nagyon súlyos próbatételek elé állít majd az élet. Ne feledd, amikor ezek a próbaidőszakok eljönnek, fogadd őket nagy kiváltságként, hiszen lehetőséget adnak arra, hogy egyfajta belső leltárt készíts magadról, s meglásd, megvan-e benned mindaz, ami kell. Azt fogod látni, hogy minden csapásban ott rejlik az egyenértékű vagy még nagyobb hasznot hordozó áldás magja… ha a megoldáshoz pozitív mentális beállítódással közelítesz.
Ami ezt a biztosítási ügynököt illeti, sikeresen teljesítette a vizsgákat, és felért a csúcsra. Egy napon egyszer csak azt tapasztalta, hogy a saját életében is megváltoznak az áramlatok. Életbiztosítási üzletei szinte varázsütésre egyre feljebb és feljebb emelkedtek, s olyan magaslatokat értek el, amire alig volt addig példa. Egész pályafutásának egyik legnagyobb biztosítási szerződését sikerült megkötnie. Íme, hogyan történt ez: A repülőgépgyárban dolgozó aranybányász belevetette magát a munkájába, és a gyártási folyamatban egy olyan gyors módszert dolgozott ki, amely rengeteg munkaórát spórolt meg a vállalatnak, s nagyban növelte a termelékenységüket. A cég szabadalmaztatta ezt az eljárást, de megtartotta kizárólagos ellenőrzését felette. A fiatalember így hát egy csapásra vezetősége figyelmének középpontjába került. A biztosítási ügynök kedvességét azóta sem felejtette el, úgyhogy, amikor elérkezettnek látta az időt, megkérte a cégvezetőt, hogy kísérje el őt Los Angelesbe, a biztosítási ügynök irodájába, aminek az lett az eredménye, hogy az igazgató egy ötvenezer dolláros kötvényt vásárolt a biztosítási ügynöktől annak bármiféle külön erőfeszítése, rábeszélése nélkül.
Hamarosan más területeken dolgozó különböző rendű-rangú vezetők is hírül vették, hogy van egy csodálatos biztosítási ügynök, aki akár egy barát, az emberek érdekeit tartja szem előtt – s eljöttek hozzá tanácsot kérni. Vállalkozása annyira felívelt, hogy végül elérte a biztosítási ügynökök legnagyobb, leghőbben áhított célját: élethosszig tartó tagságot szerzett a Million Dollar Round Table (Egymillió Dolláros Kerekasztal) nevet viselő szervezetben. Ezt a kitüntetett helyzetet azok érik el, akik három egymást követő évben évi egymillió dollár értékű életbiztosítást adnak el. Hat évvel azután, hogy elkezdte aktívan gyakorolni a tégy többet és jobban elvét, az év első négy hónapjában több mint kétmillió dollár értékű életbiztosítást kötött.
Sikertörténetének híre eljutott a tengerentúlra is. Megválasztották a Life Underwriters Association (Életbiztosítási Egyesület) elnökének. Sőt, ő volt az egyedüli elnök az egyesület történetében, akit a tagság közkívánatára újraválasztottak a tisztség betöltésére. Azt mesélik róla, hogy több időt töltött azzal, hogy megtanítsa versenytársait is arra, hogyan legyenek sikeresek a biztosítási kötvények eladásában, mint amennyit a legtöbb ember a saját vállalkozásának szentel. Ez az ember azonban, miközben sikert sikerre halmozott, hallatlan alázatról tett tanúbizonyságot, ami, egyszerű, hatékony filozófiájával karöltve, sikerei valódi, legfontosabb kulcsa volt. Beszédeiben mindig maximális hangsúlyt fektetett a tégy többet és jobban elvére, ami a saját sikertörténetének is legfőbb komponense volt. Birtokában volt az igazi nagyság tulajdonságainak, valamint a következő kijelentésben rejlő igazságnak is: Segítsd át testvéred hajóját a vízen, s ím, a tiéd is partot ér!
Forrás: https://www.naphill.org