Örömmel az úton – az érzelmi létra segít!

Az öröm a végső teremtő, és a legerősebb rezgés, melyet megtestesíthetünk. Ha az öröm tapasztalatára kalibrálod az energiádat, bármire gondolsz is, annak mágnesévé válsz. Ha ismered az érzelmi létra gyakorlatát, egyszerűbben léphetsz az öröm útjára.

Ebben a fejezetben tanítok egy módszert, mely segít abban, hogy az alacsony szintű, negatív gondolatoktól és energiától a pozitívabb állapot felé mozdulj. Útmutatást adok ahhoz, hogy megbízz a gondolataid erejében, és ez majd segít elnavigálni az élet kihívásai közt, és hogy az életben az öröm állapotában tudj jelen lenni. Meglátod, hogy ha az öröm felé hajlasz, vezetésben részesülsz.

Júniusban egy szombat reggel egy barátomhoz mentem reggelizni. Napos, szép hétvége volt, és ízletes ételeket készítettünk együtt. Nyugodt voltam és jól éreztem magam, egyértelmű volt számomra, hogy a barátom ideges, és valami nyugtalanítja. Ahogy ültünk az asztalnál és kávéztunk, megkérdeztem tőle, mi a baj. Elmondta nekem, hogy később a kilencéves fiát, Jacket, egy baseballkiválasztásra viszi. Azon a napon derül majd ki, hogy szintet léphet-e a „nagyok” felé, vagy marad a „kicsikkel”. A szemem sarkából megpillantottam Jacket. A nappaliban állt, és hallotta a beszélgetést. Láttam a félelmet a szemében, és éreztem, hogy kellemetlenül érzi magát. A barátom ránézett, és ezt mondta:

– Jack, az egyetlen dolog, amit ma tenned kell az, hogy jól szórakozol. Ne aggódj azon, hogy mi lesz. Csak élvezd az időtöltést!

Tudtam, hogy Jack el akarja hinni ezt. De ideges arckifejezése arról árulkodott, hogy félelme, hogy nem választják ki, erősebb, mint a vágya, hogy jól szórakozzon.

Jack elindult a kiválasztásra, és amikor néhány órával később visszatért, a testbeszédéből nyilvánvaló volt, hogy nem választották ki. Tapintható volt a szomorúság energiája. Ahelyett, hogy hagytam volna magától elsimulni, átmentem Jackhez. A következőt mondtam: „Tudom, hogy csalódott vagy. Mondd el, hogy érzed magad.” Hagytam, hogy kiöntse a lelkét. Elmondta, hogy mennyire tisztességtelen volt a kiválasztás. Hogy kiválasztottak egy fiút, aki kisebb volt, fiatalabb, és nem annyira jó, mint ő. Jack hatalmas energetikai lendületet hozott létre a negatív történet köré. Spirituális tanítóként mindent el akartam követni azért, hogy enyhíthessem a fájdalmát, és visszahozzam a jókedvét. De Jack nagyon mélyre süllyedt. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű ezt a kilencéves fiút a kétségbeeséstől a gondtalan boldogságig felhozni.

Az ilyen helyzetekben szinte soha nem ugrunk át azonnal a nyomorúságból az örömbe. De kicsit fel tudjuk hozni magunkat az alacsony rezgésű energiából.

Szeretnék Abraham-Hicks érzelmi létrájára hivatkozni (lásd később). Az érzelmi létra mögött az az elképzelés áll, hogy általában nem tudunk az alacsony rezgéstől a magas rezgésig azonnal eljutni, viszont kis lépésekkel feljebb juthatunk a létrán. Elérhető, jobb érzést keltő gondolatok és energia segít a lépcsőn egy örömteli helyre felkapaszkodni.

Érzelmeink közvetlenül jelzik, hogy mennyire állunk ellen vagy hagyjuk a dolgokat. Amikor az öröm energiájában vagyunk, akkor engedélyt adunk magunknak arra, hogy használjuk a szupervonzás erejét.

Minél közelebb vagy az öröm érzéséhez, annál könnyebben vonzod a kívánt dolgot.

De mit tehetünk akkor, ha valóban távol vagyunk az öröm érzésétől? Ezekben a helyzetekben nem túl bölcs dolog megpróbálni a lehető leggyorsabban feljebb ugrani a skálán. Ha valaha is próbáltad kényszeríteni magad erre, akkor tudod, milyen nehéz. Tulajdonképpen egy nagyon alacsony rezgésről egy nagyon magas rezgésbe való gyors ugrás próbája után rosszabbul is érezheted magad, mint előtte. Ha negatív állapotban vagy, a magas rezgésszámú gondolatok nem rezonálnak majd – hamisnak éled meg őket. Tehát ahelyett, hogy megpróbálnánk ugrálni, szeretettel kell irányítanunk magunkat az öröm felé.

Az örömhöz való visszatérés legyen egy szelíd folyamat, kis lépésekben haladjunk az érzelmi létrán.

Érzelmi vezérlőrendszered fokozatai

1. Boldogság, tudás, magabiztosság, szabadság, szeretet, nagyrabecsülés

2. Szenvedély

3. Lelkesedés, elragadtatás, öröm

4. Örömteli várakozás, hit

5. Derűlátás

6. Remény

7. Belenyugvás

 8. Unalom

9. Borúlátás

10. Kielégületlenség, bosszankodás, türelmetlenség

11. „Legyőzöttség”

12. Csalódottság

13. Kétség

14. Aggodalom

15. Mások hibáztatása

16. Elbizonytalanodás

17. Harag

18. Bosszúvágy

19. Gyűlölet, düh

20. Irigység

21. Fenyegetettségérzés, bűntudat, az önbecsülés hiánya

22. Szorongás, fájdalom, elkeseredettség, kétségbeesés, tehetetlenség

Íme, hogyan használtam az érzelmi létrát a kis baseballjátékosunk, Jack esetében. Amikor az ajtó előtt sétált, egyértelműen a félelem, a bánat, a kétségbeesés, a reményvesztettség és az erőtlenség állapotában volt. Tudtam, hogy akár egész napra beleragadhat ebbe az állapotba, sőt talán hosszabb ideig is, ha nem kap útmutatást a kijutáshoz. Úgyhogy leültem vele, együttérzőn tiszteletben tartottam az érzelmeit, és hagytam, hogy kiöntse a lelkét. Majd óvatosan olyan gondolatok felé irányítottam, melyek egy kicsit felfelé vitték a létrán. Megkérdeztem tőle a következőt: „Hogy érzed magad ettől?” Azt mondta: „Rosszul érzem magam, mert most én vagyok a legidősebb a kicsik csapatában.”

Ebben a pillanatban Jack kényelmetlensége azzal kapcsolatban, hogy ő a csapat legidősebb tagja, a bűntudat, az önbecsülés hiánya és a fenyegetettség érzetének szintjére emelkedett. Ezt mondtam neki: „Megértem, hogy rosszul érzed magad. El tudom képzelni, hogy tombolsz.” Erre a következőt válaszolta: „Igen, tényleg tombolok, mert nem volt tisztességes! Az a gyerek, akit felvettek, fiatalabb és kisebb, mint én. Az edzők nem követték a szabályokat!”

Jack továbblépett az irigységbe, majd a gyűlölet és a düh felé közeledett, ezután a bosszúvágy következett. Láttam rajta egy kis megkönnyebbülést, amikor a kétségbeesésből a dühbe váltott. Vicces azt gondolni, hogy a düh már javulást jelent, de pozitívabb energiája van, mint a tehetetlenség, elkeseredettség, fájdalom, kétségbeesés és szorongás szintjének. Amikor ezt megértjük, észrevesszük, hogy ha a kétségbeesésből eljutunk a dühbe, az valóban haladás!

Amit mondott arról, hogy az edzők nem követték a szabályokat, arról tanúskodott, hogy szintet lépett a bosszúvágy felé, úgyhogy ezt még megpiszkáltam egy kicsit. Megkérdeztem: „Mi más idegesít még?” Ezzel a bosszúvágy stabilizálódott, panaszkodott az edzőkre, akik nem őt választották. Aztán egyedül, mindenféle útmutatás nélkül az aggodalomba lépett. Azt mondta: „Aggódom, hogy nem fogok sok időt tölteni a pályán, mert a fiatalabb gyerekeknek adnak majd esélyt a játékra.” Aztán vállat vont, és sóhajtott egyet.

Ebben a pillanatban Jack úgy döntött, hogy belenyugszik a csalódásába, és nem akart tovább beszélni a helyzetről. Viszont most már egy kicsit jobban érezte magát, hogy kilépett a kétségbeesésből.

Később azon a napon mindnyájan kimentünk a focipályára, hogy megnézzük Jack fiatalabb testvérének meccsét. Jack édesanyjával beszélgettem a pályán, amikor észrevettem, hogy Jack céltalanul jár körbe-körbe. Feljött hozzánk, és azt mondta: „Unatkozom.”

Izgatottan hallottam ezt! Tudtam, hogy az unalom hatalmas ugrás az érzelmek létráján. A pályát elhagyva Jack a férjemmel, Zach-kel és velem utazott haza. Az út alatt Zach autókról beszélt – ez Jack szenvedélyes témája volt. Sokat beszéltek, és mindent megvitattak az álomautóktól a különböző versenypályákig. Jack hangjában izgalmat és lelkesedést hallottam. A baseballpálya megpróbáltatásainak gondolatai már fényévekre voltak tőlünk. Jack most már a szenvedély energiájához ért anélkül, hogy észrevette volna.

Abraham-Hicks azt mondja: „A kizökkenés a leggyorsabb visszaút az összhangba.”

Természetesen mozgunk felfelé az érzelmek létráján, ha valami olyan zavar meg minket, ami jobb érzést kelt, mint a korábbi negatív érzéseink. Ha tényleg beleragadtunk valamibe és bosszankodunk, nehéznek tűnik elérni, hogy bármi másra oda tudjunk figyelni. De egy egyszerű figyelemelterelés csodákra képes. Abban a pillanatban, amikor (csak egy kicsit) átirányítod a fókuszodat másra, máris jobban érzed magad.

A 12 lépéses közösségben gyakran javasoljuk a legjobb módját annak, hogy kijussunk a saját drámánkból, hogy segítsünk valakin. Én évek óta alkalmazom ezt a gyakorlatot. Amikor észreveszem, hogy rögeszmémmé válik egy problémám, ami bosszant, gyorsan fókuszt váltok, és megkérdezem a barátaimtól, hogy hogy vannak. Felkapom a telefont, felhívok egy barátot, és azt kérdezem: „Hogy vagy? Tudok neked segíteni valamiben?” Abban a pillanatban, hogy a szolgálat energiájába jutok, és valaki másra összpontosítok, az egy csoda. A csoda az, hogy változás állt be az észlelésemben, és már nem a saját drámaimra figyelek. A legjobb pedig az, hogy segítettem valaki máson!

A kizökkentés tényleg bevált Jack esetében. Mire hazaértünk, a ház körül táncolt, játszott a számítógépen, és vicceket mesélt. Visszatért az örömbe! Annak ellenére, hogy egy korábbi csalódás valóban ledöntötte, képes volt érzelmileg irányítani magát a létrán, és visszatérni az örömbe. Ez a kis ember egy igazi csodamunkás.

Engedd, hogy Jack története inspiráljon! Legközelebb, amikor észreveszed, hogy az érzelmi létra alján vagy, gyengéden próbáld elmozdítani magad a jobb érzést keltő gondolatok és érzelmek felé. Tudd, hogy lépésről lépésre tudsz majd haladni felfelé. És ahogy ezt a példa is mutatja, gyakran jutsz majd előrébb, ha valami másra fókuszálsz ahelyett, ami bosszant téged. Ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyod a nehéz érzelmeket, vagy kiszállsz a nehéz helyzetekből. Valójában épp az ellenkezőjéről van szó. Ha felfelé haladsz az érzelmi létrán, könnyebben vonzhatod be a problémákat megoldó támogatást, megoldásokat, ötleteket és perspektívaváltást, és produktív módon haladhatsz át az érzéseiden.

Forrás: Szupervonzás

Ajánlott könyvek: