Gondolatokkal bajlódunk, pedig a gondolatok változtathatók

Mindegy, mi a probléma, élményeink csupán belső gondolatok kivetülései. Tán még az önutálat is csak egy magadról alkotott kép utálata. Van egy efféle gondolatod: „Rossz ember vagyok.” Ez a gondolat hoz egy érzést, és azt készpénznek veszed. Pedig a gondolat nélküli érzés sem jött volna létre. És a gondolatok változtathatók. Gondolj mást, és megszabadulsz az érzéstől is!

Most, hogy megtudtad, honnan vesszük merev elképzeléseinket, nem találhatsz kifogást arra, hogy elmerülj a saját fájdalmadban. A múltnak nincs hatalma felettünk. Nem számít, mióta dédelgetünk egy beidegződést. A hatalom lényege a mostban rejlik. Csodálatos felismerés! Ettől a pillanattól szabaddá lehetünk!

Hiszed vagy sem, mi választjuk gondolatainkat

Talán megszokásból ragaszkodunk egy gondolathoz, s végül el is felejtjük, hogy tőlünk származik. Pedig nekünk jutott eszünkbe eredetileg. El is hessegethetünk gondolatokat. Emlékezz vissza, hányszor nem akartál jót gondolni magadról. Ugyanígy elháríthatod a magadról alkotott negatív gondolatot is.

Akit csak megismertem vagy kezeltem, önutálattól és bűntudattól szenvedett kisebb vagy nagyobb mértékben. Pedig minél nagyobb bennünk az önutálat és a bűntudat, annál kevésbé, s minél kisebb, annál jobban működik minden szinten az életünk.

Pácienseim egytől egyig alábecsülik magukat

Gyakran hallok efféle kijelentéseket: „Nem érek annyit, mint a többiek”, vagy: „Nem érdemlem meg.” Te is ilyen vagy? Gyakran mondod, sugallod vagy érzed, hogy „kevés vagy”? De kinek a szempontjából? És milyen normák alapján?

Ha ilyen erős benned ez a meggyőződés, hogy is élhetnél szeretetben, jólétben, boldogan és egészségesen? Hisz saját tudatalattid gátol meg ebben. Sosem lennél rá képes, hogy mindezt elérd, mert valahol valami mindig rosszra fordulna.

Eld_az_eleted_B1_ujkiadas_218pxÚgy találom, hogy a neheztelés, rosszallás, bűntudat és félelem több gondot okoz, mint bármi más

Ez a négy dolog okozza a legsúlyosabb bajokat testünkben és életünkben. Ezek az érzések mások hibáztatásából és az élményeinkért vállalt felelősség elhárításából erednek. Hiszen ha teljes mértékben felelősek vagyunk mindazért, ami életünkben végbemegy, nincs kit hibáztatnunk.

Bármi történjék is „odakint”, ez csupán belső gondolkodásunk tükörképe. Ezzel nem a többiek gyarló magatartását kívánom védelmembe venni, de be kell látnod, hogy az emberek úgy bánnak velünk, miként belső elvárásaink azt megkívánják.

Ha azon kapod magad, hogy efféléket hangoztatsz: „Mindig mindenki ezt és ezt teszi velem, folyton bírálnak, nem számíthatok rájuk, semmibe vesznek, megaláznak”, akkor ideje felismerned, hogy erről te tehetsz. Eltorzult énképed vonzza azokat, akik a fenti módon viselkednek.

Ha megváltoztatod gondolkodásmódodat, békén hagynak, s valaki mással teszik majd ugyanazt. Többé már nem vonzod őket.

Most pedig felsorolok néhányat a beidegződések okozta testi bajok közül. Az elfojtott harag szétrágja a testet, és a rák nevű betegségben teljesedik ki. Az örökös pocskondiázás ízületi gyulladáshoz vezet. A bűntudat elvárja a büntetést, az pedig fájdalommal jár. (Ha egy beteg azzal keres fel, hogy fájdalmai vannak, rögtön tudom, hogy sok bűnt hurcol.) A félelem és a feszültség leginkább kopaszságban, sebek és kelések alakjában nyilvánul meg.

A sérelmeinkről való lemondás és a megbocsátás tán még a rákot is meggyógyítja. Lehet, hogy naivan hangzik, de ezt én saját magamon tapasztaltam.

Megváltoztathatjuk viszonyunkat a múlthoz

A múltnak egyszer és mindenkorra vége. Most már nem változtathatunk rajta. De még most is módosíthatunk a róla alkotott képünkön. Balgaság azért büntetnünk magunkat a jelenben, mert valaki annak idején megbántott.

A következőt szoktam tanácsolni azoknak, akik régi sérelmeket őrizgetnek: „Kérem, próbáljon megszabadulni a nehezteléstől, most, amikor még viszonylag könnyű. Ne várja meg, amíg sebészi beavatkozásra kerül sor, vagy a halálán lesz, és még a pánikkal is meg kell küzdenie.”

Pánikhangulatban igen nehéz figyelmünket a gyógyító munkára összpontosítanunk. Először időt kell szakítanunk a félelmek legyőzésére.

Ha úgy határozunk, hogy magunkat tehetetlen áldozatnak, helyzetünket kilátástalannak tekintjük, a Világegyetem támogatni fog bennünket elképzelésünkben, és már el is vesztünk. Létfontosságú, hogy megszabaduljunk ezektől a téves, idejétmúlt, negatív képzelgésektől és gondolatoktól, amelyek sem a javunkat, sem a fejlődésünket nem szolgálják. Megkockáztatom, istenképünknek is mellettünk s nem ellenünk kell szólnia.

Ha nem akarjuk, hogy nyomasszon a múlt, meg kell bocsátanunk

El kell határoznunk, hogy lemondunk a régi sérelmekről, és megbocsátunk mindenkinek, magunkat is beleértve. Hirtelenjében talán nem tudjuk, hogyan fogjunk bele, talán nem is akarunk megbocsátani; de már maga az elhatározás elindítja a gyógyítás folyamatát. Gyógyulásunk érdekében kell lemondanunk a régi sérelmekről, és megbocsátanunk mindenkinek.

louise-idezet-cikkbe

Ez a megerősítés felszabadít bennünket.

Az összes betegség meg nem bocsátásból fakad

Valahányszor megbetegszünk, magunkba kell néznünk, hogy kiderítsük, ki az, aki megbocsátásunkra vár. A Csodák tanítása* a következőket írja: „Az összes betegség meg nem bocsátásból fakad”, s „Valahányszor megbetegszünk, rá kell jönnünk, ki is lehet az, aki a megbocsátásunkra vár.”

Én ezt azzal egészíteném ki, hogy azt a személyt kell először útjára bocsátanod, akivel a legkevésbé tudsz elnéző lenni. Megbocsátáson lemondást és felszabadítást értek. Semmi köze az elnéző magatartáshoz. Egyszerűen annyiban hagyjuk a dolgot. Nem kell tudnunk, hogyan bocsássunk meg. Elegendő maga a szándék. A Világegyetem majd gondoskodik a módszerekről.

Saját fájdalmunkkal mindig tisztában vagyunk. Mégis gyakorta nehezen értjük meg, hogy mindazok, akiknek meg kell bocsátanunk, ugyanúgy szenvednek. Meg kell, értsük, hogy akkor legjobb tudásuk és belátásuk szerint cselekedtek.

Amikor az emberek hozzám fordulnak problémájukkal, gyenge egészségi állapotukra, anyagi gondokra, kapcsolataik és munkabírásuk hanyatlására panaszkodnak. Azonban engem mindez nem érdekel: én azt akarom elérni, hogy szeressék önmagukat. Úgy gondolom, ha bízunk képességeinkben, ha szeretjük és elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, akkor életünkben minden sikerülni fog. Hiszen az élet minden pillanata apró csodákat tartogat. Javul az egészségünk, a pénz nem folyik ki kezünk közül, kapcsolataink kiteljesednek, és munkánkban is örömünk telik. És mindez szinte magától következik be.

Ha szereted és becsülöd magad, megteremted biztonságodat, hittel és bizalommal fordulsz az emberekhez, elnyered jutalmadat: elmédben rend lesz, több barátra teszel szert, új munkahelyet találsz, rendeződnek életkörülményeid, s tán még a testsúlyod is előnyösen változik. Aki szereti önmagát és a testét, sem másokat, sem önmagát nem becsmérli.

Önbecsülés és önbizalom a nyitja minden pozitív változásnak, amely életünkben bekövetkezhet.

Az önszeretet szerintem ott kezdődik, amikor nem ócsároljuk magunkat, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elképzeltük. Az önbírálat fogva tart bennünket abban az állapotban, amelyből szabadulni próbálunk. Míg ha megértők és jóindulatúak vagyunk magunkhoz, saját munkánkat könnyítjük meg. Lásd be, évek óta ócsárolod magad, eredménytelenül. Légy megértőbb, s figyeld meg, ekkor mi történik.

Olvass bele a könyvbe

Keresd a könyvet webáruházunkban kiadói kedvezménnyel