Rugalmassággal csodákra lehetsz képes

Hosszú és érdekes életpályája során Napoleon Hill a világ számos kiváló nagyságával találkozott, beszélgetett, illetve tanulmányozta a munkájukat. Amit tőlük tanult, azt át is adja nekünk – méghozzá saját bölcsességével megspékelve. Kevesen vannak, akik ennyi ember életét voltak képesek pozitív értelemben véve befolyásolni, mint Napoleon Hill. Írásai, a Gondolkodj és gazdagodj, vagy a Siker, illetve előadásai, rádióműsorai és mozgóképei/filmjei számtalan embert támogattak abban, hogy segíteni tudjanak magukon.

Andrew Carnegie, az Egyesült Államok Acélvállalatának alapítója valószínűleg a legjobb emberismerő volt korának összes gyárosa közül. Több embert tett sikeressé, mint bárki abban az időben.

Amikor Mr. Carnegie fontos állásra keresett embert, kivételes érzékkel állapította meg, hogy melyik jelöltben vannak meg leginkább a következő tulajdonságok: lojalitás – megbízhatóság – rugalmasság, és végül az, hogy képes-e jól elvégezni az adott munkát.

Mr. Carnegie azt vallotta, hogy ha valaki nem lojális, megbízható és rugalmas, akkor nincs az a tudás, ami elég lenne ahhoz, hogy felelős pozíciót – például valamely vezetői vagy supervisori állást – bízzon rá. Rugalmasság alatt azt értette, hogy az illető képes alkalmazkodni például a vészhelyzetekhez, illetve a gyorsan változó körülményekhez is, méghozzá úgy, hogy közben nem veszíti el a nyugalmát, és nem engedi, hogy a harag kizökkentse a kiegyensúlyozott lelkiállapotból.

Hogy milyen embereket keresett, azt jól szemlélteti Carnegie és a fővegyész esete. Carnegie a lehető legjobb embert akarta a pozícióra. A pénz nem számított. Fejvadászát még Németországba is elküldte, aki meg is találta az ideális jelöltet, ám ő épp a Krupp Fegyvergyárnál dolgozott. Csodás fizetést és ötéves szerződést kínáltak neki. Csak így tudták elcsábítani a Krupptól, és rávenni, hogy Amerikába jöjjön dolgozni.

Az első hónap végén a vegyész már Carnegie lángelméket tömörítő csoportjában találta magát, ám idejekorán nyilvánvalóvá vált, hogy nagy hiba volt alkalmazni őt. A férfi bár kétségtelenül a legjobb vegyész volt, akivel Carnegie valaha is találkozott, de borzasztó merevsége és makacssága miatt lehetetlenség volt kijönni vele. Carnegie végül úgy döntött, hogy egy összegben kifizeti neki az öt évre szóló fizetést, és elküldi.

Az egyik vezető megjegyezte, hogy ez igencsak vaskos tanulópénz volt a vállalat számára, de erre Carnegie így felelt: „Igen, de messze nem került annyiba, mintha nem rúgtam volna ki.” Ez azon ritka alkalmak egyike volt, amikor egy fontos pozícióra úgy választottak embert, hogy Carnegie nem elemezte ki alaposan saját maga a jelöltet.

Az egyéni kudarcok egyik leggyakoribb oka az, ha az illető képtelen kijönni a többi emberrel. A rugalmasság viszont gyógyírt jelenthet eme gyengeségre. Nincs két ugyanolyan személyiségű és hozzáállású ember. A sikeres emberek tisztában vannak ezzel, és azt is felismerik, hogy nem kényszeríthetnek másokat arra, hogy az ő kényük-kedvük szerint változzanak meg, ezért inkább ők maguk változtatnak a hozzáállásukon időlegesen annak érdekében, hogy elkerüljék a konfliktust a többiekkel.

Van fülünk, amivel hallunk, és van szánk, amellyel beszélünk, de ez nem jelenti azt, hogy mindig beszélnünk is kellene, és mindig szóvá kellene tennünk azt, ami nem tetszik nekünk. A csend hatásos fegyver tud lenni, amit a bölcs emberek gyakran használnak akkor, amikor robbanékony, illetve olyan emberek társaságában vannak, akik imádják a konfliktusokat és a vitákat.

A néhai Franklin D. Roosevelt volt az egyik legrugalmasabb ember, aki valaha ismertem. Bárkivel is találkozott, mindig könnyedén szót tudott érteni mindenkivel. Úgy tartották, hogy rugalmassága volt a legnagyobb erénye és legjobb tulajdonsága, és részben ennek köszönhető, hogy ő lett a Fehér Ház valaha volt legsikeresebb politikusa.

Láttam embereket, akik oroszlánként üvöltve mentek be Roosevelt elnök irodájába, de miután beszéltek vele, gyakorlatilag kezes bárányként sétáltak ki tőle. Egyszer egy prominens bankár látogatta meg az elnököt. Olyan mérges volt, mint egy pulykakakas, mivel úgy érezte, hogy a Fehér Ház egyik alkalmazottja túl sokáig várakoztatta őt. Még le se ült, de már ömlött belőle a panasz: „Nincs vesztegetnivaló időm. Nem szeretem, amikor csicskák szórakoznak velem.”

Roosevelt megvillantotta milliódolláros mosolyát, és így szólt: „Nos, tudom, hogy mit érez. Az idő számomra is nagyon fontos, sokakat kell ma még csúnyán becsapnom.” A férfi elmosolyodott, bocsánatot kért az elnöktől, majd így válaszolt: „Adnék Önnek egymillió dollárt, ha én is ilyen rugalmas lehetnék.” Valószínűleg tényleg boldogan oda is adta volna neki az egymilliót, ha az kellett volna ahhoz, hogy ő is alkalmazkodó lehessen.

Ha valaki nem rugalmas, és nem képes arra, hogy semlegesítse a negatívumokat, akkor szinte nincs is olyan napja az illetőnek, amikor ne gázolna térdig a kellemetlenségekben.

Több mint harminc olyan tulajdonság van, amelyek – megfelelően kombinálva és alkalmazva – kellemes egyéniséget kölcsönöznek az embernek. A rugalmasság az egyik ilyen jellemvonás, méghozzá az egyik legfontosabb. Nélküle ugyanis lehetetlenség mindig és minden körülmény között harmonikusan kijönni másokkal.

A sors is úgy akarta, hogy megtanuljam, mi is az a rugalmasság.  Az alatt a húsz év alatt, amit a sikerről alkotott filozófiám kutatásával és rendszerbe szedésével töltöttem, rengeteget tanultam erről. Rugalmasnak kellett lennem számos alkalommal, például a pénzügyi igényeim tekintetében. Szükségem volt rá akkor is, amikor meg kellett győznöm ötszáz vagy még annál is több sikeres üzletembert, hogy együttműködjenek az eszmém megalkotásában, hogy idejüket bölcsen beosztva segítséget nyújtsanak nekem.

A legtöbb kellemetlen helyzetre és körülményre, amellyel szembetaláljuk magunkat, a rugalmasság a válasz, és akkor vehetjük a leginkább a hasznát, ha észben tartjuk azt, hogy minden viszontagság, kudarc és fájdalom magában hordja valamilyen vele egyenértékű jótétemény csíráját.

Könnyen kiderítheted, hogy kellőképpen rugalmas vagy-e akkor, amikor nehézségek tornyosulnak föléd. Ha alkalmazkodó vagy, akkor egyből elkezded keresni azt a bizonyos „csírát”, ahelyett, hogy engednéd, hogy kizökkenj az egyensúlyodból a félelem, az önsajnálat, a szorongás vagy a neheztelés miatt.

Annak érdekében, hogy megőrizzem rugalmasságomat a nagy gazdasági világválság idején is, már annak kezdetén (1929-ben) elkezdtem könyveket írni. Fogalmam sem volt arról, hogy ki lesznek-e adva egyáltalán. Azért alkottam, mert rugalmasan akartam reagálni a helyzetre. Volt azonban három olyan barátom is, akik teljesen más módját választották a körülményekhez való alkalmazkodásnak. Az egyikőjük leugrott egy magas épületről, a másik lelőtte magát, a harmadik pedig úgy „oldotta meg” a problémát, hogy megmérgezte magát. A világválság idején én is legalább olyan sokat veszítettem, mint ez a három barátom. Nekem azonban volt valamim, ami nekik sajnos nem.

Van egy dolog, ami hatalmas áldásként emelkedik ki azok közül az élettapasztalatok közül, amelyeket megtanultam. Felismertem, hogy mindaddig, amíg kapcsolatban maradunk a végtelen intelligenciával és hisszük, hogy az isteni forrás ereje a megfelelő irányba terel minket, addig nem számít, hogy az ember min megy keresztül, vagy milyen anyagi veszteségek érik. Ez is a rugalmasságról szól, és gyakran meggyőző bizonyítékként szolgál arra, hogy néha a helyrehozhatatlan nehézségek tulajdonképpen áldást jelentenek számunkra. A bölcs Teremtő ugyanis megadja a lehetőséget arra, hogy senki se tekintsen a veszteségekre úgy, hogy közben ne lássa a velük egyenértékű jótétemények csíráját.

A rugalmasság lehetővé teszi számunkra azt, hogy felismerjük, hogy ami az elmében megfogan, amiben hiszünk, azt bizony el is érhetjük. Valamint azt a bölcsességet is, hogy az IDŐ mint az univerzum nagy gyógyítója, a legtöbb emberi csalódásból és frusztrációból fakadó sebet begyógyítja. Végül, de nem utolsósorban a rugalmasság bátorsággal ruház fel minket, ami által elfogadjuk és felismerjük, hogy a küzdelmek testileg és lelkileg is megerősítenek.

Forrás: www.naphill.org

Ajánlott könyvek: