Spirituális és trendi: Félelem és egóvizsgálat

Gabby Bernstein könyve nem más, mint a derűhöz vezető belső útikalauz. Spirituális és trendi című könyvében, saját élettörténetén keresztül mutatja be, miként cserélte le korábbi függőségeit és kishitűségét egy új, csodálatos életszemléletre. Azokon a gyönyörű és sorsfordító leckéken vezeti végig az olvasót, amelyeket a Tanítás alapján elsajátított, mindezt a tőle megszokott közvetlen, fiatalos és szórakoztató stílusban.

Az ego ugyanúgy cipeli magával a trükk-készletét, ahogyan mi egy-egy kedvenc táskánkat. Ebben található meg mindaz, amit a Tanítás az ego „barátainak” nevez – nevezetesen a bűn, a bűntudat, a félelem, a tagadás és a támadás. Amint szeretetteljes gondolatok kezdenek megfogalmazódni bennünk, az ego már nyúl is a készletéért. Erősen megragadja és előhúzza valamelyik „barátját”, hogy visszavonszoljon minket a félelembe.

Az ego akkor nyúl a trükk-készletéért, amikor a szeretet ellen kell védekeznie.

Minden trükkje számító és érthetetlen. A Tanítás ezt mondja: „…az ego folyton a gyanakvás és a rosszindulat között ingadozik”. Ha be akarjuk venni az ego erődjét, meg kell ismernünk a működését. Ez segít majd, hogy meg tudd különböztetni az egódat az ÉN-ed szeretetteljes hangjától, és erőt ad ahhoz, hogy átírd a saját félelemmel terhelt mintáidat. A Tanítás rávezet, hogy muszáj rálátnunk a szenvedésünkre, ha változtatni szeretnénk rajta.

A félelem az ego egyik aduásza. Ez volt az elsődleges érzés az életemben, mielőtt elkezdtem a belső munkámat a Tanítással. Akkoriban nem tudtam pontosan megmondani, hogy mitől félek, de állandóan ez az érzés volt bennem. Ez a félelem vezetett oda, hogy drogokkal és alkohollal próbáljam zsibbasztani magam. A Tanítás azt mondja, hogy „A félelem akaratlan dolognak tűnik: olyasminek, ami felett nincs hatalmad”. A félelem gyakran azt jelzi, hogy hátat fordítottál a szeretetnek, és úgy döntöttél, hogy helyette az egóban hiszel. Ma már tudom, mi volt az a néhány ok, ami miatt akkoriban féltem. Az első totálisan el volt temetve a tudatalattimban. Attól féltem, hogy elveszítettem valamit – hogy elveszítettem a szeretetet. A szeretet hangja egy pozitív belső monológ pillanatain és egy mély, arra irányuló vágyakozáson keresztül hívogatott, hogy a világot boldogabb perspektívából szemléljem, de újra és újra visszacsábultam a félelemhez. Az egót választva teljesen megtagadtam a szeretetet. Ez azt az önkéntelen, borzasztó gondolatot indította el bennem, hogy örökre kiöltem a szeretetet.

Mivel az egós elmém erősebbé vált a szeretetnél, attól tartottam, hogy örökre elveszítettem. Ez a félelem mély depresszióba sodort.  A félelmem második oka tudatos döntéseimen alapult. Úgy döntöttem, hogy a félelemben hiszek. Úgy döntöttem, hogy az ego kívülálló gondolkodásában hiszek, mely szerint a támadás, a háború, az elkülönültség, a harag és a kényelmetlenség világában élő lány vagyok. Féltem ettől a világtól, mert pont ellentéte volt az emlékezetemben élő szeretetnek, és mert egyenesen rémisztő volt. A szeretetnek teljességgel hátat fordítottam, és úgy döntöttem, hogy ennek a kivetített világnak a valóságában hiszek. Más szóval, azt választottam, hogy félelemben élek.

Ez az általam kivetített világ olyan félelemmel átitatott régi tapasztalásokon alapult, amelyekhez az egóm ragaszkodott – élményeken, amikor nem éreztem magam elég jónak, elég okosnak, elég csinosnak, elég karcsúnak. Az ego igen egyszerű dolgokkal találta meg a módját, hogy lábbal tiporja az elmémet. Az egóm behozta ezeket a régi tapasztalatokat a jelen pillanatba, és újra és újra levetítette őket. Naponta újraéltem a korábbi élményeimet. Felsős koromban például gyötört néhány zsarnokoskodó gyerek. Ez a tapasztalás, hogy megtámadnak, olyan sötét sarkot hozott létre az elmémben, ahol meggyőződésem volt, hogy nem vagyok elég jó. A felsősként átélt zaklatások élményei tüzelték az egómat egy olyan hitrendszer felállítására, amely a kívülállóság érzésén, érdemtelenségen és hiányérzeten alapult. Az egóm azzal tartotta életben magát, hogy behozta a múltat a jelenbe.

Az ego meggyőzött arról, hogy a múlttól való félelem a jelenben is valóságos, és a jövőre is rácsatlakozott. A jelen pillanattól annyira rettegtem, hogy még több félelmet kezdtem rávetíteni a jövőre. Egyenesen viszolyogtam a főiskolától, hiszen már a középiskolában is alig tudtam barátokat szerezni.

Az ego másik módszere az elme irányítására az, hogy rávetíti a félelmet a jövőre.

Ez a „jövőtrippelés” tiszta őrültség, mert az ego ilyenkor arról győz meg, hogy az előrevetítéssel irányíthatod a jövőbeli eredményeidet. De ebből semmi sem valóságos. A jövőt senki nem irányíthatja, mert nem létezik. Mégis, olyan alattomos trükkje ez az egónak, amely újra és újra a félelem horgára akaszt.

Hogy ne láthassak világosan, az egóm rávezetett, hogy hibáztassam magam, és pillanatról pillanatra fájdalmat érezzek. Talán az önmagunknak okozott fájdalom a legélesebb a gyötrelmek közül, és már akkor is meghunyászkodásra késztet, ha csak rá gondolunk. Éveken át kínoztam magam fejben és tettleg: túlettem magam, rossz és hirtelen döntéseket hoztam, ítélkeztem magam fölött, vagy elcseszettnek tituláltam magam, akiben nincs semmi szeretetre méltó. A droghasználat és az alkohol pedig csak még jobban feltüzelte az egót. Az ego az önmagunk elleni támadással biztosítja a fájdalmat. A Tanítás azt mondja, hogy a fájdalom kizárja a szeretetet. Az egónknak rettentő nagy szüksége van arra, hogy bántson minket, mert csak így biztosíthatja a szenvedésünket és tarthat meg a fájdalomba vetett hitünkben. Amíg szenvedünk, a szeretettől elkülönülten látjuk magunkat, és az ego valóságos marad.

Hogy tovább rontson a dolgon, az ego másokat is támadni kezd. Ha fenyegetve vagy megbántva érezzük magunkat, ahelyett, hogy megbocsátanánk neki és emlékeztetnénk magunkat, hogy ő is egy a szeretettel, az ego támadással „véd” minket a sérüléstől. Ez a „védelem” csak az ego egyik következő trükkje az illúzió fenntartására. Amíg támadást indítunk valaki ellen, a félelmet, a haragot, a neheztelést és a megbocsátás hiányát erősítjük.

Ez fura kis trükk, mert az ego arról győz meg minket, hogy ez a támadás „védekezés”. A támadással azonban csak rontunk a dolgon, mivel elmélyítjük az illúziót és erősítjük az ego különállását.

A problémát nem valaki más jelentette kívülről; az elmémmel volt a gond. A Tanításban az áll, hogy „Csakis a saját gondolataid okozhatnak neked fájdalmat”. Nem az okozza a buktatót, hogy mi van az ego trükk-készletében, hanem hogy eleve úgy döntöttem, hogy a trükkökért nyúlok. Miért tettem? Mert elfelejtettem, hogy van más út is. Az ego olyan szorgosan igyekezett meggyőzni arról, hogy higgyek a félelemben, hogy megfeledkeztem a szeretet lehetőségéről. Fogalmam sem volt, hogy miért érzem magam annyira kellemetlenül és zaklatottan, ezért a trükkökhöz folyamodva kerestem a megoldást. Azért nyúltam az ego trükkjeihez, hogy másokat támadva megtagadjam a szeretetet, mivel így próbáltam védeni magam és életben tartani az egót.

Nagyon fontos, hogy ne ítélkezz az ego felett. A csodák tanítása rengeteg időt fordít arra, hogy elmagyarázza, hogyan tekintsünk az egóra, és hogy ne becsüljük alá a komiszságát. Az a helyzet, hogy elég rémisztő lehet, amit az egóról megtudhatsz. Amint elkezded megfigyelni a saját gondolataidat, mindenütt az egót látod majd. Ne ijedj meg! Ne feledd, hogy az ego mindnyájunkat megszorongatott – nem vagy egyedül. Csak légy tanúja a trükkjeinek anélkül, hogy megítélnéd. A Tanítás szerint nem szabad félnünk az egótól. Azt mondja, hogy az ego akarja, hogy féljünk a gondolataitól; ha félünk tőle, azzal már hiszünk is benne. A Tanításban az áll, hogy az ego kizárólag olyan hatalommal rendelkezik, amellyel mi ruházzuk fel. Az ego erejének forrása a saját elménkben található.

A problémáinkat nem a világ azon gondjai jelentik, amelyekben úgy döntünk, hogy hiszünk, vagy azok az emberek, akiket támadunk. A bökkenő az, hogy megtagadjuk a szeretetet. Nagyon fontos megértened, hogy mit veszítettél. Az első lépés annak a felismerése, hogy a dolgok nem működnek. Ha azon a kijelentésen kapod magad, hogy „nem vagyok boldog”, jó helyen jársz. Amikor közelebbről megvizsgálod az ego trükkjeit, megláthatod, hogy a gondolatok, amelyeket elhittél, hogyan munkálkodnak az általad a saját valóságodként érzékelt dolog létrehozásán.

Ha harcba szállsz az ego ellen, vagy elfojtod, vagy megpróbálod kiirtani, azzal csak még valóságosabbá teszed. Itt most csak arra van szükséged, hogy láss. Vizsgáld meg ezt az elszakadást, hogy könnyebben megértsd, félelmed mekkora része nem valós – hogy a félelmeid az egód által létrehozott téveszmék. Ez a lépés fog rávezetni, hogy lassan elszakadj a félelmektől, amelyekben eddig hittél. Ha belátod, hogy a félelmeid az ego trükkjeiből erednek, teljesen új perspektívából szemlélheted a dolgokat. Ismétlem: a problémát nem az ego jelenti, hanem az, hogy hiszel benne. De ne ítéld el magad amiatt, hogy a félelmet választottad. Akkor nem tudtál ennél jobbat.

Egóvizsgálat – Nézd meg jobban!
Az ebben a gyakorlatban végzett munka őszinteségre sarkall az egód elmebéli trükközésével kapcsolatban. Mielőtt elkezdenéd számba venni az egód furfangjait, végezzünk el egy meditációt. Ijesztő lehet egyenesen az egóra nézni, mert az fél a lelepleződéstől. Ezért ebben a meditációban arra készítelek fel, hogy világosan és félelem nélkül szemléld az egód mintázatait. A meditáció után azonnal válaszold meg a következő kérdéseket. Bízz benne, hogy a meditálás oldja a feszültséget, és igaz válaszokhoz vezet.

Tanúságtétel meditáció
Ülj le egyenes háttal egy székbe, és szilárdan vesd meg a lábadat magad előtt a talajon. Lágyan szívd be a levegőt az orrodon keresztül, majd fújd ki a szádon.
Belégzés: Szívesen fogadom az iránymutatást.
Kilégzés: Hajlandó vagyok meglátni az igazságot.
Belégzés: Nem félek.
Kilégzés: Elengedem a támadást.
Belégzés: Elengedem a múltat.
Kilégzés: Elengedem a jövőt.
Belégzés: Üdvözlöm a jelen pillanatot.
Kilégzés: Engedem, hogy a belső vezetőm megmutassa, mi a valódi.

Most lassan nyisd ki a szemed, és válaszolj a következő kérdésekre:
1. Mitől félek? ÉN-írással jegyezd le a válaszodat…
2. Hogyan támadom magamat? ÉN-írással jegyezd le a válaszodat…
3. Hogyan támadok másokat? ÉN-írással jegyezd le a válaszodat…
4. Hogyan adaptálom a régi félelmeimet a jelenbe és a jövőbe? ÉN-írással jegyezd le a válaszodat…

Ego-szúrópróba
Egy héten át, vagy akár hosszabb ideig, teszteld egész nap – rajtaütésszerűen – az egódat. Legyen nálad egy kis jegyzetfüzet, és óránként nézz rá az egódra félelem nélkül. Minden órában írd be a naplódba az alábbi kérdésekre adott válaszaidat:
Megtagadtam a szeretetet? Ha igen, hogyan?
Támadtam valakit? Kit?
Féltem? Mitől féltem?

Az ego sunyi munkálkodásán elmélkedni igen erőteljes folyamat. Az ego trükkjeinek a megértése segít az előrelépésben. Időnként összezavarodhatsz. Erre bizton számíthatsz. Ne feledd, hogy éveken át követett gondolkodásmintákat kondicionálunk újra. Valószínűleg annyira hozzászoktál már az ego módszereihez, hogy valóságosnak hiszed azokat. Igen, meglehetősen biztos vagyok benne, hogy így van. Az egód már valószínűleg meggyőzött arról, hogy a problémák a valóságod. Ne feledd, hogy közös munkánknak nem az az alapja, hogy valahol saját magunkon kívül keressük a szeretetet. Nem.

Ez a munka arról szól, hogy feloldjuk az akadályokat a szeretet belső jelenlétének a tudatosítása elől. Ne legyen hát benned félelem az önvizsgálat során! Figyelj jól, és maradj őszinte. Lásd világosan az akadályokat, hogy elkezdhesd lebontani azokat.

Légy büszke magadra emiatt a bátor önvizsgálat miatt. Valahányszor szemtanúja vagy az ego működésének, tőled különállóként érzékelheted azt. Az egódat különálló entitásként látni arra emlékeztet, hogy a félelmed nem te magad vagy. Amikor felismered, hogy nem az egód vagy, jobban összekapcsolódsz szeretetteljes szellemeddel. A félelem függönyének fellebbentéséhez bátorság kell, és azért vagyok itt, hogy minden egyes lépésen végigvezesselek.

Forrás: Spirituális és trendi

Ajánlott könyvek: