Energiavámpírok – a kifejezés sci-fibe illően hangzik, de Dr. Christiane Northrup nemzetközileg elismert író és női egészségügyi tanácsadó szerint nagyon is valós. Ha érezted már úgy valaha, hogy túl sok időt töltesz azzal, hogy másokat boldoggá tegyél, vagy valaki az életedben (a kedvesed, egy családtag vagy munkatárs) leszívja az energiád, akkor most megértheted, hogy ez honnan ered.
Energiavámpírok – Kerüld el a kimerítő és mérgező kapcsolatokat, és nyerd vissza az életerőd című új könyvében Northrup kétfajta embert különböztet meg – empatákat és energiavámpírokat –, és felderíti e kettő kapcsolatának dinamikáját. Northrup, aki bevallása szerint maga is empata, nagyon érzékenynek és gondoskodónak tartja ezt a csoportot. Az empaták mindig a jót keresik az emberekben, és ahol tudnak, segítenek. Ennek a negatív oldala Northrup szerint az, hogy a másokról való gondoskodásra irányuló vágyuk ideális célponttá teszi őket az energiavámpírok számára, akik karizmatikusak, manipulatívak és nárcisztikusak is lehetnek. Northup segít az emberek energiavámpíroktól (egészséges, biztonságos módon) történő elszakadásában, ugyanis nem hisz abban, hogy a vámpírok változni tudnának.
„Felejtsd el az arról való álmodozást, hogy a nárcisztikusok megváltoznak. Arra egész életedben várhatsz.”
Northrup végigvezet minket az energiavámpírokkal kapcsolatos filozófiáján: hogy az emberek szerinte miért rabjai a vámpíroknak; mik a jelei annak, hogy kapcsolatban állsz eggyel; és hogyan szabadulhatsz meg, és nyerheted vissza az erődet.
Kérdések és válaszok Christiane Northruppal
Hogyan írnál le egy energiavámpírt?
Az energiavámpírok pszichiátriailag olyan jellemvonásokat mutatnak, amelyek a B csoportú személyiségzavarokkal azonosíthatók. Más szóval, ez nem egy kémiai kiegyensúlyozatlanság az agyban, hanem egy jellembeli rendellenesség. Ebbe beletartozhat a nárcisztikus személyiségzavar, a borderline személyiségzavar, a hisztrionikus személyiségzavar és az antiszociális személyiségzavar is.
Legtöbbször, amikor ezekről a zavarokról van szó, az emberek szélsőségekben gondolkodnak, pedig széles a spektrum. Az energiavámpírok olyan emberek, akik nem érzik kötelességüknek, hogy helyesen cselekedjenek. Nem empatikusak, és nem mindig törődnek mások gondolataival és érzéseivel. Sajnos azonban általában nagyon bájosak, karizmatikusak és rendkívül okosak. Ők azok az emberek, akikkel sosem tudsz jót tenni. Általában magasan állnak a szociális és munkahelyi ranglétrán, és nem éreznek bűntudatot, ha bántalmaznak másokat a céljaik elérése érdekében. Gyakran, a karizmájuk és bájuk miatt, nem veszik komolyan az áldozataikat.
Sokszor pedig ők játsszák az áldozat szerepét, és másokat manipulálnak, hogy azok a kedvükben járjanak. Hajlamosak másokat hibáztatni, ahelyett hogy vállalnák a felelősséget a tetteikért. Ha nem helyénvalóan viselkednek, ezt mondják a másiknak: „Te dühítettél fel. Ha máshogy viselkednél, nem kiabálnék így.” Fagyos és számító hajlamaik vannak, és empatákra vadásznak.
Tapasztalatom szerint az általános terápia vagy pszichoterápia nem működik ezeknél az egyéneknél. Egyszerűen fogalmazva, nem változnak. Csak nagyon ritka esetekben, általában egy későbbi életszakaszban, akkor változtatják meg a viselkedésüket, ha ők maguk is belefáradnak saját sémáikba.
Mik az empata jellemvonásai?
Az empaták rendkívül érzékeny személyek. Általában nagyon érzékenyek az illatokra, a gyógyszerekre, az érintésre és a hangos zajokra – a rockkoncertek nem nekik valók. Sokszor mondják nekik, hogy túlságosan érzelmesek, vagy hogy meg kellene keményedniük. Egy energiavámpírral ellentétben, aki semmiért sem vállal felelősséget, az empata felelősséget vállal mások helyett is.
„Beleéreznek” szituációkba, ami azt jelenti, hogy érzik azt a fájdalmat, amit másnak kellene érezni. Természetüknél fogva az empaták mindig javítani akar a helyzeten. A világot jobb hellyé akarják varázsolni, és folyamatosan azon vannak, hogy fejlesszék magukat. Hajlamosak úgy gondolni, hogy a szeretet mindent legyőz, és minden ember alapvetően jó. Ez sajnos néha az empata durva ráébredéséhez vezet.
Az energiavámpírok gyakran sajnálatot keltő történeteket mesélnek, hogy elvegyék az empaták energiáját. Az empaták jellemzően úgy kezdenek bele egy kapcsolatba, hogy azt gondolják, segíthetnek a másiknak, és így sokszor az összes energiájukat odaadják az illetőnek. Először lehet, hogy a vámpír hálás az empatának, és azt mondja: „Hála Istennek, hogy megtaláltalak! Te vagy az egyetlen, aki segíthet nekem!” És az is elképzelhető, hogy az empata élvezi ezt a figyelmet, valamint az örömöt, hogy valóban segíthet valakinek. Ennek ellenére a vámpír nem fogja viszonozni a gesztust. Az empata csak ad és ad, amíg ki nem ég. Az empaták más emberek sebeinek a bekötözői. Elkövetik azt a hibát, hogy azt hiszik, ők a felelősek mások problémáinak rendbe hozásáért. Ezt a mintát gyakran gyerekkorukban tanulják.
A könyvedben a nárcisztikus függőségről beszélsz. Ez mit jelent, és mik a jelei annak, hogy esetleg rabul ejtett egy nárcisztikus személy?
Az energiavámpírok és a nárcisztikus személyek több okból is addiktívak lehetnek. Gyakran excentrikusak, nagyon attraktívak, karizmatikusak és izgalmasak. Az empata emellett unalmasnak érezheti magát, és hízelgőnek tekinti a nárcisztikus személy figyelmét. A nárcisztikus személy gyakran képes elhitetni az empatával, hogy az élete értéktelen lesz nélküle, vagy legalábbis kevésbé izgalmas.
A nárcisztikus személy többnyire jó a szexben, és ezt felhasználhatja arra, hogy az empatát függővé tegye. Amikor az emberek szeretkeznek, egy biokémiai reakció megy végbe, amely által oxitocin szabadul fel – a jó érzést és kötődést elősegítő hormon. Ez egy empatát kémiailag függővé tehet. Elkezdhetik azt hinni, hogy a valódi élvezet egyetlen útja, ha kitartanak a nárcisztikus személy mellett. Sokszor pedig azért maradnak az empaták ezekkel az emberekkel, mert mélyen legbelül azt hiszik, ennél jobbat nem találnak. A nárcisztikusak megszállottaivá válhatnak: „Sosem fogok még egy ilyen izgalmas személlyel találkozni, ezért inkább elfogadom a furcsaságait”.
Ahogy az empata a nárcisztikus személy egyre növekvő elvárásainak van kitéve, kognitív disszonancia alakulhat ki. Értik, hogy mi történik, de nem hiszik el. Más szóval, az agyuk mond nekik valamit, a szívük vagy a testük pedig annak az ellenkezőjét állítja. Ez ahhoz vezethet, hogy az empata kételkedni kezd magában, ami a poszttraumásstressz-szindrómához hasonló formát ölthet.
Egy empata kigyógyulása egy ilyen kapcsolatból – a kémiai és mentális kötődéseknek köszönhetően –sokáig, akár két évig is eltarthat.
Ezenkívül hogyan teszik még a vámpírok maguktól függővé az empatákat?
Az energiavámpírok az irányítás számos módját alkalmazzák, hogy ujjuk köré csavarják az empatákat. Sokan közülük gazdagok és befolyásosak, és a pénzüket a partnerük manipulálására használják. Például így fenyegethetik a társukat:
„Ha elhagysz, nem foglak anyagilag támogatni, és a gyerekek szenvedni fognak”.
Ha szülő a vámpír, az is előfordulhat, hogy a gyermekét használja fel a hatalma növeléséhez. Drága ajándékok vásárlásával manipulálja a gyermekét, miközben negatívan beszél a másik szülőről.
Ha szülő a vámpír, az is előfordulhat, hogy a gyermekét használja fel a hatalma növeléséhez. Drága ajándékok vásárlásával manipulálja a gyermekét, miközben negatívan beszél a másik szülőről.
Az energiavámpírok gyakran nagy hatást gyakorolnak a közösségeikre. Előfordul, hogy nagy cégeket irányítanak, ők vezetik a háztartást – akár nemzedékek óta –, és a közösség pilléreiként köztiszteletnek örvendenek. Majd ezt a befolyást használják arra, hogy elhitessék az empatákkal, hogy az ellenük való lázadás kitaszítottá teszi őket a közösségben. Azzal, hogy ezt a dominanciát fenntartják, az empaták elhiszik, hogy a nárcisztikus személyek irányítani tudják mások véleményét.
Az empaták sokszor védekező pozícióban találják magukat. Egy vámpír hazudik, és eltitkol dolgokat az empata elől. Képes addig megtéveszteni az empatát, amíg az a saját épelméjűségét is megkérdőjelezi. Az empaták gyakran szükségesnek érzik, hogy kitüntetett figyelemmel kísérjék a helyzetet, hogy megőrizzék a józanságukat és a realitásérzéküket.
Mit gondolsz, mi lehet ezeknek a kapcsolatoknak a gyökere?
Az egyének többsége a szüleivel kialakult viszony hatására létesít ilyen kapcsolatot. Általában véve ezek a személyek az alábbi két úton járnak: az első, hogy úgy gondolják, meg tudják gyógyítani a gyermekkori kapcsolatukat a szüleikkel. A második, hogy egy olyan viszonyt alakítanak ki, amely a gyermekkori dinamikát idézi.
Az első típus magában foglalja azokat a személyeket, akiket nem bántalmaztak gyermekként, de lehet, hogy nárcisztikus szülőjük volt. Felnőttként gyakran megpróbálják a szüleikkel fennálló kapcsolatukat felnőtt kapcsolataikon keresztül megjavítani. Ezt ismétlődésnek nevezzük. Visszatérünk a fájdalmas élményekhez, és megpróbálunk szeretetet vinni oda, ahol nem volt. Ez egy normális emberi reakció, amelyben vonzódunk azokhoz az egyénekhez, akik segítenek nekünk az életünkkel kapcsolatos kérdésekben.
A második típus gyakran magában foglalja azokat az egyéneket, akiket vagy szexuálisan bántalmaztak gyermekként, vagy sohasem volt részük egészséges és szerető kapcsolatban. Például előfordulhat, hogy valaki szexuális visszaélés áldozata volt egy rokon vagy valaki által, aki közel állt hozzá. Azt mondták, hogy tartsák titokban, különben valami rossz fog történni egy másik családtaggal. Azok a felnőttek, akiknek gondoskodniuk kellett volna erről a gyerekről, nem ezt tették meg. Ennek eredményeként soha nem volt jó példa előtte az egészséges, szerető kapcsolatra. Sok nő, aki bántalmazó kapcsolatban él, gyermekként is bántalmazást szenvedett el. Ezek a gyermekkori tapasztalatok részben kikövezik az utat az egészségtelen felnőtt kapcsolat kialakulásához.
Mindkét csoport küzd, hogy meggyógyítson egy olyan helyzetet, amelyet korábban nem sikerült. Fontos, hogy megértsük ezeket a dinamikákat, hogy az ilyen helyzetekben élő emberek ne érezzék magukat őrültnek. Természetes, hogy úgy csinálsz valamit, ahogyan te is felnőttél. Ezek az emberek csak megpróbálják meggyógyítani a korábbi élményeiket.
Miben különbözik a nárcisztikus függőség a társfüggőségtől? Van a kettőnek köze egymáshoz?
A kettő teljes mértékben összefügg. Szeretem, ahogy a tudatos jelenlétet oktató Mare Chapman – aki évtizedek óta dolgozik nőkkel – leírja ezt a kapcsolatot. Azt mondja, történelmünk nagy részében hátrányban voltak a nők.
Az alulmaradt személy folyamatosan a felette lévőtől várja, hogy az meghatározza a szükségleteit. Arra fókuszál, hogy kielégítse a felette álló személy igényeit a túlélés érdekében. Chapman ezt a „másikságnak” nevezi. Ennek eredményeként a nárcisztikus szülővel rendelkező gyermekek hiperfókuszálni kezdenek a szülőre és az ő szükségleteire, hogy túlélhessenek.
A társfüggőség kifejezés a ’80-as évek végén és a ’90-es évek elején terjedt el széles körben, és kórossá minősítette azt, ami tulajdonképpen egy természetes válasz egy diszfunkcionális helyzetre. Én a „megmentési vágy rabja” kifejezést használtam, ami szerintem helytállóbb, mint a társfüggőség. A ’90-es években Anne Wilson Schaef írt egy könyvet Menekülés a meghittség elől címmel.
A társfüggőséget három alcsoportra osztotta:
- kapcsolatfüggőségre,
- romantikafüggőségre
- és szexfüggőségre.
Wilson Schaef szerint a szexfüggők jönnek, a romantikafüggők mennek, de a kapcsolatfüggőség megmarad.
Mindez arra vezethető vissza, amikor egy olyan szükségletet akarnak kielégíteni, amelyet a gyermekkorban – vagy ahogy én gondolom, akár egy előző életben – nem tudtak. A valós gyógyulással azonban megtörhető ez a körforgás.
Előfordulhat, hogy egy kapcsolat egészséges kötődéssel kezdődik, aztán függéssé alakul át az idő során?
Nem. Az ilyesfajta kapcsolatok soha nem egészségesek, már az elején sem. Mégis ellenállhatatlannak tűnnek, és úgy érzed, hogy meg kell tenned, a józan eszed ellenére is. A térded megremeg, a szíved kihagy egy dobbanást, és úgy döntesz, hogy belevágsz.
Ezek szinte sorsszerű kapcsolatok, hiszen a vonzalom gyökere az empata irányából a nem meggyógyult belső gyermek. Olyan ez, mint amikor a lepke vonzódik a fényhez. Szinte bárki képes a dolgokat egyben tartani a nászutas időszakban. Feltehetőleg az empatának sokat mondták már, hogy „Túl érzékeny vagy!”, „Légy keményebb!”, „Mi a gond veled?”. Ennek hatására egy alárendelt helyről lépnek a kapcsolatba, miközben azt gondolják, hogy valami gond van velük. Ezután jön egy energiavámpír, aki figyelmet szentel nekik, megbecsülést színlel, és olyan dolgokat mond, amiket az empata mindig hallani akart. Az empata úgy gondolja, hogy végre valaki megérti. Ez a nászutas időszak maximum két évig tart, aztán elkezd szertefoszlani.
Képes a nárcisztikus személy valaha egy közeli és kapcsolódáson alapuló viszonyt létrehozni?
Egyszer találkoztam ilyennel. Egy férfi házasságban élt háromgyermekes apaként, és az összes idejét a munkahelyén töltötte. Nem volt figyelmes, és folyamatosan bírálta a feleségét. Ez odáig fajult, hogy a felesége képes lett volna elhagyni őt. A férfi nem volt teljesen nárcisztikus, de végül belement egy kezelésbe valakivel, aki ismerte a nárcizmust, és így a házasságuk visszazökkent a rendes kerékvágásba. Ehhez azonban a feleségnek el kellett jutnia ahhoz a ponthoz, hogy majdnem elhagyta a férjét. És ez nem csak fenyegetés volt.
Milyen tanácsot adnál valakinek, aki valószínűleg ilyen kapcsolatban van?
A tudás hatalom. Az első dolog, amit meg kell tanulni, hogy milyen egy nárcisztikus személy. Életbevágó, hogy az emberek felismerjék ezt a dinamikát, és elfogadják: a nárcisztikus személy nem változik meg. Ha úgy érzed, hogy félsz valakire ránézni ennek fényében, akkor nagy a valószínűsége, hogy kapcsolatban vagy eggyel. A legtöbb ember nem meri ezt belátni, hiszen tudják, hogy ez megváltoztatja az életüket. Ne élj tovább a fantáziavilágodban! Számos embert láttam, aki évtizedekig benne maradt a kapcsolatban, azt gondolván, hogy a szeretetük változtatni fog a helyzeten. Nem fog. Add fel azt az álmot, hogy egy nap a dolgok megváltoznak!
Ha egyszer elfogadod a tényeket, akkor el kell döntened , hogy tudsz-e ezzel együtt élni vagy sem. Túl sok empatától hallottam már, hogy az életük legszebb éveit egy nárcisztikus személynek adták. Nem akarom, hogy a nőknek évekig kelljen várniuk ennek a felismerésére. Ismerd fel hamarabb, és jobban jársz. Ha nem teszed, az idő múlásával egyre kimerültebb leszel attól, hogy csak adsz és adsz az energiádból a vámpírnak. Ahogy öregszenek, egyre többet és többet követelnek. Érdekes módon, a nők a korosodásukkal egyre inkább észreveszik az igazságot. Tehát az olyan kapcsolatok, ahol a férfi nárcisztikus, a nő pedig empatikus, gyakran válságba kerülnek, és ekkor az empata kénytelen felismerni, hogy változtatásra van szükség.
Hogyan tud egy empata elszakadni egy energiavámpírtól, és mik a gyógyulás lépései?
Van néhány módja annak, hogy átsegítsünk egy empatát az elválási folyamaton. A tizenkét lépésből álló programok, mint például az Al-Anon, vagy az anonim társfüggő csoportok sokak számára bizonyultak nagyon hasznosnak. Egy másik kivételesen hasznos eszköz a terápia – olyan személyekkel való együttműködés, akik megértik a kapcsolatokat, és azok dinamikáját. Próbálj találni valakit, akinek sok tapasztalata van, és megérti ezt a problémát. Nagyszerű segítséget nyújt a SurvivorTreatment.com, amelyet George Simon klinikai pszichológus és Sandra Brown pszichoterapeuta alapított.
Sandra Brown Women Who Love Psychopaths(Nők, akik szeretik a pszichopatákat)című könyve nagyszerű olvasmány a felépülés időszakára. A nárcisztikus bántalmazásból való felépülést segítő szakértő, Melanie Tonia Evans pedig létrehozott egy fantasztikus online programot NARP néven (Narcissistic Abuse Recovery Program, azaz nárcisztikus bántalmazásból való felépülést segítő program). Az EDMR (eye movement desensitization and reprocessing, azaz a szemmozgás deszenzibilizálása és újrafeldolgozása) egy szemmozgás-terápia, amely segít a kognitív disszonanciából való felépülésben. A kopogtatás, azaz az érzelmi felszabadítás technikája (ÉFT) pedig arra lett kitalálva, hogy finoman elengedjük a negatív érzelmeket, és a fájdalmat okozó meggyőződéseket. Ez szintén segíthet a kognitív disszonancia gyógyításában.
Véleményem szerint a táplálkozás is elengedhetetlen feltétele a gyógyulásnak. A holisztikus női egészségpszichiáter, Kelly Brogan írt egy könyvet A Mind of Your Own (A saját elméd) címmel, emellett pedig vezet egy online programot, melynek címe Vital Mind Reset. Tapasztalatom szerint, amikor a nők optimálisan táplálják a testüket és az agyukat, az erőt és bátorságot ad nekik a tisztánlátáshoz.
A jóga nidra is sokaknak segített. Karen Brody írt egy könyvet a jóga nidra használatáról, Daring to Rest (Merj pihenni) címmel, és létrehozott egy online közösséget is ennek tanítására. A módszer magában foglal 30 perc pihenést naponta, ami segít a nőknek, hogy visszanyerjék az erejüket.
Az energiavámpírok nagyszerűek annak elérésében, hogy ne érezd jól magad a bőrödben. A szégyenérzet erős és fájdalmas. Ez azt jelenti, hogy rosszul érzed magad, és úgy gondolod, hogy valami baj van veled. Ha ezzel a problémával küzdesz, akkor ajánlom Brené Brown professzor Bátraké a boldogság című könyvét, ami betekintést enged a teljes munkájába, melyet a szégyennel kapcsolatban végzett. Ez segíthet abban, hogy büszke légy arra, aki vagy, ahelyett hogy hagynád, hogy más határozza meg az értékedet. Ha ezekkel a problémákkal küzdesz már gyermekkorod óta, vagy ha volt egy nárcisztikus szülőd, akkor azon kell dolgoznod, hogy helyreállítsd az önértékelésed diagramját. Ezt önmagad szeretete által teheted meg, és azzal, hogy felismered, nem kell jobbnak lenned, csupán szeretetre van szükséged.
Dr. Christiane Northrup egy látnok úttörő és egy vezető tekintély a női egészség és jóllét területén, ami magában foglalja az elme, a test, az érzelmek és a lélek egységét. A New York Times bestsellerszerzője, olyan könyvek írója, mint az Energiavámpírok,aThe Wisdom of Menopause (A menopauza bölcsessége), aGoddesses Never Age (Az istennők nem öregszenek) és aWomen’s Bodies, Women’s Wisdom (Női testek, női bölcsesség). Dr. Northrup egy elismert előadó, aki megtanítja a nőket arra, hogyan boldoguljanak az életük egyes szakaszaiban.
Forrás: Goop.com
Ajánlott könyv: