Szeretet és kapcsolódás

Ebben a pillanatban a történetünkben egy fájdalmas hasadás választja szét az emberi tapasztalatot.

Ahogy a spirituális gyakorlatom elmélyül, tudom, hogy a közös szál a közös vágy a kapcsolatok és az elégedettség iránt. Rajtunk áll, hogy mikor kezdjük el a munkát, amely megújítja és megjavítja ezt a kapcsolatot.

Bármely kapcsolat kommunikációját szeretem táncként vizualizálni. Az egyik lép egyet előre, a másik hátra, két energia harmóniában mozog, összhang és egység van köztük – amíg valaki el nem rontja a lépést, vagy szünet áll be a kapcsolatban. Ha az összeomlást nem szólítják meg, és nem javítják ki, mindkét fél zavarodottá válik.

Amikor Adyashanti, egy spirituális tanító tartott velem a Super Soul Sundayben, ő ezt az egymás közt kialakított „ritmust” úgy írta le, mint mikor az intuitív jelenlét az egyik lélekben észreveszi az intuitív jelenlétet a másikban. Azt tanítja, hogy az energiánk mindennap, minden pillanatban utat keres, hogy kapcsolódjon minden más energiával, amivel találkozik. És amikor ezt érezzük, ez azt jelenti, hogy teljesen összhangban vagyunk, jelenlét áll a jelenléttel szemben, a Forrásnál, amely mindenkiben benne van.

Minden, amit teszünk, minden kapcsolatunk sikere vagy kudarca attól függ, hogy milyen szintű a valódi spirituális kapcsolatunk.

Hogyan találunk vissza, ha azt érezzük, hogy leváltunk egymásról, és a táncparkett két ellentétes sarkában találjuk magunkat?

Megtanultam az évek során, hogy a leghatékonyabb módszer, hogy megtaláljuk a közös nevezőt, ha szívből jövő együttérzéssel közelítünk a másikhoz, és megkérdezzük:

„Mit szeretnél valójában?”

Ha meghagysz neki egy csendes helyet, hogy hitelesen tudjon válaszolni, a legtöbb ember ugyanannak az elképzelésnek a variációjával fog felelni: „Szeretném tudni, hogy tartasz valamire.”

Ha teljességgel elfogadod azt a spirituális elvet, hogy amire fókuszálunk, abból lesz több, rájössz majd, hogy ha teljes, osztatlan figyelmet adsz valakinek, az megváltoztathatja az intenzitását annak, ahogy valaki a másikra ragyog… és így tovább… és így tovább… és így tovább…

 

 

A kollektív energia erejét legalaposabban a Harvard egyik agykutatója, dr. Jill Bolte Taylor magyarázta el nekem. Miután egy katasztrofális belső vérzéssel járó stroke-on esett át, Jill bal agyféltekéje egyszerűen törlődött. A jobb agyfélteke, amely a jelen pillanatra fókuszál, érintetlen maradt. Emlékek és beszédfelismerés nélkül Jill akut módon tudatossá vált az őt körülvevő energiákra. Ahogy az orvosok, az ápolók és a látogatók beléptek a kórtermébe, Jill meghatározta, hogy csak két típusú ember létezik a világban: akik hozzák az energiát, és akik elszívják azt.

Mélyen megérintett a kérés, melyet Jill minden egyes emberhez intézett, aki a felépülése alatt kapcsolatba került vele. Annyira rezonáltam rá, hogy kitettem a sminkszobámban, ahol a producerekkel találkozom minden egyes műsor előtt:

 

Kérlek, vállald a felelősséget azért az energiáért, amit ebbe a térbe hozol.

 

Ezt minden kapcsolatban észrevettem: nemcsak, hogy felelősnek kell lennem azért az energiáért, amit hozok, hanem azért az energiáért is felelek, amit én másoknak megengedek. Értem, hogy a kapocs megerősítése lehetetlen olyan helyzetekben, ha nem vesz körül felemelő energia.

Terjesszük ki ezt az elképzelést a minket körülvevő világ javára. A Nobel-díjas és bestsellerszerző holokauszttúlélő, Elie Wiesel nagyon szépen magyarázta el nekem:

 

A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny.

 

Elie gyakran hivatkozott a kedvenc idézetére a Leviták könyvéből: „Ne rágalmazd tieidet, és ne törj embertársad vérére.”

Tudjuk, hogy az emberiségnek szüksége van a szeretet minden formájából származó gyógyító erőre. Használd az életedet arra, hogy a világot szolgáld, és fel fogod fedezni, hogy az élet hány milliárd módon kínálja fel neked a szolgálatát.

 

A kezünkben az erő, hogy átváltoztassuk a kollektív tudatot. Mivel minden egyes emberi tapasztalatban szellem él, tudom, hogy sem jobb, sem rosszabb nem vagyok semmilyen más lénynél. Csak vagyok. Te is csak vagy. Összekapcsolódunk.
Oprah

 

Dr. JILL BOLTE TAYLOR

Oprah: Tehát a teljes bal agyféltekéd vérzett?

Dr. Jill Bolte Taylor: Igen. Mélyen belül kezdődött, eleinte csak egy kicsit, de aztán a belső vérzés egyre nagyobb lett a reggel során.

Oprah: És a bal agyfélteke miért is felelős?

Jill: A nyelvért, a szekvenciális gondolkodásért, a metodikus gondolkodásért, a lineáris gondolkodásért, azért, hogy tudjuk, hogy A + B = C. A képességünkért, hogy a külvilággal kommunikálni tudunk.

Oprah: A jobb agyfélteke pedig az összkép?

Jill: A jobb agyfélteke pedig az összkép. Minden információ. Az intuíciónk, a tanúnk vagy a megfigyelőnk. A képességünk, hogy megtapasztaljuk a békét, a mély belső békét. Tehát a két agyfélteke nagyon különböző funkciót tölt be.

Oprah: És nálad akkor a bal agyfélteke elcsendesedett.

Jill: Igen, teljesen elcsendesedett.

Oprah: Ami azt jelenti, hogy teljesen elvesztetted az egódat.

Jill: Elvesztettem az egómat. Gyakorlatilag egy csecsemő voltam egy nő testében, és semmire nem emlékeztem az ő életéből.

Oprah: Akkor mi létezett? Elvesztetted az egódat. Elvesztetted azt az érzést, hogy én vagyok, és a kontextus sem volt világos… „A Harwardon PhD-zek. Ez és ez vagyok…”

Jill: Ez már egyáltalán nem volt meg.

Oprah: Ami ehelyett volt, az az egységérzés és a béke, kapcsolat az emberiséggel olyan módon, amit még soha nem éltél át, mert minden más törlődött.

Jill: Pontosan. Amikor valamilyen traumát átélt emberre nézek, azt kérdezem: „Mit nyertek?” Amit én nyertem, az az eszméletlen tudás a belső békéről, és az izgalom, hogy minden kapcsolódik mindennel. Elvesztettem a testem határait, úgy éreztem, hogy hatalmas vagyok, akkora, mint az egész univerzum, mert már nem tudtam meghatározni, hogy itt kezdődöm, és itt a végem.

 

 

THICH NHAT HAN

Az első mantra a következő: „Itt vagyok, kedvesem.”
Ha szeretsz valakit, akkor a legtöbb, amit adhatsz neki, az a jelenléted. Hogyan szerethetsz, ha nem vagy jelen? Felajánlod neki a valódi jelenlétedet. Ha nem foglalkozol sem a múlttal, sem a jövővel, sem a terveiddel.

A második mantra ez: „Kedvesem, tudom, hogy itt vagy, és annyira boldog vagyok, hogy valóban itt vagy.”
Nagyon értékesként ismered fel a szeretteid jelenlétét. És használod az éber tudatosságot, hogy ezt felismerd, körbeveszed a tudatod éberségével azt, akit szeretsz, és kivirágzik. A szeretet azt jelenti, hogy felismerik, hogy létezünk.

Ez a két mantra azonnal boldogságot hoz.

A harmadik mantrát akkor gyakoroljuk, amikor valaki, aki közel áll hozzánk, szenved: „Kedvesem, tudom, hogy szenvedsz. Ezért vagyok itt veled.”
Mielőtt bármit is tennél, hogy segíts neki, a jelenléted máris enyhülést hoz.

A negyedik mantra egy kicsit bonyolultabb. Ezt akkor használd, amikor te szenvedsz. Ha úgy érzed, hogy a szenvedést valaki olyan okozta, aki közel áll hozzád, akkor mélyen szenvedsz. És arra vágysz, hogy bezárkózz a szobádba, és egyedül szenvedj. Ezzel bünteted meg azt, akiről úgy érzed, hogy bántott. A mantrád a következő: „Kedvesem, szenvedek. Mindent megteszek, hogy gyakorolni tudjak. Kérlek, segíts.” Odamész hozzá, és ha el tudod mondani neki ezt a mantrát, máris jobban leszel.

Forrás: Élet adta bölcsesség

 

Ajánlott könyvek: