A szorongáshoz kapcsolódó viselkedések (elkerülő és biztonságot célzó viselkedés) lényege még érthetőbb lesz, ha megérted, milyen gondolatok járnak együtt a szorongással.

Amikor szorongunk, veszéllyel, fenyegetéssel és a saját sebezhetőségünkkel kapcsolatos gondolatok járnak a fejünkben. Ez a veszély vagy fenyegetés fizikai, mentális és szociális is lehet. Fizikai fenyegetésről akkor beszélhetünk, ha azt hiszed, fizikailag fognak bántani (például meg-mar egy kígyó, szívinfarktusod lesz vagy megüt valaki). Szociális fenyegetést akkor érzel, ha attól félsz, hogy visszautasítanak, megaláznak, zavarba jössz vagy, hogy kiközösítenek. A mentális fenyegetettség érzése azt jelenti, hogy azon aggódsz, hogy megőrülsz vagy elmegy az eszed.

Amikor szorongunk, nem csak azt hisszük, hogy veszélyben vagyunk, abban sem hiszünk, hogy meg tudjuk oldani a helyzetet. Meg vagyunk győződve arról, hogy az előttünk álló veszély nagyobb, minthogy meg tudjuk oldani.
Képzeld csak el, mit éreznél, ha valaki megkérne, hogy ugorj le egy szikláról egy tóba. Valamennyi veszély mindenképpen leselkedne rád ebben a helyzetben, de ha biztos vagy abban, hogy képes vagy víz alá merülni, a víz is elég mély ahhoz, hogy biztonságos legyen, és láttad már, ahogy mások is leugranak, és még élvezték is, a szorongás helyére az izgalom lép. Ennek az az oka, hogy hiszel abban, hogy képes vagy úrrá lenni ezen a veszélyhelyzeten. Ahelyett, hogy a veszélyre fókuszálnál, a pillanatban rejlő izgalomra és örömre figyelsz. Ha nem vagy meggyőződve arról, hogy minden probléma nélkül bele tudsz ugrani a vízbe, és úszási képességeidben sem vagy egészen biztos, ugyanebben a helyzetben nem izgalom, hanem szorongás lesz úrrá rajtad.

Életünk során mindennap értékeljük a helyzeteket, és vagy veszélyként tekintünk rájuk, vagy egy olyan helyzetként, amit képesek vagyunk megoldani. Amikor eldöntjük, hogy lassan vagy gyorsan vezessünk, hogy átmenjünk-e még a zebrán vagy a járdaszigeten maradjunk, vagy hogy megszólaljunk-e egy megbeszélésen vagy csöndben maradjunk, akkor vagy veszélyesnek értékeljük a helyzetet, vagy úgy döntünk, hogy képesek vagyunk megbirkózni vele. Amikor azt gondoljuk, hogy helyzetmegoldó képességünk azonos vagy erősebb a helyzetben rejlő veszélynél, könnyedén vesszük az akadályokat. Ha azt gondoljuk, hogy nem tudunk megbirkózni a kockázattal vagy veszéllyel, inkább visszavonulunk, elkerülünk és biztonságra törekszünk.

A szorongás nem feltétlenül rossz dolog. Ha egy veszély nagyobb, mint az a képességünk, hogy megbirkózzunk vele, bölcsen tesszük, ha visszavonulunk. Ha azonban gyakran szorongunk, hajlamosak vagyunk túlbecsülni a veszélyt, és alábecsülni a képességünket, hogy megoldjuk a helyzetet. Ennek a gondolkodásmódnak köszönhetően sokkal több helyzetben kezdünk szorongani, mint az szükséges lenne. Idővel ez a szorongás egyre komolyabbá válik, és egyre több és több területét érinti az életünknek.

 

“Mi lesz, ha…?” gondolkodás

A szorongó gondolatok általában előrevetítenek egy, a közeli vagy a távoli jövőben bekövetkező katasztrófát. Ezek a gondolatok gyakran kezdődnek úgy, hogy „Mi lesz, ha…?”, és általában szörnyű katasztrófával végződnek. Amikor szorongunk, magunk elé is képzeljük a veszélyt. Ha valaki például attól fél, hogy mások előtt kell beszélnie, valószínűleg arra gondol a beszéd előtt, hogy „Mi lesz, ha megbotlik a nyelvem? Mi lesz, ha elfelejtem, amit mondani akartam? Mi lesz, ha azt gondolják rólam, hogy ostoba vagyok, és nem tudom, miről beszélek?” Még maga elé is képzeli, ahogy ott áll lefagyva és elvörösödve az emberek előtt. Ezek a gondolatok mind a jövőre vonatkoznak, és negatív végkifejletet jósolnak.

Ha valaki fél a repüléstől vagy attól, hogy vezessen az autópályán, ezt gondolhatja: „Mi lesz, ha felrobban a repülőgép? Mi lesz, ha pánikrohamom lesz a repülőn? Mi lesz, ha nem lesz elég oxigén a repülőn? Mi lesz, ha balesetem lesz az autópályán? Mi lesz, ha dugóban rekedek, rám tör a nehézlégzés, és nem tudok lehajtani a pályáról?” Te is láthatod, hogy ezek a gondolatok a jövőre vonatkoznak, és valamilyen veszélyt vagy katasztrófát vetítenek elő. Az érintett kétszer is meggondolja, hogy repülőre üljön vagy kihajtson egy autópályára.

Néhányan a szoros kapcsolatoktól szoronganak. Félnek az intimitástól vagy az elköteleződéstől, és attól, hogy valaki ítélkezzen felettük, vagy akár visszautasítsa, megszégyenítse őket. A kapcsolatainkra vonatkozó gondolataink és félelmeink hasonlóak a fentiekhez, és veszélyt vagy katasztrófát vetítenek elő a jövőre vonatkozóan. Ezek a gondolatok olyan kérdéseket tartalmaznak, mint hogy „Mi lesz, ha megsérülök?; Mi lesz, ha visszautasítanak?; Mi lesz, ha a másik megérzi, és kihasználja a gyengeségemet?” Ezek a gondolatok tehát a „valami borzalmas dolog fog történni” meggyőződést képviselik, ami rendkívül jellemző a szorongásra.

A fenyegetés észlelése minden esetében más és más. Vannak, akik teljes mértékben biztonságban érzik magukat. Mások nagyon könnyen fenyegetést látnak a helyzetekben, és gyakran szoronganak. Ez néha az élettapasztalatokra vezethető vissza. Ha káosz és bizonytalanság jellemezte a gyermekkorodat, arra a következtetésre juthatsz, hogy a világ és az emberek is veszélyesek. Ebben az esetben a veszély előrelátása és saját sebezhetőséged megértése valószínűleg segítette, hogy túléld a gyermekkorodat. Ha veszélyes környéken nőttél fel, az hogy észleld a veszélyt és annak korai figyelmeztető jeleit, elengedhetetlen volt érzelmi, sőt akár fizikai túlélésed szempontjából. Lehet, hogy ettől kifinomultabbá vált a képességed, hogy kiszúrd a veszélyes helyzeteket, és reagálj rájuk.

 

 

Eljött azonban az ideje, hogy eldöntsd, nem reagálod-e túl a veszéllyel és fenyegetéssel kapcsolatos gondolataidat. Elképzelhető, hogy azok az emberek, akik most, felnőtt életedben vesznek körül, már nem olyan veszélyesek, mint azok, akikkel gyermekkorodban találkoztál. Azon is el kell gondolkodnod, hogy felnőttkori képességeid és forrásaid nem nyitnak-e meg olyan új és kreatív utakat, amik elősegítik, hogy kezeld a fenyegetést és szorongásodat.

 

Képzelet

Szorongó gondolataink gyakran képként jelennek meg a fejünkben. Amikor felnagyítunk egy veszélyt, nem csak gondoljuk, hogy „Mi lesz, ha autóbalesetem lesz?”, nagyon élénken el is képzeljük a jelenetet, amitől félünk. Magunk előtt látunk egy autóbalesetet, vagy halljuk a mentőautó szirénázását.
Amikor alábecsüljük helyzetmegoldó képességünket, gyakran úgy tekintünk magunkra, mint aki túl van terhelve, vagy mint aki képtelen irányítani a helyzetet. Magunk elé képzeljük, ahogy mások kinevetnek, vagy halljuk is mások nevetését. Az elménkben megjelenő képek gyakran múltbéli emlékekből táplálkoznak, amikor szorongtunk vagy traumatikus eseményeket éltünk át. Máskor ezek a képek a képzeletünk szüleményei, elménk kreációi. Elképzeljük például, hogy a főnökünk két méter magas, és magából kikelve, vörös arccal ordít velünk.
Mivel ezek a képek fokozzák a szorongást, fontos, hogy tudatosítsuk őket magunkban, és megtanuljuk kezelni őket. Ahányszor csak arra kérünk, hogy tudatosítsd és azonosítsd a gondolataidat, nem csak a szavak, hanem a képek formájában megjelenő gondolataidra is figyelned kell.

Forrás: Dennis Greenberger, PhD, Christine A. Padesky, PhD – TUDAT AZ ÉRZÉSEK FELETT

 

Ajánlott könyvek:

TUDAT AZ ÉRZÉSEK FELETT

Nyugi

ÖNBIZALOM MUNKAFÜZET