Szüntesd meg az automatizmusokat: itt az ideje, hogy jobban érezd magad!

Hallod, ahogy jár az óra. Ha nem figyelsz rá, nem zavar. Ugyanakkor, ha odafigyelsz erre a zajra, csak a tik-takot hallod. És rájössz, hogy mennyire idegesítő – olyannyira, hogy nem tudsz semmi másra gondolni és koncentrálni, csak erre a hangra. Ám ha ez a zaj eltűnik a tudatosságod mezejéről, mert már hozzászoktál, többé nem zavar. De azt is gyakran észreveheted, hogy a nyak- és a vállizmaid befeszültek. Korábban nem érzékelted, hogy felhúzod a válladat, ám amikor a testedre kezdtél figyelni, tudatára ébredtél a fájdalomnak, majd egyszerűen ellazítottad az izmaidat, és lazítottál a feszültségen.

A páncélzatod erőssége – vagyis a viselkedéseknek ez a hálózata – a láthatatlanságából származik. Nem vagy tudatában azoknak a cselekvéseidnek, amelyek ezt a hálózatot alkotják. Azzal, hogy tudatosítod őket, a gondolataidat és az érzéseidet, láthatóvá teszed a folyamatot, és szert teszel arra képességre, hogy láthasd a károsodást.

A cél az, hogy megtörjük a mentális rutint, és megszabaduljunk a megszokott gondolkodási mintázatoktól. Ezt úgy valósíthatjuk meg, ha objektív módon tekintünk bizonyos viselkedésekre, amelyek általában észrevétlenek és nem vizsgáljuk őket. Amint megkérdőjelezed ezeket a viselkedéseket, „szokásoddá lesz”, hogy ne megszokásból cselekedj.

Saját magadat nem láthatod közvetlen módon, mivel nem csupán az életed vált gépiessé vált, de benne vagy a saját páncélzatodban is. Nem áll rendelkezésedre perspektíva, vagyis megfelelő távlat – egy darabja vagy a saját kirakós játékodnak. Épp ahogyan nem láthatod a teljes testi-fizikai valódat közvetlen módon, úgy a pszichológiai énedet is csupán a viselkedésed tükrében láthatod. Mivel a közvetlen önelemzés nehézségekbe ütközik, az ebben a könyvben közölt száz viselkedésforma arra szolgál, hogy beavasson abba a folyamatba, hogyan szakítható meg a szokássá lett viselkedések hálózata – vagyis hogyan szüntetheted meg a zűrzavart, hogy objektív módon láthasd magadat.

E kötet százféle elszigetelő, kivetítő, szűrő és visszatükröző válaszadást, visszatükrözést tartalmaz. Reakciónak, válaszadásnak nevezzük őket, mert ezek olyan mechanizmusok, amelyekkel gépiesen felelsz az életedben tapasztalható ellentmondásokra, amelyeket képtelen vagy, illetve nem is akarsz fel- és elismerni. Ezek a reakciók beburkolnak, és a félelmeidből táplálkoznak, lényegében a hamis éned hadseregét képviselik. Minden meggyőződésed, érzésed, gondolatod, elképzelésed és félelmed a viselkedésed milliárdjaiban nyilatkozik meg. És ezek a szokásos viselkedések a legszokatlanabb, legrendkívülibb motivációkat tárhatják fel. Ha a cselekvéseid tükrében tekintesz magadra, lelassíthatod a benned lévő reagáló gépezetet, és az életedet egy új tudatossági szintre juttathatod el.

A magadról ma kialakított véleményedben nagymértékben tükröződnek a múltbeli tapasztalataid. Ezek a hatások – amelyek talán kevésbé pozitívak – mozgásba hozták a szokások, a gondolatok, a viselkedések és a hiedelmek hálózatát, amely megfelel a saját magadról alkotott gyenge énképnek. Immár láthatod ennek az énképnek és magatartásnak a teljes hatását és jelentőségét a viselkedéseden, és ezzel a saját magadnak okozott sebek is feltárulnak.

Némelyik válasz meglehetősen közkeletű, ami részben a kulturális és emberi természetünknek köszönhető. Ugyanakkor nem mondhatjuk azt, hogy ezek ártalmatlanok. Néhány reakció a normálistól eltérő és szokatlan viselkedést ösztönöz, és a különféle, széles körű hatások változatos mértékben mutatkozhatnak meg. A legtöbb viselkedésbeli válasznak többféle oka van, és előfordulhat, hogy csak egyet, néhányat, vagy egyet sem tudsz azonosítani.

Ezek a válaszok olyanok, mint egy lepedék, amely beborítja és eltorzítja az igazi énedet, illetve e reakciók szélesítik a közted és a valóság közötti árkot. E válaszok emellett több súlyos betegség számára szolgálnak táptalajul. Minél automatikusabb az életed – vagyis minél több ilyen válasz épül be a személyiségedbe –, annál nagyobb a szakadék a valóság és az általad felfogott valóság között, és annál inkább beveszed magadat a saját kis világodba. A legsúlyosabb mentális betegségek okai ebben a szakadékban rejlenek. Ha már fel- és elismerted és megértetted a személyiséged különböző vonatkozásait, képes vagy a páncélzatod nélkül szemlélni magadat, vagyis a „valós énedet”, szemben a megtévesztő külsővel, a látszattal. A tudatosság az, ami megakasztja a gépies viselkedést. Ha már a valós énedet látod, e páncél viselése értelmét veszti, mert annak célja és rendeltetése, hogy visszatartson az önfelfedezéstől. Olyan ez, mint amikor egy kopasz férfi parókát visel azok előtt, akik tudják, hogy kopasz, de valójában nem szeretné becsapni ezeket az embereket. Egyszerűen nincs értelme.

Ha az éned különféle vonatkozásait megvizsgálod, lassanként eltüntetheted ezt a megtévesztő külsőt. Ahogyan a különféle válaszaid felszínre kerülnek, annál közelebb kerülsz az aktuális énedhez, és végül már nem létezik az akadály. Kis repedések jelennek meg a páncélzaton, miközben elkezded feltárni az igazi énedet. Ezután ez a páncél megszűnik létezni, és a valódi éned félelem nélkül, magabiztosan kiemelkedik. Kezded megérteni, miért teszed, amit teszel, miért gondolod azt, amit gondolsz, és miért érzel úgy, ahogyan érzel.

Ha megtapasztalod egy viselkedés igazi jelentőségét, pszichológiailag felébredsz. Némelyik válasz esetében nem elegendő azonnal megszabadulnod a megszokott cselekvéstől. Ugyanakkor a kényelmetlenség érzése pszichológiai szinten megakasztja az életedet. Még tudatos döntés nélkül is azonnal megváltozik a viselkedésed, és valamely káros viselkedésnek a folyamatos, tudatos érzékelése gyakran változást eredményez. Bármely esetben megtörik a válasz gépies volta, és az életed kezd a tudatosság új szintjére emelkedni. Bár előfordulhat, hogy még mindig működik nálad valamely viselkedésbeli válasz, ám az többé már nem automatikus. Minden egyes esetben, amikor bizonyos viselkedési formát veszel fel, tudatos döntést hozol. Még a legkeményebb, legszilárdabb szokásbeli rutint is meg lehet törni, amíg meg nem semmisül.

Amint az életed kimozdul az automatizmusok mezejéről, elkezded meglátni az igazi énedet, és igazán elkezdhetsz élni.

Ha az életed különböző vonatkozásai tudatossá válnak, az vitalitást, életerőt visz a cselekedeteidbe. Így már könnyű megsemmisíteni a szokásokat, mivel ezek csak cselekvések, amelyek idővel automatikussá válnak. A tudatosság az, ami lebontja a szokást egyszerű cselekvésre. Az élet bonyolult volta az automatizmusban rejlik. Lassítsd le, és meglátod, hogy milyen egyszerű az élet. Megláthatod azt, aminek azelőtt alig voltál a tudatában – a kapcsolatot ok és okozat között. A cselekvés és az eredmény között. Ez lehetővé teszi a számodra, hogy teljes mértékben megértsd, amit korábban nem voltál képes felfogni: vagyis, hogy valóban te irányítod az életedet. Új döntéseket hozhatsz, amelyek azon alapulnak, hogy te mit akarsz. Ez az élet. Az az élet, amely automatikussá vált, nehezen ismeri fel az ok és az okozat közötti kapcsolatot. Ha nem érzed, hogy te irányítod az életedet, csekély az ösztönzés benned arra, hogy átvedd az irányítását. Amikor látni kezded a viselkedésed különféle vonatkozásait, az életed lelassul. Az életed kilép az elvont tartományból. Többé már nem kavargó-örvénylő tömeg, ami kicsúszik az irányítás alól.

A kötetben tárgyalt viselkedésbeli válaszokat nem csoportosítottuk. A csoportosítás nagyon gyakran bukásra ítél, még mielőtt a megfelelő tudás birtokába jutnánk. A vezérelv itt az, hogy szakadjunk el az általánosítástól és maradjunk távol az előítéletektől. Kényelmes az, ha mindent – többek között saját magunkat is – kategóriákba sorolhatunk, mondjuk például: „Én ez és ez vagyok, és ezt és ezt csinálom.” Erről a megközelítésről csak annyit mondhatunk, hogy kényelmes – és semmi többet. Ráadásul ezeknek a reakcióknak a fokozatai és a mennyisége minden egyes embernél más és más. Némelyik reakció a te esetedben jellemzőbb és jelentékenyebb, mint másokéban. És miközben az ismertetett válaszokban felismered magadat, más olyan viselkedések is eszedbe jutnak majd, amelyeknek azelőtt nem voltál a tudatában. Ezt a száz viselkedésbeli választ azért gyűjtöttem össze, hogy lehetővé tegyem a számodra, hogy kialakuljon benned az önelemzés készsége – vagyis, hogy objektív módon lásd magad. Ha már képes vagy erre, szert teszel arra a képességre is, hogy az életed bármely területén megszüntesd az automatizmust.

Miközben meglátod magadat ezekben a válaszokban, gondolkodj el azon, hogy milyen hatásuk van az életedre – gondolj a bennük levő veszélyekre és az általuk okozott károkra, valamint a mögöttük lévő motivációra. Fordítsd őket belülről kifelé, és szánj rájuk időt! Emlékezz arra, hogy ha már megértetted, hogyan is működik a trükk, nincs többé szükséged az illúziókra.

Minden egyes reakció, szokás elemzésekor megtalálható az alábbi három lépcső:

1. A magatartás, a viselkedés rövid leírása, és ennek a válaszadási gépezetnek megfelelő érzések ismertetése. (A viselkedéseket is válaszoknak nevezzük.)

2. A válaszadás elemzése, amelyben benne foglaltatnak a viselkedést kiváltó és az eredendő, alapvető okok.

3. Sajátos gyakorlatok és technikák leírása, amelyeket arra használhatsz, hogy megszabadulj ezektől a reakcióktól.

Ha csupán egyszerűen tudatára ébredsz a viselkedésednek – vagyis tudatosan tekintesz arra, hogy mit művelsz magaddal –, az gyakran elegendő ahhoz, hogy változz vagy fokozatosan elengedd az automatikus választ. Ugyanakkor némelyik viselkedés mélyebben be van ágyazódva, mint a többi. Ha a változás nem jön gyorsan, ez az utolsó szakasz különleges módozatokat, megoldásokat ajánl, amelyekkel módosíthatsz és változtathatsz a gondolkodásodon. Nem számít, menynyire van bebetonozva valamely viselkedés, ez az állandóan neki szentelt figyelem végül elkerülhetetlenül változást idéz elő. Ugyanakkor, ha idővel úgy találod, hogy képtelen vagy megszabadulni néhány makacs viselkedéstől, megteheted azt, amire azelőtt nem voltál képes – elfogadhatod őket. Azt, amit nem tudsz megváltoztatni, a tartós valóságodnak foghatod föl. És ez az elfogadás teszi lehetővé azt, hogy továbblépj az életedben. Annak ellenére, hogy az a bizonyos szokás még mindig ott van veled, többé már nem automatikus, vagyis immár nem része az igazi énedet elfedő páncélzatnak. A te részedként létezik a továbbiakban – és ez így rendjén is van.

Forrás: Azonnali elemzés

Ajánlott könyvek: