MAGAS AZ ÖNBECSÜLÉSE, VAGY CSAK TETTETI? 

Ahogy azt majd látni fogjuk, nem nehéz megállapítani egy ember önbecsülésének mértékét, de trükkös lehet a dolog, ha nem tudod, mire figyelj oda, és mit hagyj figyelmen kívül. A következőkben a folyamat öt fő buktatójáról lesz szó.

  1. buktató: Önbecsülés versus ego

Ne ess abba a csapdába, hogy elhiszed, az az ember, akinek nagy az egója, szereti is magát. Észben kell tartanunk, hogy az ego és az önbecsülés általában fordított viszonyban áll egymással. Nem számít, látszólag mennyire boldog és elégedett magával valaki, ha nagy az egója, akkor nem az – akkor pocsékul érzi magát. Ez az állítás nem egy feltevés, ilyen az emberi természet törvénye – ez pszichológiai matematika. Ez a törvény annyira ravasz, hogy az illető még képes komolyan el is hinni, hogy szereti saját magát, miközben a viselkedése elárulja a valódi érzéseit.

Különbséget tenni az ego és az önbecsülés között néha nehéz lehet. Vegyünk például valakit, aki hangosan hallgatja a rádiót a kocsijában. Azt feltételezzük, hogy alacsony az önbecsülése, és figyelemre vágyik, vagy talán magas az önbecsülése, és egyszerűen csak nem érdekli, mit gondolnak róla mások?

Mi a helyzet a külső megjelenéssel? Lehet, hogy valaki, aki mindig jól öltözött, szenved az alacsony önbecsülése miatt, és arra van szüksége, hogy mások szépnek, összeszedettnek és divatosnak gondolják őt ahhoz, hogy jól tudja érezni magát. Vagy magas az önbecsülése, és az öltözéke pusztán csak az önértékelését tükrözi. Fordítva is igaz, hogy ha valaki slamposan öltözik, azt azért teszi, mert szereti magát, és nem érdekli, mit gondolnak róla mások? Vagy talán olyan alacsony az önbecsülése, hogy nem fontos neki, hogy tisztességesen felöltözzön? Láthatod, hogy mi a probléma. A félreérthető jelek sora végtelen, és ennél már csak trükkösebb lesz a dolog.

Például könnyű azt mondani, hogy aki túl sokat eszik, és nem vigyáz az egészségére, nem szereti magát. Ám az is lehet a helyzet, hogy az illetőnek bűntudata van egy bizonyos dologgal kapcsolatban, vagy talán egy gyerekkori traumát hordoz, mely kifejezetten az ételhez kötődik. Egy újonc megfigyelő talán úgy kategorizálja az illetőt, mint akinek alacsony az önbecsülése, mikor a valóságban éppen az ellenkezője igaz. Gondolj bele az ellenkezőjébe is: lehet, hogy valaki megállás nélkül tömi magába az ételt, viszont gyors az anyagcseréje. Ennek az illetőnek a külseje nem árulkodik a túlevésről.

  1. buktató: Önbecsülés versus magabiztosság

Hogy teszel különbséget az önbecsülés és a magabiztosság között? Ahogy arra már korábban is utaltunk, az illető lehet, hogy biztos magában bizonyos szituációkban, és látszólag a magas önbecsülés összes klasszikus jelét mutatja. Megfordítva, az illetőnek lehet, hogy valóban magas az önbecsülése, ám ebben az esetben visszahúzódódnak, nyugtalannak és bizonytalannak tűnik. Láthatjuk, hogy önbecsülés és a magabiztosság közti különbség észrevétele problémás lehet. Viszont az mindenképpen nagyon fontos, hogy pontosan olvassunk a másik emberben.

  1. buktató: A sikertörténet

Nem vehetjük figyelembe, mennyire sikeres valaki az önbecsülése felmérésekor, mert a társadalom elképzelése a sikerről egészen más lehet, mint a miénk.

Ahogy azt már megtanultuk, azt tenni, ami helyes – megszabadulni az egótól és a test túlzott élvezetek iránti hajlamától –, önérzetet ad nekünk. Nem nyilvánvalóbb ez máshol, mint az ember életében úgy általában. Aki az életben azt csinálja, amit akar, nem az ego irányítja, az azonnali örömök pedig nem húzzák le, az tényleges önérzetre tesz szert. Fordítva, az az ember, aki nem azt csinálja, amit akar, még ha sikeres is, vagy éppenséggel azt csinálja is, amire vágyik, de nem ott tart a fejlődése folyamatában, ahol „kellene”, szenvedni fog az alacsony önbecsüléstől.

Egy nagy ügyvédi iroda társtulajdonosa például talán sikeresnek tűnik az egyszeri megfigyelő számára, de ha mindig is zenész akart lenni, és csak azért ment jogra, hogy az apja kedvére tegyen, akkor a pszichológiai törvények alapján nem lehet magas az önbecsülése, mivel a döntését a félelem szülte. Vagy a költő, akinek nincs pénze, és aki az írást csak az írás kedvéért élvezi, tele lehet önbecsüléssel, ha sikeresnek tartja magát. Valaki, aki lenyűgöző tetteket hajt végre, lehet depressziós és szenvedhet, mert alacsony az önbecsülése, ha nem érte el a sikernek azt a szintjét, amelyre vágyik, mert egoalapú motivációk hajtják céljának elérésében, és szüksége van mások elismerésére és dicséretére.

  1. buktató: Szerény vagy lábtörlő?

A szerénységet a gyengeséggel nagyon könnyű összekeverni pedig előbbi inkább erő. Ha valakit teljesen lefoglal saját maga, akkor az illető arrogáns, ami a szerénység ellentéte. Az arrogáns ember csak elvesz. Érzelemfüggő, másoktól várja, hogy hizlalják az egóját, vagy a saját indulatainak a rabszolgája, melyeken képtelen felülkerekedni.

Mikor valaki szerény és alázatos, akkor teljes is. Szabadon azt teheti, ami helyes ahelyett, amitől pusztán csak jó fényben tűnik fel, vagy ami egyszerűen csak könnyű. Mivel a szerénység és az alázatosság lehetővé teszi számunkra, hogy azt tegyük, ami helyes, önuralomra teszünk szert. Ez az önbecsüléshez és az érzelmi szabadsághoz vezető út.

A kihívás itt egyértelmű: honnan lehet tudni, hogy valaki pusztán „csak szerény”, mikor valójában nem azért hajt végre jó cselekedetet, mert szeret másokat, hanem azért, mert szüksége van rá, hogy mások szeressék őt? Lehet, hogy ad, de nem azért, mert az jó érzés számára, hanem mert fél nemet mondani, vagy nem érzi azt, hogy érdemes lenne az akarata érvényesítésére. Nyilvánvaló, hogy szükségünk van egy módszerre, mellyel különválaszthatjuk azokat, akiknek van önbecsülésük, szerények és alázatosak, azoktól, akik hagyják, hogy végül lábtörlőkké váljanak.

  1. buktató: Önbecsülés versus hangulat

Ahogy azt szintén megtanultuk már korábban, az önbecsülés azt is meghatározza, milyen mértékben válik a hangulat befolyásoló tényezővé profilkészítés közben. Ráadásul a kettő megkülönböztetése problematikus lehet, mivel a hangulat sokszor látszik önbecsülésnek. Lehet, hogy az illető jó hangulatban van, úgy viselkedik és beszél, mint az az ember, aki jól érzi magát a bőrében – eljár otthonról, kapcsolatot teremt másokkal, kedves, figyelmes és így tovább –, ám a valóságban csak egy öntelt önimádó, aki egy rövid időre felvette ezt a személyiséget. Látod már, mi a probléma? (…)

Honnan tudod megállapítani, hogy valakinek magas-e az önbecsülése? Annak tükörképeként látjuk meg ezt, ahogy saját magával és másokkal bánik. Az az ember, aki híján van az önbecsülésnek, talán olyan dolgokban leli élvezetét, melyek csakis az ő vágyait elégítik ki, és másokkal nem bánik különösebben jól. Vagy azért tesz mások kedvére, mert elismerésre és tiszteletre vágyik, de ő maga nem gondoskodik a saját szükségleteiről. Csakis az az ember bánik jól saját magával és másokkal is, akinek van önbecsülése. Mikor az mondjuk, jól, nem rövid távú örömöket értünk ezalatt, hanem inkább azt, hogy az illető hajlandó befektetni a hosszú távú jóllétébe, ahogy abba is, hogy kedves és jó legyen másokkal.

Talán tévesen arra következtetünk, hogy az örömöket halogató ember önuralmat gyakorol, és azt feltételezzük, hogy ez az önbecsülését tükrözi. De hacsak nem nézzük meg az érem másik oldalát is, akkor csak a történet felét ismerjük meg. Mi van akkor, ha valaki azért nem eszik ízes, zsíros ételeket (elhalasztott öröm), hogy lefogyjon, és elcsábítson egy nős férfit? Ismernünk kell az egyenlet egészét, hogy lássuk, egyensúlyban vannak-e a motivációk, és önbecsülést eredményeznek-e, vagy sem. Az említett nő például csak részleges önbecsülést mutat, mert az emberi természetből adódóan ő rosszul fog bánni másokkal.

Forrás: Olvass az emberekben

 

Ajánlott könyv:

Dr. David J. Lieberman – OLVASS AZ EMBEREKBEN