A Csodák útja az elme és a szellem kalandos utazása, amely kibővíti az emberi gyógyulás lehetőségeit, és azzal az egyszerű feltevéssel indul, hogy a csodák nem véletlenszerűen történnek – mi hozzuk létre őket!
Dr. Mark D. Mincolla könyvében különböző módszereket és technikákat mutat be, amelyekkel túlléphetünk az elfogadás útjában álló korlátainkon, egy mindent átfogó kognitív tudatosság, a csodák manifesztálására képes ébrenlét felé.
Ki hajtja végre a csodákat? A válasz egyszerű. Te!
Folyamatosan csodák történnek körülöttünk. Némelyik kicsi és hétköznapi, míg mások nagyszerűek és kivételesek. Ennek ellenére a legtöbben nem tudjuk, hogyan határozzuk meg, ismerjük fel vagy idézzük elő őket, mert a legtöbben nem hiszünk bennük.
Korábban én is tökéletesen beleillettem ebbe a kategóriába.
Amerikában, konzervatív, középosztálybeli környéken nőttem fel, egy öntudatlan kultúrában. Ha egy beszélgetés eltért a bevett gondolkodásmódtól, teljesen elvesztem. Mint a legtöbben, én is úgy gondoltam, hogy ha egy téma nem állja ki az öt érzékszerv és egy jó alapos háromdimenziós öklözés – értsd: a logika – próbáját, nem érdemes foglalkozni vele. Ha egy olyan elmélet vagy intellektuális szikra került a látóterembe, ami nem volt több puszta feltevésnél, az egyenlő volt a teljes időpazarlással. Vagy legalábbis azt hittem.
De az életem éles fordulatot vett. Édesapámmal együtt érdeklődésem a természetgyógyászat és a táplálkozás irányába fordult, s húszas éveim végén már diplomás hallgató voltam, aki mesterképzésen tanulta a táplálkozástudományt s orvostudományi doktoriját írta.
Befejeztem a tanulmányaimat, és holisztikus tanítóként kezdtem dolgozni. Gyógyításom középpontjában az ételek voltak, konkrétan az alkalmazott táplálkozásterápia. Szerény rendelőt alakítottam ki egy fodrászat hátsó részében, egy csendes New England-i faluban, a massachusettsi Cohassetben. Szinte azonnal hihetetlen dolgok kezdtek történni velem és a pácienseimmel. Elkezdtem odafigyelni ezekre az egyszerű kis csodákra, amelyek több szinten is végbementek. Amint a csodák apró megnyilvánulásai egyre nagyobbá váltak, lassan elkezdtem másképp látni a dolgokat, amíg a tudatom el nem ért egy új valóságot. Felfoghatatlan események bontakoztak ki, amikor a csodák apró patakja folyóvá duzzadt, s amikor már nem tudtam figyelmen kívül hagyni őket. Tudnom kellett, hogyan jöhettek létre a pácienseim életében csakúgy, mint az enyémben.
Tudatában vagy annak, hogy te is tiszta tudatosság vagy?
Minden, amiben te és én létezünk, informálja és bővíti tudatunkat. Az emberekkel, a természettel, az élettelen tárgyakkal folytatott interakcióink, s minden, ami informálja az öt érzékünket és a tudásunkat, meghatározza az ébrenlétünk fokát, s ennélfogva a tudatunkat is. Annak érdekében azonban, hogy a tudatunk a valóságunk része lehessen, meg kell figyelnünk azt – akár objektíven, akár szubjektíven. Szemtanú kell hozzá. Miközben tudatában vagyunk mindezen interakcióknak és megfigyeljük őket, tudatosan formáljuk a világszemléletünket is, ez pedig meghatározza azt, hogy mit fogadunk el valóságnak. A tudatosság tehát az élet legfontosabb aspektusává válik, mivel ez határozza meg azt, hogy szerintünk mi az, ami valóban igaz.
Mi történik, ha a valóságot nem a megfigyelés határozza meg? Mi van, ha a szemtanú nincs ébren? Ha alapvetően nem vagyunk a tudatunk tudatában, akkor a valóságból kiveszik az érző, életteli tartalom, hiszen nem lesz benne sem esszencia, sem energia.
A tudat és az ébrenlét elválaszthatatlanok. Míg az Univerzum a tudatból jön létre, az ébrenlét az a képesség, amelyen keresztül érzékeli önmagát. Megfigyelő ébrenlét nélkül nem létezhet tudat.
De ha tudatában vagyunk a tudatunknak, megnyílik előttünk a lehetőségek birodalma, amelyek a teljesen hétköznapitól a transzcendentálisig terjedő skálán bárhol lehetnek. Sajnos az emberek többsége nincs tudatában a nagy gondolatoknak, s csak ritkán szentelnek időt annak a számtalan kérdésnek, amelyek segíthetnének a tudatosság kitágításában.
Az elméleti kérdések a kreativitás szikrái, amely kitágítja az érzékelésünket a rutinszerű gondolkodáson túl elterülő régiókban is. Gondolkoztál már például a következő elvont fogalmakon?
Az Univerzum tudatosság?
Tudatában van a tudatának?
Mi a helyzet a fákkal, a kövekkel, a fűszálakkal és a harmatcseppekkel? Nekik van tudatuk?
Az ehhez hasonló kérdések olykor elgondolkodtató elméletekké szoktak kibontakozni, míg a válaszok már kevésbé körvonalazhatók, s inkább spekulatívak. De vajon ez azt jelenti, hogy nem is kell megvizsgálni őket? Olyan kultúrában élünk, amely ritkán tulajdonít jelentőséget azoknak a kérdéseknek, amelyek nem kézzelfoghatók – holott ezek az elmélkedések rendkívüli módon felfokozhatják az ébrenlétünket s így a tudatunkat is. Ezáltal pedig kitágul maga a valóság is, amelyben létezünk.
Fontos azonban egy puszta koncepcióval kezdeni. A legcsupaszabb, legalapvetőbb értelemben véve én inkább egyszerűen úgy gondolok a tudatra, mint az ébrenlét, a tudatos jelenlét által generált energiára.
A lét-ség minden részét felfedi és áthatja, ez pedig a lét minőségét jelenti. A van-ság megfigyelése a leghatékonyabb módja annak, hogy szemtanúi lehessünk a tudatnak, és érvényesíthessük jelenlétét.
Erre egy jó példa az életemből az, amikor először néztem újszülött gyermekeim szemébe. Amikor visszanéztek rám, a lét-ség abszolút megszemélyesítésének lehettem szemtanúja.
Azzal, hogy életük első pillanataiban a gyermekeim szemébe néztem, ráébredtem arra, hogy a tudat nem valósulhat meg és nem is veszhet el, mert nem olyasvalami, amit birtokolni tudunk.
A tudat a lényünk összessége, lényege. Időtlen lényünk formátlan megtestesítője. A születésünket megelőző örökkévalóság és a halálunk utáni örökkévalóság.
A tiszta tudatosság az, ami voltunk, és minden, ami valaha leszünk. Maga a mindent átható ébrenlét.
Az emberi elme képes kategorizálni és előállítani különböző tudatállapotokat. Minden különálló állapot létrehozza a saját egyedi tulajdonságait, amelyek számos különféle készséget és képességet eredményeznek. Mindegyiknél arra van szükség, hogy legyünk tudatában az adott állapotra jellemző sajátos tulajdonságoknak, továbbá ismerjük is fel őket, hogy végül el tudjuk érni a tudatfeletti mindent átfogó állapotát, mert ebben válik valóra a személyes tudatunk és az Univerzális elme kapcsolata.
Hiszem, hogy mindannyian hozzáférhetünk ehhez a legfelső erőhöz, ezt pedig a személyes tudatból a tudatfelettibe való átlépés révén érhetjük el.
Ha a tudatosságunkat olyan mértékben felemeljük, hogy hozzáférjünk és összekapcsolódjunk a kollektív kozmikus elmével, természetes módon hull az ölünkbe egy korlátlan, transzcendens hatalom. Amellett, hogy mindannyian képesek vagyunk véletlenszerű csodák előidézésére, képesek vagyunk következetes és szándékos csodákat is létrehozni, amelyeket úgy valósítunk meg, hogy a valóságunkat kibővítjük a tudatfeletti végtelenségével.
Forrás: Csodák útja
Ajánlott könyvek:
CSODÁK ÚTJA
MINDENNAPI CSODÁK
TUDAT, A BELSŐ TEREMTŐ
