A legvagyonosabb emberek – 25 éves kutatásán alapuló – 1937-ben megjelent a Gondolkodj és gazdagodj! az egyik világszerte legelismertebb remekmű a személyes fejlődés területén (a legújabb becslések szerint több, mint százmillió példányt adtak el belőle). A könyv filozófiájának magja az az elképzelés, hogy a siker bármilyen területen elérhető mentális vizualizáció és képzelőerő segítségével. Röviden arról van szó, hogy bármit megvalósíthatunk, amit az elménk lehetségesnek tart. Ennek eredményeként a tudatunk az egyetlen dolog, ami megakadályozhat vagy előrelendíthet bennünket, hogy önmagunk legjobb változatává váljunk.
Vegyük sorra a könyv legjelentősebb pontjait!
1. A gondolatoknak ereje van
A könyv első részében Hill kifejti, hogy a gondolkodás nagyobb szerepet játszik a siker elérésében, mint más tényezők mint például a pénz, az iskolázottság vagy a szaktudás. Az, aki „úgy gondolja”, hogy képes elérni valamit, máris egy lépessel közelebb van a célhoz. A „gondolat” mint fogalom azonban ebben a formában túl általános. Hill meghatározásában a „gondolat” a kezdeményezőkészség, a hit, a szándék és az állhatatosság keveréke.
A kudarcról is szó esik mint a tanulási folyamat szükséges velejárójáról, amely azonban csak abban az esetben visz bennünket közelebb célunkhoz, ha megfelelő módon kezeljük, és kitartóan haladunk tovább utunkon, függetlenül attól, hogy milyen akadályokkal kerülünk éppen szembe. A siker másik előfeltétele, hogy világosan lássuk a célt, amit el akarunk érni. George Harrison egyszer azt mondta: „Ha nem tudjuk, merre tartunk, bármelyik út odavisz.” Mielőtt elszánnánk magunkat, hogy belevágjunk valamibe, bizonyosodjuk meg róla, hogy az odavezető út ki van kövezve.
2. Vágy
Mennyire akarjuk? Természetesen mindannyiunknak mások az álmai és céljai, de feltettük már valaha a kérdést, hogy mennyire akarjuk elérni őket? Első ránézésre ez feleslegesnek tűnhet, azonban csak azokért a célokért fogunk mindent megtenni, amelyeket igazán el akarunk érni. Elméletileg tehát a vágy az a minőség, amely összeköti a gondolatokat és a cselekvést:
Gondolat → Elköteleződés (vágy) → Cselekvés
Gondoljunk Kolumbuszra, aki egy ismeretlen szárazföldről álmodott; a Wright testvérekre, akik egy repülő gépezetet képzeltek el; vagy Henry Fordra, aki egy lovak nélküli fogatot látott lelki szemei előtt. Ezekben az emberekben két dolog volt közös: egyrészt elég állhatatosak volt ahhoz, hogy túllépjenek mások kritikáin és az ismétlődő kudarcokon. Másrészt volt egy kristálytiszta jövőképük, amely – a cél elérése iránti égető vággyal ötvözve – megállíthatatlanul a siker felé vitte őket. Tehát csak akkor nyerhetünk az életben, ha teljesen felégetjük azokat a hidakat, amelyek a múlthoz kötnek bennünket, és egészen új módon kezdünk gondolkozni. Vagy kifogásaink lesznek, vagy sikereink, de a kettő együtt nem fér meg. Legjobb eltökélt szándékkal felhagyni a kifogásokkal, még mielőtt azok tényleges akadályt képeznek személyes fejlődésünkben.
3. Hit
Hill meghatározásában a hit azt jelenti, hogy elhisszük, hogy a célunk elérhető. A hit önszuggesztióval gyakorolható és fejleszthető. Ha hiszünk valamiben, vagy egy meghatározott cél elérésére törekszünk, szoktassuk hozzá elménket a gondolathoz, hogy a cél elérése lehetséges, és egy idő után az elménk tudat alatt elkezd tenni az adott hitrendszer megvalósítása érdekében. Dióhéjban arról van szó, hogy azzá válunk, ami felé gondolatainkat irányítjuk. A hit nagy egyensúlyteremtő: sok esetben szenvedést és kudarcot hoz, de ha ráébredünk hatalmára, és erejét elkezdjük jelentőségteljes célokra irányítani, akkor semmi nem állhat az utunkba. Tudatosan kerüljük el a negatív érzelmeket, összpontosítsuk minden energiánkat a pozitívokra. A világ még sosem nyújtott akkora bőséget, mint most, úgyhogy semmilyen kifogásunk nem lehet, hogy miért nem valósítjuk meg a bennünk rejlő lehetőségeket. Hill kiemeli, hogy mennyire fontos leírni céljainkat: reggel és este is 30 percen keresztül ismételgetni őket. Meg kell ígérnünk saját magunknak, hogy semmi sem tántoríthat el céljaink megvalósításától. Hill részletesen leír egy gyakorlatot, amellyel ambíciót és hitet csepegtethetünk céljainkba.
A gyakorlat a következő:
- Keressünk egy békés helyet, ahol senki nem fog zavarni. Csukott szemmel ismételjük el megerősítéseinket!
- Ismételjük a megerősítéseket minden reggel és este!
- A megerősítéseinket tartalmazó listát tegyük jól látható helyre, és olvassuk el lefekvés előtt és felkelés után!
Ha kedvetlenül ismételjük el a megerősítéseket, annak semmi értelme. Az ismétlés alatt összpontosítsunk az érzésre, hogy a cél már megvalósult. Engedjük szabadjára fantáziánkat, és töltsük fel érzelmekkel a gondolatainkat!
4. Szaktudás
Hill szerint kétféle tudás létezik:
- Általános tudás, amely kétségkívül népszerűbb, különösen az egyetemi professzorok körében, azonban nem nagyon hasznos, ha anyagi jólét teremtéséről van szó (ez az oka annak, hogy a professzorok általában rendkívül intelligensek, de nem különösebben gazdagok). Hill szerint nem igaz az, hogy „a tudás hatalom”. Inkább potenciális hatalomnak tartja a tudást, amely csak akkor válik jól megfogható fennhatósággá, ha okosan átgondolva konkrét tettekre és jól körülhatárolt célokra irányítjuk.
- Szaktudás, amely a siker elengedhetetlen feltétele. Ha nem rendelkezünk szakismerettel az általunk árult termékkel vagy szolgáltatással kapcsolatban, akkor nagy az esély, hogy soha nem leszünk jómódúak vagy sikeresek (vagy akár boldogok?), bármilyen törekvésről legyen is szó. Szaktudásra különféle forrásokból egyszerűen szert tehetünk: az iskolákon és egyetemeken kívül rendelkezésünkre állnak a könyvtárak, szakképzések, online anyagok, de akár a másokkal való együttműködés is lehet az ismeretszerzés egy magasabb formája. A tanulás nem ér véget a diplomaosztóval – azok, akik így gondolják, örök középszerűségre vannak kárhoztatva.
5. Képzelőerő
Ha egy idézetben akarnánk összefoglalni a könyv tartalmát, akkor az kétségkívül Albert Einsteiné lenne:
„A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot.”
Albert Einstein
Emberként a gondolatot dolgokká alakíthatjuk. Bármit megteremthetünk, amit az elménk lehetségesnek tart. Ebből következik, hogy a tudatunk lehet áldás és átok is, legnagyobb támogatónk vagy rettegett ellenségünk. Ha elménk megfelelően irányított, akkor a fejlődés és előrelépés katalizátoraként működik, de ha szennyezett, akkor hátráltat és saját létezésünk áldozatává tesz bennünket. Hill elmondja, hogy a képzelőerőnek két formája van:
- Szintetizáló képzelőerő: ezen keresztül elménk főleg a múlt elemeivel dolgozik: tapasztalatokkal, sikerekkel, kudarcokkal stb. Feladata a „múlt elemeinek” új kombinációkba rendezése.
- Kreatív képzelet: az előérzetek és inspirációk itt születnek. Ez a képzelőerő csak akkor kapcsol be, ha elménk magasabb rezgésszinten működik. A kreatív képzeletet erős vággyal és tiszta, jól körvonalazott (lehetőleg papírra vetett) tervvel stimulálhatjuk. Ha úgy tekintünk a jövőre, hogy a benne rejlő lehetőségeket látjuk, felvázolva a különböző eredményeket, amelyek felé tetteinkkel haladhatunk, akkor felfedezhetünk egy belső energiaforrást, amely szinte azonnal késztetést ébreszt bennünk, hogy dolgozzunk a tervünkön, és állhatatosan kitartsunk mellette. A könyv újra és újra kiemeli, hogy az ötletek meglehetősen egyszerűen anyagi jólétté alakíthatók, ha jó stratégia és szigorúan szervezett terv társul hozzájuk. Hill odáig megy, hogy a kemény munka nem is előfeltétel, ha a terv megfelelő, de ez már más történet (amellyel egyébként én magam nem értek teljesen egyet).
6. Döntéshozók vagy halogatók vagyunk?
A halogatás valószínűleg az egyik fő oka annak, hogy az emberek nem elégedettek az életükkel. A halogatás azt jelenti, hogy elveszítjük önmagunkba vetett hitünket, túl nagy hangsúlyt fektetünk mások rólunk és életünkről alkotott véleményére, és sikeres embereket látva akkor tesszük fel magunknak a kérdést, hogy „Mi lenne, ha…?”, amikor már valószínűleg nem tudunk változtatni. Én mindenesetre itt vagyok (vagyis Mr. Hill itt van), hogy elmondjam: a cselekvés egyenlő a döntéshozással. Milyen életet szeretnénk? Fogjunk egy darab papírt, és rajzoljuk le a számunkra ideális életet, utána hasonlítsuk össze a lerajzoltat a valódi életünkkel, és határozzuk meg, miben különbözik a kettő, legyen szó akár több erőforrásról, több pozitív kapcsolatról vagy hatékonyabb napirendről és szokásokról.
Töltsük életünk hátralevő részét azzal, hogy felébredünk és nekilátunk céljaink elérésének! Ne feledjük, hogy mindenkinek van véleménye, még azoknak is, akiknek nem kéne, hogy legyen. Minél hamarabb tudatosítjuk ezt magunkban, annál hamarabb figyelmen kívül tudjuk hagyni azokat az embereket, akiknek a célja, hogy romba döntsön minket és álmainkat.
„Jól megcsinálni annyi, mint jól elmondani.”
Napoleon Hill
Először cselekedjünk, aztán magyarázkodjunk, ne fordítva. Hallgassuk meg mások véleményét, és tartsuk tiszteletben őket. De ne feledjük, hogy csak véleményekről van szó. Fogadjuk fenntartással, amit mondanak: mosolyogjunk, mondjunk köszönetet, majd tegyünk belátásunk szerint. Hozzunk döntést, majd tartsunk ki mellette minden áron (és változtassuk meg magunktól, ha szükséges)!
7. Mesterelme szövetség
Mi a következő lépés, ha megvan a jövőkép, a vágy, a hit, a tudás és a képzelőerő? Ezen a ponton döntő fontosságú, hogy hasonló gondolkodású emberekkel vegyük magunkat körül, akik intellektuális képességeire számíthatunk, és akik megszívlelendő benyomásokkal és ötletekkel látnak el bennünket, amelyekből inspirációt meríthetünk. Sok fantasztikus elme együttműködése tette lehetővé, hogy új ötletek és otthon induló kis kezdeményezések mára világszerte működő vállalkozásokká növekedjenek. Hill szerint, ha két vagy több elme összeül, akkor egy harmadik, sokkal hatalmasabb elme születik, amely sokkal tovább képes jutni, mint a résztvevők külön-külön. Mielőtt mesterelme szövetséget hozunk létre, először természetesen saját erősségeinket kell felmérnünk. Mi az, amivel mi járulunk hozzá a szövetséghez? A cél eléréséhez szükséges tudás, kapcsolatok vagy erőforrások állnak rendelkezésünkre? Ha egyik sem, akkor gondoskodjunk róla, hogy megtaláljuk, mivel tudjuk kivenni a részünket a cél eléréséből. Tartsuk észben, hogy a mesterelme szövetség nem azt jelenti, hogy saját ötletünket másokkal valósíttatjuk meg, aztán learatjuk a babérokat. Nekünk is kemény munkát kell a cél elérésébe fektetünk, és felelősséget kell vállalnunk saját magunk és csapatunk erőfeszítéseiért.
8. A szexuális energia átalakítása
Minden bizonnyal felmerül a kérdés, hogy a szex hogy jön a sikerhez. A kettő azonban jobban összefügg, mint gondolnánk. A szexuális impulzus az egyik legerősebb vágy, amit emberi lényként érezhetünk. Szexuális energiánkat átalakítva tudatosan más célra irányíthatjuk azt, így növelve a kreativitásunkat a cél elérésére tett törekvéseinkben. A kiemelkedően sikeres embereket az átlagosnál nagyobb szexualitás jellemzi. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez fizikai szinten meg is nyilvánul. Ezek az emberek a szexuális energiát a tevékenységeiken keresztül vezetik le. Egy kereskedő csak akkor lehet sikeres egy adott területen, ha az értékesítés során képes teljesen átalakítani a szexuális energiát. Felismeri a szexuális energiát, és tudatosan úgy dönt, hogy átalakítja azt a szakmája iránti lelkesedéssé és szenvedéllyé, ahelyett, hogy fizikai szinten vezetné le. Ez nagyon fontos tényező: a szexuális energia átalakításához hatalmas akaraterő kell, de az eredmény bőségesen kárpótol az erőfeszítésért. Ha szexuális impulzusainkat nem tudjuk irányításunk alá vonni, akkor viselkedésünk az állatokéhoz válik hasonlóvá: elveszítjük az uralmat érzékeink és értelmünk felett, míg végül képtelenek leszünk értelmes és minőségi munkát végezni.
9. Tudatalatti elme
Agyunk tudatalatti része olyan, mint egy archívum, amely befogadja és elraktározza gondolatainkat és benyomásainkat, függetlenül azok természetétől. Minden megjegyez, és domináns gondolkodási mintáink szerint cselekszik. Ha tehát a bőség és anyagi jólét jövőképét tápláljuk elménkbe, akkor az elkezd e minőségek fizikai megvalósításán dolgozni, viszont ugyanilyen intenzíven dolgozik a negatív hitrendszerek és meggyőződések megvalósításán is. Elménk azt teszi, amit mondunk neki. Váljon szokásunkká tudatunk pozitív gondolatokkal való feltöltése, majd keverjünk hozzá egy kis elszántságot és hitet. Végül önszuggesztió útján „közvetítsük” ezeket a terveket tudatalattinkba. Tudjuk, hogy negatív impulzusokat sokkal egyszerűbb teremteni és sokkal nehezebb kiirtani, úgyhogy törekedjünk arra, hogy kizárjuk ezeket az impulzusokat, vagy legalább tereljük el figyelmünket, ha a gondolataink elkezdenek körülöttük forogni. Nem lesz könnyű dolgunk. Ha úgy nőttünk fel, ahogy az emberek nagy része, akkor megvan az esélye, hogy éveken keresztül mosták az agyunkat hamis hitrendszerekkel mint például „a pénz piszkos”, „a gazdaság romlik”, „önző, akinek céljai vannak” stb. Tartsuk észben, hogy azok, akik ilyeneket mondanak, soha nem tapasztalták meg az értelmes és tartalmas létet, és valószínűleg soha nem is fogják. Nagy szívességet teszünk magunknak, ha elménket lezárjuk az efféle hitrendszerek előtt. Védjük szellemünket bármi áron!
10. Félelem
Következzen az anyagi, mentális és spirituális sikerhez vezető úton ránk váró legszívósabb ellenség. A félelem az, ami a legtöbb embert megakadályozza abban, hogy önmaga legjobb változatává váljon – és minket is meg fog próbálni feltartóztatni, ha hagyjuk. A félelemnek sok arca van.
Hill összegyűjtötte a hat általa legrosszabbnak vélt aggodalmat:
- Szegénységtől való félelem
A szegénység és a jólét nem férnek meg egymás mellett. Vagy az egyiket, vagy a másikat választjuk, így ha jómódúak akarunk lenni (vagy legalábbis anyagi biztonságot szeretnénk), döntsük el, mekkora vagyont szeretnénk, és határozzuk el, hogy elménkben teljesen elutasítjuk a szegénységet.
- Kritikától való félelem
A történelem arra tanított bennünket, hogy megsértődjünk, ha kritizálnak bennünket. Mivel olasz vagyok, az Olaszországban 1922–1945 között fennálló fasizmus igen nagy jelentőséggel bír számomra. Ebben az időszakban minden szemléletmódot elítéltek, ami ellentétes volt az uralkodó politikai irányzattal, és ha valaki ilyen meggyőződésének adott hangot, azt nagy valószínűséggel megölték. A helyzet azóta szerencsére megváltozott, de ha véleményünk kifejezéséről van szó – legyen szó azonos vagy eltérő véleményről –, ugyanaz a félelem lesz úrrá rajtunk, mint annak idején. A túl sok kritika jelentős hatást gyakorol az emberre, különös tekintettel a fiatalokra, megfosztva őket erejüktől, magabiztosságuktól és önálló gondolkodási képességüktől.
- Betegségtől való félelem
Véleményem szerint ez a szorongás két forrásból táplálkozik. Egyrészt az életünkben jelenlévő negatív emberek által hangoztatott véleményekből. Olyan, mintha ezek az emberek legalább annyira élveznék, hogy cinikusak és pesszimisták, mint amennyire utálnák az életet a maga teljességében élni. Ez a negativitás előbb-utóbb hatással lesz ránk és gondolatmintáinkra, azt eredményezve, hogy mi magunk is jóval többet fogunk gondolni az életünkben esetleg bekövetkező rossz dolgokra. A másik forrás a média. Nem akarok vádaskodásokba bocsátkozni, de mikor hallottunk legutóbb a híradóban bármilyen pozitív hírről öt percnél hosszabban? Én még soha! A világ eseményeiről való „tájékoztatásra” hivatkozva a sajtó minden egyes hírt még rosszabb színben tüntet fel azáltal, hogy érzelmi töltetet ad neki. És ez természetesen pesszimistává és negatív gondolkodásúvá teszi az embert.
- A szeretet elvesztésétől való félelem
Szeretteink elvesztése az egyik leggyakoribb nyugtalanság és sokak számára a legfélelmetesebb érzés, amit csak elképzelhetünk. Ez a rettegés személyes múltunkból és őseink sorsából is fakad: primitívebb korokban a férfiak más férfiaktól vették el nőiket, kegyetlen erőszaktól sem rettenve vissza. Ez a „bűntett” manapság sem változott, csak a játékszabályok módosultak: az erőszakot felváltották különböző csalik mint a drága autók, házak és ruhák. A szeretet elvesztésétől való félelem gyakoribb nők körében, mert a férfiak természetüknél fogva hajlamosabbak a poligámiára, és emiatt nem lehet bízni bennük (különösen akkor nem, ha riválisok is jelen vannak).
- Öregkortól való félelem
A kisebb szexuális vonzerő, a betegségek nagyobb kockázata, a korlátozott mobilitás és a rosszabb erőnlét, mind az öregedés velejárói. Ahelyett, hogy az időkorban a bölcsességgel és élettapasztalatokkal teli élet lehetőségét látnák, sokan nem vesznek tudomást az idős kor pozitív oldaláról, és így az folyamatos szorongásban tartja őket. A születéshez és növekedéshez hasonlóan az öregedés is az élet része, amelyen mindannyian keresztülmegyünk (ha tragikus események nem szólnak közbe). Ha már most az öregkorban járunk, tekintsünk rá úgy, mint lehetőségre, hogy fantasztikus szülők, nagyszülők és emberi lények legyünk, akik bölcsességükkel és tudásukkal támogathatják szeretteiket.
- Haláltól való félelem
Az utolsó és egyben legnagyobb kétségbeesés a haláltól való félelem, amely kapcsolatban áll az ismeretlentől való félelemmel. Mi a halál? Hová kerülünk utána? Létezik-e „menyország” vagy „pokol”? Ezek mind valós kérdések, amelyekre soha nem fogunk választ kapni. A halál rejtélyes, ismeretlen esemény, a kiszámíthatatlanság pedig rémisztő. A elmúlástól félni ugyanakkor értelmetlen (ahogy mindegyik fent említett aggály is észszerűtlen): a halál szükségszerűen bekövetkező esemény, és az öregedéshez hasonlóan, még senkinek sem sikerült elmenekülnie előle. Talán nem is olyan szörnyű, mint ahogy sokan gondolják. Talán csak egy átmenet. Talán átmenet valami jobb felé. Ki tudja?
Forrás: Medium.com
Ajánlott könyvek:
A TELJES GONDOLKODJ
ÉS GAZDAGODJ
.
Siker
ADD EL
MAGAD
