Trauma: Ismerd meg a saját traumatörténeted

Végtelenül fontos, életigenlő könyv ez, amely erővel vértez fel a traumák ellen, segít, hogy elfogadjuk és szembenézzünk életünk történéseivel, és arra biztat, tanuljunk meg magabiztosan boldogulni, ne csak kényszeredetten túlélni az élet nehézségei közepette.

Az emberi problémák sokfélesége, melynek életem és karrierem során tanúja voltam, csaknem végtelen. Ennek ellenére egy dolog kitűnik a többi közül, mégpedig az, hogy a problémák mögött többnyire traumák állnak. Őszintén hiszem, hogy az emberiség jelenleg nem rendelkezik megfelelő traumakezelési stratégiákkal, és a megértéssel, valamint a motivációval sem, ami hozzásegíthetné ahhoz, hogy véghezvihesse magában, másokban és a világban a változást. Mindezt észben tartva tehát lássuk, mi mindent szeretnék ezzel a könyvvel átadni:

• Egy átfogó képet a traumáról és a szégyenérzetről.
• A készséget, hogy felismerd a traumát magadban, másokban és a téged körülvevő társadalomban.
• Tudást arról, hogy az egyéni és a kollektív trauma miként dolgozik társadalmi szinteken.
• Motivációt, hogy megállíthasd a traumát.
• Praktikus eszközöket, melyekkel magadon és másokon is egyaránt segíteni tudsz.

Mindannyiunknak vannak történeteik. A segítségükkel tudunk emlékezni és megosztani másokkal életünk örömteli eseményeit és próbatételeit. A traumákból született történetek, és együttélésünk ezekkel az élményekkel ősi. A trauma a cselszövő a boldogságért folytatott utunkon – ő maga a sérülés, ami miatt megváltozunk, ami megerősíti a szorongást, amit aztán tovább cipelünk magunkkal. A trauma látszólag negatív irányba mozdítja el a belső mérlegünket, amit igyekszünk a boldogság irányába dönteni, de ez csak része egy nagyobb egésznek.

A traumatörténetek kapcsán gyakran elsikkad az a rész, hogy az agyunk biológiája és a pszichénk miként változik. Ez nem véletlen: maga a trauma akadályozza meg, hogy átlássuk a változást, és azt, hogy milyen hatást gyakorolnak az életünkre. Elmaszatolja az álmainkat, más színezetet ad a döntéseinknek anélkül, hogy tudnánk róla. Ilyen értelemben a trauma egy gonosztevő vagy egy ellenség, aki házat épít bennünk – eléri, hogy ellentmondásos érzelmeink legyen magunkkal, a képességeinkkel és azzal kapcsolatban, hogy mit érdemlünk. A belső mérlegünkkel is felborítja a kapcsolatunkat: az élet negatív oldalára extra súlyt helyez, és mintegy ellopja az örömhöz és biztonsághoz való jogunkat anélkül, hogy nekünk akárcsak a leghalványabb sejtésünk is lenne arról, mit csinál.

A traumák átalakítják az érzelmeinket és az emlékeinket: ezek az érzelmek és emlékek pedig módosítják az életünkkel kapcsolatos döntéseinket.

A trauma fajtái és a PTSD

Akut trauma
Akut traumák olyan eseményeket kísérhetnek, melyeket az emberek nagy része súlyosnak ítél meg – mondjuk egy durva támadás, háborús sérülés, egy komoly autóbaleset, vagy egy erőszakos haláleset szemtanújának lenni, esetleg egy életveszélyes egészségügyi állapotot megélni. Az esetek mindegyikénél történik valami, ami az életbe radikális változást hoz. Az akut trauma velejárói: félelem, fájdalom, rettegés, fokozott érzékenység és a hit elvesztése abban, hogy képesek vagyunk előre látni a jövőnk alakulását, vagy kontrollálni azt – így például elhárítani egy esetleges csapást. Egy ilyesfajta traumatikus esemény közben, illetve azt követően az emberek érthető módon zavarodottak lehetnek, de van, aki furcsán nyugodt tud maradni – egészen úgy, mintha a mentális villanyóraszekrénye lecsapódna, vagy offline módba tenné át magát annak érdekében, hogy kiküszöbölje a túltelítettség érzését. Attól függetlenül, hogy kap-e az illető a későbbiekben professzionális segítséget, általában tökéletesen tisztában van azzal, hogy nagy jelentőségű dolog történt vele, és hogy az élete észlelhetően megváltozott.

Krónikus trauma
Egy nagyobb, fókuszált esemény helyett a krónikus traumát az jellemzi, hogy az elszenvedői elnyújtva vannak kitéve bizonyos káros eseményeknek vagy személyeknek – ilyen a háborús ostromállapot, a gyerekkori folyamatos szexuális abúzus vagy a permanens előítéletek és rasszizmus kereszttüze is például. Nem ritka, hogy a krónikus traumát elszenvedő személy csak jóval később tudatosítja magában, hogy traumatizáló körülmények közt folytatta az életét a múltja egy bizonyos részében.  A krónikus trauma többek közt a következő dolgokkal jár együtt: folyamatos önbizalomhiány, reménytelenség, bizonytalanság, félelem, negatív gondolatok és szégyen (ez utóbbiról a 3. fejezetben lesz még szó). Az akut és a krónikus trauma egyaránt szabad utat biztosít a szégyennek, de utóbbi esetében a szégyen ügyesebben tud megbújni.

Helyettesítő trauma
Az emberekben megvan az a fantasztikus képesség, hogy azonosuljanak mások érzéseivel, és hogy a szeretet és a megértés eszközeivel segítsenek a felépülésben.  A helyettesítő trauma elsősorban a segélyvonalaknál dolgozókat és más szociális munkát végzőket érintheti, de minden figyelmes emberre hathat, aki nem zárkózik el mások szenvedésétől. Jelenlétünk enyhítheti a fájdalmat és a magányt, ugyanakkor ezzel kitárulkozunk mások borzalommal teli élményei előtt, ez pedig olyasfajta lenyomatot eredményez, ami a trauma közvetlen tapasztalatát utánozza. Természetesen nem minden együttérző emberre hat a kívülről érkező szenvedés, vagy legalábbis nem egyenlő mértékben. Az adott ember személyes traumáitól is függ, valamint attól, hogy mennyire finomhangolt az érzelmi iránytűje.

Poszttraumás szindrómák
Amikor a traumák hosszú távú következményeiről van szó, gyakran a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) jut elsőként eszünkbe. A poszttraumás szindrómák alatt egy sor olyan problémát értek, ami negatív irányban befolyásolhatja egy ember életét a trauma bekövetkezte után. Itt található hét ismertetőjele a poszttraumás szindrómáknak. Az első kettő a traumatapasztalatról szól, és az ezeket követő öt olyan tünet vagy jelenség, melyeket magunkban vagy másokban észlelhetünk.

1, KITETTSÉG
A kitettség talán magától érthetőnek is tűnhet, de ez nem minden esetben van így. Míg az akut traumát általában könnyű azonosítani, a krónikus és a helyettesítő trauma sokszor nehezen körvonalazható, kiváltképp akkor, ha a tagadás is közrejátszik. Lehetséges, hogy képtelenek vagyunk beismerni magunknak a traumatizáltság tényét, mivel a trauma generálta szégyenérzet arról győz meg minket, hogy a beismerés után a dolgok csak még rosszabbra fordulhatnak. A szégyen még azt is mondhatja, hogy az egész a mi hibánk, az emberek nem fognak hinni nekünk, és hallgassunk, hiszen másoknak még rosszabb, vagy hogy koncentráljuk a pozitív dolgokra. A szégyen érvkészlete kifogyhatatlan, ha arról van szó, hogy a traumá(i)nk fogságában tartson.

2, ÚJRAÉLÉS
A trauma újraélése nem jelent mást, mint hogy a traumának kitett személyt tovább kísértik a múltban történtek. Néha ez egészen egyértelmű, máskor viszont rejtettebb alakot ölt. Néha pontosan tudjuk, hogy a traumánk miként szövi át a gondolatainkat, megváltoztatva azokat vagy érzelmeinket. Tisztában vagyunk vele, hogy másokká váltunk, mint akik a trauma előtt voltunk, és ez tulajdonképpen az egyik legrosszabb velejárója a traumaélménynek. A zavarodottság, hogy tulajdonképpen kik is vagyunk, és az idegenségérzés, ami megszáll minket, amikor az addig jól ismert énünkre gondolunk. Elveszettnek érezhetjük magunkat, és kétségbeesetten igyekezhetünk visszaszerezni az irányítást az életünk felett, és a traumatapasztalatból gyökerező félelmünk még nagyobb félelemhez és szégyenérzethez vezethet – tovább táplálva az újraélést, ugyanakkor még jobban megnehezítve azt, hogy beismerjük a történteket, és azt is, hogy segítséget kérjünk. Egyszerűbb és biztonságosabb megoldásnak tűnhet, ha elnyomjuk a félelmünket és továbblépünk, remélve, hogy az érzés majd szépen elmúlik saját magától. Még nehezebb a dolgunk, ha a traumatizáló esemény nem egyértelmű, azaz krónikus és helyettesítő traumák során. Időbe telhet, míg felfedezzük az ok-okozati kapcsolatot, és az is előfordulhat, hogy nem értjük, mi történik velünk: miért érzünk úgy, ahogy érzünk, és hol gyökereznek bizonyos gondolataink. Bizonyos döntéseink akár rémisztők is lehetnek számunkra.

3, FOLYAMATOS KÉSZENLÉT
4, SZORONGÁSSZINT MEGEMELKEDÉSE
5, CSÖKKENT ALAPHANGULATSZINT
6, ROSSZALVÁS
7, A MAGATARTÁS VÁLTOZÁSA
(A könyv részletesen tárgyalja a felsorolt tüneteket. – szerk.)

A poszttraumás szindrómában szenvedők a felsorolt hét tünet mindegyikét tapasztalhatják, de előfordulhat, hogy csak az első kettőt, és a többi ilyen-olyan kombinációját. Minden esetben valós változásról beszélünk, melyek boldogtalansághoz vezethetnek, és növelik a félelem- és a veszélyérzetet, valamint csökkentik a nyugalmat és az ellenállóképességet. Ezek a negatív változások létünk alapjait támadják. Egyénileg és közösségként is ezzel állunk szemben. Ezt kell először megvizsgálnunk, ha valóban győzedelmeskedni akarunk a trauma felett.

A trauma összezavar; kik vagyunk mi? Mit érdemlünk? Mire vagyunk képesek? Elménk megváltoztatásával lecseréli azt a szemüveget, amivel addig próbáltuk feldolgozni a világot, és ebben az új szemüvegben nehezebb magunkat és a környezetünkben élőket tisztán látni. Már csak ezért (és még annyi más) miatt is muszáj a traumákra rávilágítanunk. Nem engedhetjük meg, hogy továbbra is láthatatlanok legyenek.

Mikor jobban megértjük a traumák természetét, és feltárjuk magunk előtt, segítségül hívhatjuk a tudásunkat, az együttérzésünket, és eldönthetjük, hogy teszünk-e valamit ellene.

Választhatjuk a könyvben javasolt öt célt, a másutt található öngondoskodás-ellenszereket, vagy mások segítségét. A lehetőség adott a túllépésre, a gyarapodásra és a világunk jobbá tételére. De elsőként: ki kell nyitni a szemünket, és felmérni a probléma súlyosságát.

Mielőtt még a velünk született térképet a trauma össze nem firkálta volna, az világosan mutatt,a hol vagyunk, és merre kellene elindulnunk. Egy érintetlen térképen szinte bármilyen útvonalat meghúzhatunk, amerre csak menni szeretnénk. Vissza kell szerezünk ezt a térképet! Semmi sem kötelezhet arra, hogy még több traumát éljünk át, vagy éppen mi traumatizáljunk másokat. Sőt, ennek a fordítottja az igaz: a megértés, a közösségiség és az emberség felruházhat mindazzal a hatalommal, amire csak szükségünk van. Elégendő erővel a traumák kezeléséhez. A változáshoz.

Forrás: Trauma

Ajánlott könyvek: