A tartós stresszválasz megbetegít. A jelenlegi helyzet teremtette elvonulás hatalmas lehetőség arra, hogy új technikákat sajátíts el a benned élő teremtő folyamatok aktivizálásához.
Nincs kétség afelől, hogy a járvány elvonultával számos spirituális elemzés, összegzés születni fog arról, hogyan hat(ott) ez a speciális helyzet az emberi tudatra és közös, valamint egyéni sorsunkra. Vannak azonban olyan gondolkodók, akik már korábban is foglalkoztak a jelen szituációban is aktuális kérdésekkel. Közéjük tartozik Dr. Joe Dispenza, aki a kvantumfizika, idegtudomány és genetika eredményeit felhasználva világít rá, hogy óriási mértékben hatnak ránk a betanult és a háttérben tudattalanul futtatott programjaink. Bármikor dönthetünk azonban úgy, hogy felülírjuk ezeket az automata folyamatokat.
Az alábbi részlet a szerző Engedd el önmagad… és válj új emberré! című könyvének Túlélés kontra teremtés című fejezetét dolgozza fel.
Hogyan betegít meg a tartós stresszválasz?
Az ősembertől örökölt képességünk, hogy valahányszor testünk kibillen kémiai egyensúlyából, „stressz” jön létre. A stresszválasz a test természetes reakciója az egyensúly megbillenésére. Segítségével az idegrendszer arra törekszik, hogy visszakerüljön eredeti állapotába.
Amikor veszélyt észlelünk, a szimpatikus idegrendszerünk bekapcsolódik és energiát mozgat meg – ez a képesség az állatoknál is megfigyelhető. Az emberi elme azonban – ellentétben az állatokkal – a veszély elmúltával nem tér vissza a nyugalom állapotába, hanem tartósan is képes elraktározni a stresszválaszt. Ezt a reakciót akkor is be tudod kapcsolni, ha a békés jelenben valamilyen eljövendő esemény miatt aggódsz. Ezt a jelenséget a köznyelv szorongásként ismeri.
Ha azonban tested energiáit tartósan a szorongás szolgálatába állítod, azaz berendezkedsz egy folyamatosan fennálló vészhelyzeti állapotra, a felszabaduló hormonok és más vegyületek dominóhatása rendellenes működésre késztethet egyes géneket. Ha túl sokáig élsz vészhelyzet üzemmódban, rengeteg olyan energia használódik el a vészreakcióra, amire a belsõ környezetednek halaszthatatlan szüksége lenne.
Az immunrendszer így nem tud megbirkózni a növekedéshez és gyógyuláshoz szükséges energia hiányával, és nem lesz képes elkerülni a tartós testi probléma felé sodródás veszélyeit. Ez betegséghez vezet.
A legtöbb ember ideje nagy részét mégis azzal tölti, hogy negatív gondolatokkal és érzésekkel van elfoglalva.
A konkrét valóság csapdája
A korlátozó gondolatok és érzelmek hozzáláncolnak a problémák adta körülményekhez: azokhoz a stresszfaktorokhoz és rossz döntésekhez, amelyek kiváltották a vészreakciót. Ezeket a negatív ingereket hibernáltan őrizzük magunkban, hogy továbbra is átélhessük a stresszválaszt, mert a függés megerõsíti az önmagunkról alkotott képet és megszilárdítja önazonosságunkat.
Tudatalatti reakciónk, hogy úgy érezzük: ha a problémáinkat elvennék tõlünk, nem tudnánk, mit gondoljunk és mit érezzünk, így nem kapnánk meg azt az energiát, ami emlékeztet rá, kik vagyunk valójában. Ezt nevezzük a konkrét valóság csapdájának.
Ebben az állapotban az ego átveheti az uralmat felettünk. Elveszíthetjük az idõérzékünket, az identitásunkat, folyamatosan a múlton vagy a jövőn rágódunk, és saját berögzült rossz szokásaink áldozatává válunk.
Választhatod annak megtapasztalását is, milyen érzés teremtő módban élni
Mindaddig, amíg ragaszkodsz sértõdékenységedhez, és önfeledten alámerülsz a múltbéli stresszválaszok állandóságában, a test úgy fog viselkedni, mintha még mindig a régi, rossz élményeket élné újra. Ha azonban elfogadod, hogy a gondolatok képesek megbetegíteni, el kell fogadnod gyógyító erejüket is. Ennek során pedig megtapasztalhatod, milyen érzés teremtõ módban élni. Ennek átélésére idézd fel magadban azokat a pillanatokat, amikor annyira magadba feledkeztél, hogy környezeted, valamint az idõ és a tér lényegtelennek tűnt, és nem zavarta meg tudatos gondolataidat.
Az ember metakognitív képességekkel bír – vagyis képes rá, hogy megfigyelje saját gondolatait és érzelmeit – így mindenkinek lehetősége van eldönteni, milyen nem akar már lenni, hogyan nem akar tovább gondolkodni, cselekedni és érezni.
Ahhoz, hogy bármit megváltoztass az életedben – a testedet, a környezetedet vagy az idõt – felül kell emelkedned rajta. Teremtőként élni ugyanis annyi, mint senkiként élni.
Mindaz, amit tudatosan vagy tudattalanul az életed törvényének fogadsz el, a hiedelmeiddel egyenlő. Akár tudatában vagy ezeknek a hiedelmeknek, akár nem, mindenképpen hatással vannak a valóságodra.
Kezdd el megfigyelni, milyenek a jelenlegi személyiségvonásaid
Oda kell figyelned a tudattalan gondolataidra, a reflexeidre, az automatikus érzelmi reakcióidra. Meg kell vizsgálnod õket, mennyire õszinték, és hogy továbbra is akarsz-e energiát áldozni rájuk. Hogy miért? Mert:
aki éberebb, az figyelmesebb. Aki figyelmesebb, az tudatosabb.
Ha sokat gyakorlod a negatív állapotok kialakulásának blokkolását, el fogod érni, hogy a régi személyiségedhez kötõdõ idegi hálózatok új, friss energiákkal teljenek meg. Felejtsd el, ki voltál eddig, szabadítsd fel a személyiséged, teremts új életet magadnak!
A jelenlegi helyzet ideális létállapotot kínál az elvonulásra. Gondolkozz új lehetõségekben, tedd fel magadnak azokat a fontos kérdéseket, amelyek egyenlőre befejezetlenek. Például:
- Milyen lenne …-nak/-nek lenni?
- Mi a legjobb módja annak, hogy … legyek?
- Mi lenne, ha ez a személy lennék, és ebben a valóságban élnék
- Ki az, akit csodálok a múltból, és milyen csodálatra méltó vonásai voltak?
Tréningezd magad mentálisan az új létállapotokra, és ne akarj mindenáron irányítani. Ha a tudás állapotába kerültél, megnyugszol a jelenben, és már nem kell túlélő módban élned.
