Vagány vagy! –
Így vágd át magad a félelem dzsungelén

A félelem annyira elfogadott részévé vált a szociális kondicionáltságunknak, hogy észre sem vesszük.  Mi lenne a közvetlen válaszod arra, ha valaki, akit szeretsz, és nagyon sokat számít neked, a következőket mondaná izgalomtól hadarva: 

• Óriási hitelt veszek fel, hogy felépíthessem álmaim vállalkozását.
• Világkörüli útra megyek. Egy évre. Egyedül.
• Feladom a biztos, teljes munkaidős állásomat, mert színész szeretnék lenni.
• Találkoztam egy hihetetlen emberrel a múlt héten, fülig szerelmes vagyok, és össze fogunk házasodni.
• Ejtőernyőzni fogok.

 

Leggyakrabban az a reakciónk, ha valaki nagy lépésre szánja el magát, hogy „Vigyázz!” Nemcsak abból csináltunk szokást, hogy átkenjük egymásra a félelmünket, az aggodalmunkat és a kételyeinket, de még meg is veregetjük egymás hátát, mert úgy hisszük, hogy ez megmutatja, mennyire fontosak vagyunk egymásnak. 

EZÉRT éri meg félni, ha engem kérdezel. 

Van egy rákhatás nevű jelenség. Ha egy rakás rákot teszel egy tálba, amíg benn vannak, másznak egymáson, és ha az egyik megpróbál kimászni, a többiek megpróbálják visszahúzni ahelyett, hogy segítenének neki kimászni. Nem csoda, hogy rák a nevük. 

Képzeld el, hogy milyen más lenne a világunk, ha kevésbé lennénk rákszerűek. Ha nemcsak megtanítanának minket tényleg, igazán hinni a csodákban – igen, észrevettem, hogy ez mennyire furán hangzik –, de jutalmaznának és támogatnának ahelyett, hogy figyelmeztetnek és ordítanak velünk azért, hogy hatalmas lépéseket teszünk az ismeretlenbe. Képmutató a hozzáállásunk ahhoz, hogy minden lehetséges. Mindannyian kismacskás és kisfókás poszterek között növünk fel, amelyekre az van írva, hogy kövesd az álmaidat, de amint valami radikálisat teszel, az összes villogó fény és sziréna beindul. Érted, miről beszélek? 

 

 

A félelem a jövőben él. Az az érzés, hogy félsz, valós, a félelem viszont kitaláció, mert még nem történt meg – a halál, a csőd, a lábtörés, a visszautasítás az elfelejtett szöveg, vagy hogy ordítanak velünk, mert elkéstünk, stb. Az idő nagy részében nincs garancia arra, hogy az, amitõl félünk, tényleg bekövetkezik, és ha megtörténik, az nem lesz félelmetes! Vegyük például a halált. Annyit tudunk, hogy elhagyjuk a testünket, a tiszta szeretet és fény állapotába olvadunk, csillogás, egyszarvúak és nyulacskák végtelen orgazmikus szédületébe. Efelől annyira biztosak lehetünk, mint bármiben, ami a jövőnket illeti, szóval minek ez a sok dráma? 

 

„Lábujjhegyen megyünk át az életen, és abban reménykedünk, hogy biztonságosan eljutunk a halálig.”
– Ismeretlen szerző

 

Hogy megtanuljuk kényelmesen érezni magunkat az ismeretlenben, és nem rettegni tõle, csak annyit kell tenni, hogy kiiktatjuk a félelemfaktort. És ez a hit segítségével lehetséges. Gyakorlatilag arról van szó, hogy mit választasz, hogyan mégy keresztül az életen: 

Nagyobb a félelmed az ismeretlentől, mint a hited benne (és magadban)? 

Vagy a hited nagyobb az ismeretlenben (és önma­gadban) a félelmednél? 

 

Míg meghozod a döntést, itt egy adag Helen Keller: 

 

“Az élet vagy bátor kaland, vagy semmi. Ha belenézünk a változás arcába, és szabad szellemként cselekszünk a sors jelenlétében, az a legyőzhetetlen erő.” 

 

Van az a hihetetlen pillanat, amikor eldöntöd, hogy „basszus, bevállalom”, és a félelmet hirtelen felülírja az izgalom. És aztán repülsz a varázsszőnyegen – és aláírod a pöttyözött vonalon, hogy megveszed a házat, konfrontálódsz az apáddal, felcsusszan a gyűrű az ujjra, és ezrek előtt állsz a színpadon. Ez jelenti azt, hogy élsz! 

 

A félelmed túloldalán van a szabadságod. 

 

 

Íme, néhány segítõ módszer arra, valahogy átvágd magad a félelem dzsungelén: 

 

1. Nézd a félelmedet a visszapillantóból 

Gondolj valami radikális ügyre a múltadból, amely annyira hatalmas és félelmetes volt számodra, hogy remegtél. És most nézz vissza rá. – Mennyire félelmetes most? Elõ tudsz varázsolni valamennyi félelmetes érzést ezzel kapcsolatban? Egy icipici félelmecskét?
Mindig ez legyen a fejedben, ha új kihívás előtt állsz: Mindegy mennyire rettentõ a következő elõre tett lépésed ebben a pillanatban, semmiség lesz belõle, ha egy napon visszanézel rá. Úgyhogy mire vársz? Miért nem nézel rá már most a semmiségszínű szemüvegen keresztül?

Képzeld el a kihívásaidat a jövőből, nézz vissza rájuk a győzelem helyérõl, és elvesztik bénító erejüket. 

Én mindig az indiai utazásomat hozom fel példaképp, amikor kis hülye vagyok azzal kapcsolatban, ami félelmetesnek tűnik számomra. Ez volt az egyik nemzetközi utam egyedül, és annak ellenére, hogy a tapasztalatom Indiával kapcsolatban kimerült néhány Ravi Shankar CD-ben és a tikka masalában, úgy gondoltam, hogy vagány lenne látni. Valami teljesen új helyre szerettem volna eljutni, és olyan valóságot szerettem volna megtapasztalni, amely annyira más, mint az enyém, amennyire csak lehet. Úgy gondoltam, hogy ha elmegyek Indiába, az olyan, mintha átmennék a távcsövön. 

Úgyhogy megvettem a jegyemet, és aztán belém nyilallt a kérdés, hogy mi a fenét próbálok bizonyítani? Minek csinálom ezt? Soha nem utaztam még el ennyire messzire egyedül, ahol senkit nem ismerek, nem beszélem a nyelvet, fogalmam sem volt, mire számítsak, és esküszöm, hogy életem egyik legfélelmetesebb eseményévé fújtam fel. Mert úgy képzeltem el magam, mint egy kis pont a földgolyó másik oldalán, lebegek az űrben, teljesen anonim vagyok, egy szellem, egy idegen, ahol nyom nélkül eltűnhetek, és azoknak, akiket szeretek, fogalmuk sem lenne, mi történt velem. Na bumm! 

Annyira elfajultak a dolgok, hogy elkezdtem fantáziálni arról, hogy komoly sérülést okozok magamnak, vagy hogy meghal a legjobb barátom, és akkor nem kell mennem (valami miatt viszont az nem jutott eszembe, hogy lemondjam az utat). Bár nem halt meg senkim, a sors úgy akarta, hogy kivigyenek a reptérre, de úgy éreztem magam, mint akit a saját temetésére visznek. Viszont abban a pillanatban, amikor a nemzetközi reptér termináljába értem, beszippantott a világ minden tájáról származó emberek színessége, a mozgás és a nyelvek áradata, és a félelmemet azonnal ledózerolta az izgatottság. Indiába megyek, vazze! Amikor felszálltam a gépre, egy csodálatos indiai nõ mellett ültem, rózsaszín szári volt rajta, és hatalmas, arany fülbevalók. Felém fordult, mosolygott és megkínált M&M’sszel, és akkor belelazultam. Nem vagy egyedül, te idióta. Emberek vesznek körül. És az egyik legalapvetőbb emberi szükséglet a kapcsolat. Aztán folytattam a két hónapos utazást egy olyan országban, amely most messze az egyik legkedvesebb helyem a bolygón, amely felizzította az utazás iránti szeretetemet, és teljesen megváltoztatta az életemet. 

Ez és az életem más egyéb példái is azt bizonyítják nekem újra és újra, hogy: 

 

A legnagyobb félelmeink a legnagyobb idõpazarlásaink. 

 

Szembesítsd a félelmeidet azzal az igazsággal, hogy mind a tudatodban vannak, és el fogják veszíteni a hatalmukat feletted. 

 

 

2. Fordítsd át a félelmet 

Ha azon kapod magad, hogy a félelem összevissza rángat, nézz rá más nézõpontból. Kezdd el elemezni, találd meg, hogy mi az, amitõl valójában félsz, és aztán fordítsd át, hogy neked dolgozzon, és ne ellened. Mutasd meg, ki a főnök. Etesd meg a félelmet egy McSzívod szendviccsel. Például: 

Könyvet szeretnék írni, de nem tudom rávenni magam, hogy leüljek és írjak. Miért nem? Félek, hogy ha megteszem, az bor­zasztó lesz. Mi történik, ha borzasztó lesz? Ha borzasztó lesz, akkor hülyének fognak nézni. És? Nevetségessé fogok válni az em­berek szemében. És? Szégyellni fogom magam. Oké, szóval akkor azért nem írod meg a könyved, hogy megvédd magad attól, hogy hülyének érezd, és szégyelld magad. 

Most fordítsd át:
Mennyire fogod hülyének érezni és szégyellni magad, ha nem írod meg a könyvedet? Nagyon. Tudom, hogy nagyszerű az ötletem. És ez egy nagy álmom. Nos, meg fog védeni a stratégiád – hogy nem írod meg azért, hogy megvédd magad attól, hogy hülyének érezd és szégyelld magad – attól, hogy hülyének érezd és szégyelld magad? Nem. És mivel mindenképp kockáztatod, hogy hülyének érzed és szégyelled magad, melyik a rosszabb – ha megpróbálod megírni és borzasztó lesz, vagy ha soha nem vállalod be, és úgy élsz, mintha nem is élnél, szégyenben és középszerûen, mint egy mamlasz? Középszerűen, mamlasz módjára, szégyenkezve éled az életed. 

Elemezd ki, hogy valóban meg tudd vizsgálni, és hatástalanítani tudd, ami a helyzetben valójában megijeszt téged. 

A félelem arról szól, hogy mit választasz nézőpontnak. Ha megváltoztatod a perspektívádat, az attól való félelem válik a nagyszerűség keresésének táplálékává, hogy NEM teszed azt, amitõl félsz. 

 

3. Add át magad a pillanatnak 

Történik veled valami félelmetes ebben a pillanatban? Épp most, ahol ülsz, történik valami rossz, vagy csak a gondolatok okoznak pánikot? Feléled azt a nagyon szükséges energiát, ami ahhoz kellene, hogy vagány lehess azzal, hogy pánikolsz már mielőtt valami történne. Ehelyett add át magad a pillanatnak, és kapcsolódj a magasabb rendű énedhez.

Akkor is, ha a bírósági tárgyalóterembe kell menned, kiugrani készülsz egy repülõbõl, vagy fizetésemelést kérsz, lélegezz a pillanatba, és kapcsolódj a Forrás energiájához. Tartsd magasan a frekvenciádat, és higgy erősen a csodákban ahelyett, hogy áldozatul esnél a tudatod félelmeinek, és rájössz majd, hogy sokkal jobban fel vagy szerelkezve, hogy megküzdj bármely előtted álló helyzettel, és hogy tízből kilenc esetben ezek fejben sokkal félelmetesebbek, mint a valóság. 

 

 

4. Állítsd meg a hülyeségáradatot 

Óvatosan a magadba szívott információval. Milyen blogokat olvasol? Milyen műsorokat nézel? Milyen könyveket olvasol? Milyen történeteket olvasol el az újságban? Milyen filmekre ülsz be? Kitõl kérsz véleményt? Mi az, amire nap mint nap fókuszálsz? Ez nem azt jelenti, hogy tagadásban élsz, vagy nincs kapcsolatod azzal, ami történik a világban, inkább az a kérdés, hogy mennyi információra van szükséged? Végig nézed az autóbalesetet, vagy begyűjtöd az információt ahhoz, hogy beindulhasson a pozitív változás? 

Ha a fájdalomban és a szenvedésben dagonyázol, az nem segít senkin többet, magadat is beleértve, mintha éheztetnéd magad, és úgy akarnál segíteni az éhezőkön. Ha segíteni akarsz a világon és magadon, tartsd magasan a frekvenciádat, és cselekedj erőből és örömmel. 

 

5. Ne gondolj semmi kiborítóra éjjel az ágyban 

A tudatunk hatalmas nagyítóvá válik, amely a félelmeinket száz százalékban felnagyítja, amikor csapdába esett nézõként fekszünk az ágyban éjjel háromkor, amikor semmi nem zavarhat meg minket. Hacsak nem bújsz ki abban a pillanatban az ágyból és teszel valamit. Ha így jársz el, az soha nem olyan rossz, mint másnap reggel, amikor felébredsz. Tudod ezt, és mégis… Használd a meditatív erőidet, hogy kitessékeld az aggasztó gondolatokat a tudatodból; fókuszálj arra, hogy tested minden egyes izmát ellazítsd, lassan és tudatosan úgy, hogy kitöltse az agyad minden szegletét, amit arra használtál, hogy pánikba ess. Lélegezz mélyeket, és gondolj az életed hihetetlen dolgaira. Hallgass vezetett meditációt, tégy meg mindent azért, hogy jól aludj, és oldd meg, bármivel szembesülsz is reggel. Mert csak az rosszabb annál, hogy egész éjjel aggódsz valami miatt, ha aztán másnap annyira kimerülten ébredsz, hogy akkor sem tudsz megbirkózni vele. 

 

6. Szeresd magad 

És legyőzhetetlenné válsz. 

 

Forrás: Vagány vagy!

 

Ajánlott könyvek: