Mindannyian kaptunk már segítséget, támogatást vagy útmutatást más emberektől életünk valamely időszakában – amikor a legnagyobb szükségünk volt rá. Néha elég, ha valaki mellettünk áll, biztat, vagy egyszerűen csak jókor van jó helyen, hogy megváltoztassa életünk irányát. Aztán minden megy tovább, mi pedig hajlamosak vagyunk elfelejteni azt az embert, aki valaha oly mélyen megérintett bennünket, és megváltoztatta az egész jövőnket. Néha az is előfordul, hogy abban a pillanatban nem is vagyunk tisztában azzal, milyen nagy hatást gyakorolt ránk egy bizonyos személy. Csak sokkal később, amikor visszatekintünk az életünkre, ismerjük fel, hogy az illető bizony kulcsszerepet játszott a dolgaink alakulásában, és varázslatos módon jó irányba terelt bennünket.

 

„Vannak idők, amikor a saját fényünk kialszik, és egy másik embertől kapott szikra kell, hogy újra lángra kapjon. Mindannyiunknak jó okunk van rá, hogy mélységes hálával gondoljunk azokra, akik fellobbantották bennünk a lángot.” Albert Schweitzer 

 

Ez a fontos ember lehetett a tanárod vagy az edződ, a nagybátyád, a nagynénéd, a testvéred, a nagymamád, a nagypapád vagy bármely családtagod. Lehetett egy orvos, egy ápoló vagy egy jó barát. Lehet, hogy ő mutatta be neked életed párját, vagy megismertetett egy olyan hobbival, amely azóta a legnagyobb szenvedélyeddé vált. Talán csak néhányszor találkoztál az illetővel, vagy egyáltalán nem láttátok egymást. Lehet, hogy csak rövid időre tűnt fel az életedben; csupán arra a pár percre, amíg megtette neked azt a bizonyos szívességet, és aztán eltűnt. De ennyi is elég volt, hogy a lényed legmélyéig hatoljon.

Én a nagymamámtól kaptam a könyvek, a főzés és a vidék szeretetét. Annak köszönhetően, hogy ő mindezt megosztotta velem, egész másképp alakult az életem. A főzés immár húsz éve az egyik legnagyobb szenvedélyem; a könyvek iránti szeretetem vezetett oda, hogy végül író vált belőlem; a vidék iránt érzett vonzalmam pedig mindig is meghatározta, hogy hol telepedtem le és találtam otthonra.

A nagymamám volt az is, aki megtanított köszönetet mondani. Ebből a szempontból nálunk vasfegyelem uralkodott. Akkoriban azt hittem, hogy csak udvariasságra akar nevelni. Később jöttem rá: azzal, hogy megtanított a varázsigére, a lehető legnagyobb ajándékot adta nekem. Már nem él, de még mindig hálás vagyok neki azért, hogy ilyen nagy hatást gyakorolt az életemre. Köszönöm, Nagymama!

A mai feladatod az lesz, hogy azokra a varázslatos emberekre gondolj, akik hatással voltak az életedre. Szakíts néhány percet a gyakorlatra, és keress magadnak egy csendes, nyugodt helyet, ahol egyedül lehetsz. Ülj le, és gondolj három olyan emberre, akik különleges szerepet játszottak az életedben. Ha megvannak, kezdj el egyesével dolgozni velük. Gondolj az egyikükre, és mondd el neki – mintha csak jelen lenne –, miért érzel hálát iránta, és hogyan változtatta meg az életedet.

Fontos, hogy ezt a varázsgyakorlatot egy ülésben végezd el mindhárom kiválasztott emberrel, mert így sokkal mélyebben átélheted az irántuk érzett hálát. Ha felaprózod, és az egyes részeket elszórtan végzed a nap folyamán, az érzés felszínesebb lesz, és a varázslatos hatás is elmarad vagy gyengébben nyilvánul meg.

Íme, egy példa arra, hogy mit mondhatsz az illetőknek:

Sarah, szeretném megköszönni azt az időt, amit nekem szenteltél; hogy leültél mellém, és arra biztattál, hogy kövessem a szívemet. Aznap nagyon elveszettnek és tanácstalannak éreztem magam, a te szavaid azonban megérintettek, és kiemeltek a kétségbeesésből. Annak köszönhetően, amit mondtál, vettem a bátorságot, és elindultam az álmaim után. Franciaországba költöztem, és szakácssegédként kezdtem dolgozni. Ma már elmondhatom, hogy az álmaim életét élem, és nem is lehetnék boldogabb. És mindezt annak köszönhetem, amit aznap mondtál nekem. Köszönöm, Sarah!

 

 

Nagyon fontos, hogy elmondd, miért vagy hálás. Ezt sosem tudod túlzásba vinni. Minél több okot sorolsz fel, annál erősebben fogod érezni a hálát, és annál látványosabbak lesznek az eredmények. Ennek a gyakorlatnak a hatására a varázslat szó szerint berobban majd az életedbe; ez a hálaadás egyik leghatékonyabb módja, amely valaha létezett.

Ha nincs lehetőséged arra, hogy hangosan beszélj, le is írhatod, hogy mit szeretnél mondani ezeknek az embereknek. Címezd nekik a mondandódat, mintha levelet fogalmaznál.

Ha elvégezted a gyakorlatot, azt veszed majd észre, hogy egészen másképp érzed magad. A hála működésének egyik első és legfontosabb jele, hogy boldoggá tesz. A második, hogy csodás dolgok történnek veled. És ha mindez még nem lenne elég, a boldogság, amit a hála gyakorlása után érzel, még több csodás dolgot vonz hozzád, ami még boldogabbá tesz. Ez az élet varázsa; ez a hála varázslatos ereje.

 

12. számú varázsgyakorlat

Változást hozó varázslatos emberek

1. Vedd számba az áldásaidat, írj a listádhoz tíz áldást az életedből, és mindegyik mellé jegyezd fel, miért vagy hálás érte. Olvasd át újra a listát, és minden egyes áldás után mondd ki: köszönöm, köszönöm, köszönöm, közben pedig érezd át a hálát, amennyire csak tudod.

2. A nap folyamán valamikor keress egy csendes és nyugalmas helyet, és írd le három olyan ember nevét, akik nagy hatással voltak az életedre.

3. Menj végig a listán egy ülésben, mindig egy emberrel dolgozva. Lehetőség szerint hangosan mondd el mindegyiküknek, hogy miért vagy hálás nekik, és pontosan milyen értelemben változtatták meg az életedet.

4. Mielőtt este elaludnál, vedd a kezedbe a Varázskövedet, és a köszönöm varázsige kimondásával adj hálát a legjobb dologért, ami ma történt veled.

Forrás: A Varázslat

 

Ajánlott könyvek:

A LEGNAGYOBB TITOK

A siker alapelvei könyv

A titok

Az erő

A varázslat

A siker alapelvei könyv