Gondoljunk tehát bele: a fizikai világban minden olyan szubatomi részecskékből áll össze, mint például az elektron. Ezek a részecskék természetüknél fogva, amikor tiszta lehetőségként léteznek, hullámállapotban vannak, mindaddig, amíg valaki meg nem figyeli őket. Egy részecske potenciálisan minden és semmi, mindaddig, amíg meg nem figyelik. Egyszerre létezik mindenhol és sehol, mindaddig, amíg meg nem figyelik. Ebből következően a fizikai valóságunkban minden színtiszta lehetőségként létezik.
Ha a szubatomi részecskék képesek egyszerre végtelen számú helyen létezni, akkor potenciálisan képesek vagyunk rá, hogy végtelen számú lehetséges valóságot redukáljunk a létezésbe. Más szavakkal: ha el tudsz képzelni egy jövőbeli eseményt egy személyes vágyad alapján, akkor ez a valóság már létezik is a kvantummezőben, és csak arra vár, hogy megfigyeld. Ha az elméd képes rá, hogy hatást gyakoroljon egy elektronra, akkor elméletileg bármilyen lehetőségre képes hatással lenni.
Ez azt jelenti, hogy a kvantummezőben létezik egy olyan valóság is, amelyben egészséges, gazdag és boldog vagy, és megvan benned az összes tulajdonság, amellyel elképzelt ideális éned rendelkezik. Olvass tovább, és meglátod, hogy szándékos figyelemmel, az új ismeretek helyes alkalmazásával és mindennapos erőfeszítéseid révén te is használhatod az elmédet arra, hogy tudatos megfigyelőként a kvantumrészecskéket valósággá redukáld, és a hatalmas mennyiségű szubatomi valószínűséghullámból létrehozd azt, amit élménynek vagy tapasztalatnak hívunk.
A végtelen lehetőségek energiáját, csakúgy, mint az agyagot, a tudat alakítja: az elméd. Márpedig ha az anyag energiából áll, akkor helyes a megállapítás, amely szerint a tudat (az „elme”, ahogy Newton és Descartes hívta) és az energia (az „anyag”, ahogy a kvantummodellben nevezzük) olyan szorosan összekapcsolódik, hogy a kettő egy és ugyanaz. Elme és anyag tökéletesen egymásba fonódik. Tudatod (elméd) hatással van az energiára (az anyagra), mert a tudat maga is energia, és az energiának is van tudata. Megvan benned a képesség, hogy hatással legyél az anyagra, mert a legmélyebb szinten tudatos energia vagy: tudattal bíró anyag.
A kvantumelmélet szerint a fizikai univerzum egy anyagtalan, kapcsolatokkal át meg átszőtt információs mező; potenciálisan minden, de fizikailag semmi. A kvantumuniverzum csak arra vár, hogy megjelenjen egy tudatos megfigyelő (te vagy én) és hatást gyakoroljon a potenciális anyag állapotában levő energiára a tudat, az elme segítségével (amely maga is energia), és az energetikai valószínűséghullámokat fizikai anyaggá redukálja. Mint amikor az elektron valószínűséghulláma egyetlen részecskeként jelenik meg egy adott pillanatnyi eseményben, mi, megfigyelők is ugyanúgy idézzük elő, hogy egy vagy több részecske fizikai élményként, tapasztalatként manifesztálódjon az életünkben.
Rendkívül fontos, hogy megértsd ezt, mert csak ennek ismeretében tudsz kiváltani valamilyen hatást vagy előidézni valamilyen változást. Ha megtanulod, hogyan tökéletesítsd megfigyelői képességeidet, hogy segítségükkel akaratlagosan befolyásold a sorsod, jó úton haladsz afelé, hogy ideális életet élj, hiszen ideális éneddé kezdesz válni.
Mindennel kapcsolatban állunk a kvantummezőben
Mint minden más az egész világegyetemben, bizonyos értelemben mi magunk is össze vagyunk kötve egy, a fizikai téren és időn túli információs tengerrel. Nem kell, hogy megérintsük a kvantummező egy fizikai elemét, vagy akár a közelében legyünk, akkor is tudunk hatni rá, és az is tud hatni ránk. A fizikai test nem más, mint rendezett energia és információs mintázat, amely a kvantummezőben minden dologgal egyesül.
Mindannyian egy bizonyos energiamintázatot vagy szignált sugárzunk magunkból. Valójában minden anyagi dolog szüntelenül sajátos energiamintázatokat bocsát ki magából. Ez az energia pedig információt hordoz. Elménk folyton váltakozó állapotai tudatosan vagy tudattalanul pillanatról pillanatra változtatgatják ezt a szignált, mert többek vagyunk puszta fizikai testnél; tudat vagyunk, amely a testen és az agyon keresztül különféle tudati szinteket juttat kifejezésre.
Létezik egy másik elmélet is, amely leírja a kapcsolatot köztünk, emberek, és a kvantummező között. Ez a kvantum-összefonódás vagy a nem lokális kapcsolatok elmélete. Ez lényegében azt mondja ki, hogy ha két részecske egyszer valamilyen módon kapcsolatba kerül egymással, akkor örökre kapcsolat marad közöttük, túl téren és időn. Ez azt eredményezi, hogy bármi is történik az egyik részecskével, az fog történni a másikkal is, jóllehet térben el vannak különülve egymástól. Mindez pedig azt jelenti, hogy mivel mi magunk is részecskékből állunk, mindannyian értelemszerűen kapcsolatban állunk egymással, túl téren és időn. Amit másokkal teszünk, azt önmagunkkal is tesszük.
Gondolj csak bele, milyen következményei vannak mindennek! Ha sikerül felfognod ezt a gondolatot, akkor be kell látnod, hogy az az „éned”, amely egy valószínű jövőben létezik, már kapcsolatban is áll a jelenlegi éneddel egy téren és időn túli dimenzióban. Maradj velem, és mire a könyv végére érsz, ezt a gondolatot teljesen hétköznapinak fogod érezni.
Ajánlott könyv:
Joe Dispenza – ENGEDD EL ÖNMAGAD
