Kiszabadultál a börtönből, a kalitkából; szárnyat bonthatsz, és vár a tágas égbolt. Az összes csillag, a hold és a nap mind a tiéd. Tovatűnhetsz a végtelen kékségben… Csak merj végre elszakadni attól a kalitkától, röppenj ki belőle, és máris az egész ég a te birodalmad. Tárd ki szárnyadat, és sasként suhanj el a napkorong előtt. Lelked égboltján, benső világodban a szabadság a legbecsesebb kincs – minden egyéb másodlagos, még az üdvös boldogság, az elragadtatás is. Ezernyi virág létezik, megszámlálhatatlanul sok, de mindet csak a szabadság levegője éltetheti.

Magyarázat

Olyan, mintha e lapon ábrázolt madár egy kalitkából tekintgetne kifelé. Azonban ajtó sehol, és ha jobban megnézzük, a rácsok is eltűnőben vannak. Ottlétük puszta káprázat volt, és e kismadarat egyre hívogatják, biztatgatják kecses és szabad társai. A madárka már kitárja szárnyát, készen arra, hogy életében először felröppenjen.

Az új megértés rád virradó hajnala – miszerint a kalitka ajtaja mindig is nyitva volt, és az égbolt csak arra vár, hogy felfedezd – először kissé megriaszthat. Nincs ezzel semmi baj, az érzés teljesen természetes, azonban ne hagyd, hogy e riadalom elhomályosítsa a felkínált lehetőséget, és visszatartson attól, hogy könnyű szívvel belevágj a hívogató kalandba. Indulj, s élvezd ki az alkalom édességét és üdeségét! Érezd a repeső izgalmat! Tárd ki szárnyadat, és légy szabad!