Tizennyolc évesen szerelmes lettem egy végzősbe, és a miénk igazi szerelmi történet. Amikor tizenkilenc lettem összeházasodtunk a bíróságon, hogy megvédjük a kapcsolatunkat, és titokban tartottuk, mert a szüleim nem álltak rá készen.
Mindketten próbáltuk meggyőzni a szüleimet, és végül be kellett vallanunk a kapcsolatunkat. Sajnos húszéves koromban a szüleim kényszerítésére elváltam, és egy másik városbeli hostelbe küldtek, több szász kilométerre az otthonomtól. Nem tudtam kapcsolatba lépni a szerelmemmel. Teljesen egyedül voltam. Összetörten és kétségbeesetten vártam rá, hogy egy nap majd eljön és elvisz onnan. Csak az imák jelentették köztünk a kapcsolatot. Egyik nap azt a hírt kaptam, hogy megházasodott, és neki is elmondták, hogy én is hamarosan meg fogok. Mindketten elhittük, hogy ez igaz. Elvesztettük a reményt, hogy valaha is újra együtt leszünk. Mély depresszióba zuhantam, és mindennap meg akartam halni. Fogalmam sem volt, mivel telnek majd a következő napok és hónapok.
Az olvasást leszámítva semmi pozitív nem volt az életemben, és egy szép napon kaptam egy könyvet a főiskolai könyvtártól, amelynek az volt a címe, hogy A Titok. Ez a könyv valóban megváltoztatta az életemet. Elkezdtem pozitívan gondolkodni, és reménykedni, hogy egy nap megtalálom a szerelmemet, és hamarosan minden rendben lesz.
Hat hosszú év után találkozhattam vele, és egyszerre voltam boldog és szomorú. Szomorú, mert volt egy gyönyörű felesége és két csodás gyereke, és boldog, mert ő is annyira boldog volt velük. Ez segített továbblépni, de szó szerint egészen addig a napig reménykedtem benne, hogy visszakapom. Az imádkozás és az imák sokat segítettek.
Akkor már független nő voltam, és mindenki arra buzdított, hogy találkozzak férfiakkal, hogy házassági ajánlatokat kaphassak. Indiában így mennek a megrendezett házasságok. Sok férfival találkoztam, de mivel nem voltam jó társalgó, mindenki visszautasított. Az élet azonban tartogat számunkra csodákat. Huszonhét évesen az egyik jelentkező érdeklődni kezdett irántam. Nem tudtam, mi vonzotta bennem, mert remek személyiségem ellenére a depresszió kívül-belül tönkretett. Semmit sem tudott a múltamról, és akkor sem zavarta, amikor már tudta. Igent mondtam, és mivel kedvelt, úgy döntöttem, érte fogok élni. A házasságot mindkét család véglegesítette.
Az életem megváltozott!!! A férjem mindig megnevettet, és most az életem minden pillanata boldog. Huszonkilenc évesen mentem férjhez, és már egy év eltelt azóta. Mi ketten őrülten szerelmesek vagyunk egymásba. Egy évtizeden át küzdöttem azért, hogy megtaláljam a lelki társam, de most szeretem az életem, mert a kedvesem velem van. Sosem gondoltam, hogy a vonzás törvénye ennyire mélyen a részem, de igen, és büszke vagyok rá, hogy tudom használni. Egy éven belül gyereket tervezünk, én ikreket szeretnék, szóval kérek mindenkit, hogy küldjétek a pozitív energiákat!
Köszönöm, köszönöm, köszönöm.
Rengeteg szeretettel és pozitív energiával,
Meera