Elisabeth Haich

Ezotéria

Elisabeth Haich (Haich Erzsébet 1897. március 20. – 1994. július 1.) négy gyermek közül másodikként született egy budapesti felső-középosztálybeli családban. Már fiatalkorban megmutatkozott kivételes tehetsége mind zongoristaként, mind pedig festőként és szobrászként. Az I. világháború után nemzetközileg elismert művész lett, szobrait Magyarországon emlékművekként állították ki, de láthatók bevásárlóközpontokban is. Művészi érdeklődése mellett már korán nyitott volt az ezoterikus tudományok iránt. Házasságából egy fia született, aki később vele együtt tanított jógát Svájcban.

Ezekben az időkben kezdődött életre szóló spirituális és élettársi kapcsolata az indiai jógatanárral, Selvarajan Yesudiannal. Az elkövetkező 55 évet megszakítás nélkül töltötték együtt egészen Haich haláláig (Selvarajan Yesudian 1998 októberében hunyt el). 1939-ben kezdett jógát tanítani Selvarajan Yesudian szoros közreműködésével.

A II. világháború végén kénytelen volt elhagyni Magyarországot, amikor az ország kommunista vezetése betiltotta a jógatanítást. Selvarajan Yesudiannal Észak-Amerikában terveztek letelepedni, azonban oda vezető útjuk során egy barátjuk invitálására megálltak Svájcban, és végül itt telepedtek le és éltek életük végéig.

Yesudiannal Zürichben megalapították Európa legrégebbi és legnagyobb jógaiskoláját, a Yesudian–Haich Jógaiskolát. Ugyanebben az időben megalapították a Nyári Jógaiskolát az olaszországi Diano Marinában, amely az ’50-es évek elején a svájci Ponte Tresába költözött. Mindkét iskola 1989-ig működött, amikor az alapítók előrehaladott kora miatt bezárták.

Elisabeth Haich tanítványai kérésére írta legismertebb könyvét 1953-ban Beavatás címmel. A könyvet 17 nyelvre fordították le, és világszerte több millió példányban kelt el. Ebben előző életének drámai eseményeit, és a Ptahhotep főpapnál töltött tanulóéveit meséli el az ókori Egyiptomban.
Elisabeth Haich élete végéig tanította és segítette a keresőket.

A szerző könyvei

Cikkek a szerzőtől: