119. ÖSSZEZSUGORODOTT SZÍV
Mindannyiszor, ha utat engedsz egy kétségnek, feszültség támad a szívedben – mert a szív ellazul a bizalommal és összezsugorodik a kétséggel.
Normálisan az emberek nincsenek tudatában ennek a dinamikának. Valójában állandóan összezsugorodott és beszűkült szívvel élnek, ezért elfelejtik, milyen érzés ott ellazulni. Mivel nem ismerik a másik oldalt, azt gondolják, hogy oké, de száz emberből kilencvenkilenc összezsugorodott szívvel él.
Minél inkább a fejben vagy, annál jobban összeszűkül a szíved. Amikor nem vagy a fejben, a szíved kinyílik, mint egy lótuszvirág… és végtelenül csodálatos, amikor kinyílik. Akkor igazán élsz, és a szíved ellazul. De a szív csak a bizalomban, csak a szeretetben tud ellazulni. A gyanakvással, a kétségekkel az elme lép be. A kétség az elme ajtaja; a kétség az elme csalétke.
Amint egyszer rabul ejt a kétség, az elme ejt rabul. Ezért ha kétség érkezik, nem érdemel figyelmet. Nem azt mondom, hogy a kétség mindig rossz. Ha kétségeid támadnak, az talán teljesen helyénvaló, de még akkor is rossz, mert elpusztítja a szívedet. Nem éri meg.
120. ÖRÖM
Az öröm minden félelem ellenszere. Akkor bukkan fel a félelem, ha nem élvezed az életet. Ha élvezed az életet, a félelem eltűnik.
Légy pozitív, és örülj többet, nevess többet, táncolj többet, énekelj többet. Légy egyre vidámabb és vidámabb, lelkesedj az apró dolgokért, még a legapróbbakért is. Az élet apró dolgokból áll, s ha vidámságot tudsz vinni az apró dolgokba, az egész csodálatos lesz.
Ezért ne azt várd, hogy valami nagyszerű történik. Történnek nagyszerű dolgok – szó sincs arról, hogy ne történnének –, de ne azt várd, hogy a nagyszerű valami bekövetkezzen. Csak akkor következik be, ha az apró, közönséges, mindennapi dolgokat új elmével kezded megélni, új frissességgel, új vitalitással, új lelkesedéssel. Akkor lassan-lassan felhalmozol, és az a halom egy nap tiszta örömben tör ki.
Ám sosem tudhatod, hogy ez mikor következik be. Egyre gyűjtögetned kell a kavicsokat a tengerparton. Az egész együtt lesz a nagy happening. Ha felszedsz egy kavicsot, az egy kavics. Amikor az összes kavics együtt van, hirtelen már gyémántok. Ez az élet csodája.
Sok ember van a világon, aki elszalasztja, mert mindig valami nagyszerű dologra vár, ami nem tud bekövetkezni. Csak apró dolgokon keresztül következhet be: eszed a reggelidet, sétálsz, fürdőt veszel, beszélgetsz egy barátoddal, csak üldögélsz egyedül, és nézed az eget, vagy fekszel az ágyadon, és nem csinálsz semmit. Ezekből az apró dolgokból áll össze az élet. Ezek az élet alkotóelemei.
121. SÖTÉTSÉG
Sose törődj a negatív dolgokkal. Égeted a gyertyát, és a sötétség magától eltűnik.
Ne próbálj harcolni a sötétség ellen. Nincs rá mód, mert a sötétség nem létezik – hogyan harcolhatnál ellene? Egyszerűen gyújts meg egy gyertyát, és a sötétség eltűnik. Tehát felejtsd el a sötétséget, felejtsd el a félelmeket. Felejtsd el az összes negatív dolgot, ami jellemzően az emberi elmét kísérti. Csak gyújtsd meg a lelkesedés egy kis gyertyáját.
Reggel kezdd úgy a napot, hogy nagy lelkesedéssel kelsz fel, azzal az elhatározással, hogy ma igazán nagy örömmel fogsz élni – és azután kezdj el nagy örömmel élni. Edd meg a reggelidet, de úgy edd, mintha Istent ennéd. Akkor szentséggé válik. Fürödj meg, de emlékezz rá, hogy Isten benned van; Istent fürösztöd. Akkor a kis fürdőszobád templommá válik, és a rád zuhogó víz keresztség lesz.
Minden reggel nagy elszántsággal, bizonyossággal, tisztasággal kelj, azzal az önmagadnak tett ígérettel, hogy a mai nap mérhetetlenül csodálatos lesz, és te mérhetetlenül át fogod élni. És minden éjszaka, amikor lefekszel az ágyadba, emlékezz újra arra, mennyi csodálatos dolog történt veled a nap folyamán. Maga az emlékezés is segít, hogy a másnap újra áldott legyen. Csak emlékezz, azután merülj álomba, azokra a csodálatos dolgokra emlékezve, amelyek aznap történtek. Az álmaid még csodálatosabbak lesznek. Magukban hordják a lelkesedésedet, és az álmaidban is új energiával kezdesz élni. Tégy szentté minden pillanatot.
122. GYÖNYÖR ÉS FÁJDALOM KÖZÖTT
Az egyetlen állapot, amelyben állandó lakos lehetsz, az a tér, amely sem az egyik, sem a másik.
Ebben a térben csend és nyugalom honol. Eleinte természetesen nagyon íztelennek tűnik, mert nincs benne fájdalom, és nincs benne gyönyör. De minden fájdalom és minden gyönyör csak izgalom. Azt az izgalmat, amelyet kedvelsz, gyönyörnek nevezed. Azt az izgalmat, amelyet nem kedvelsz, fájdalomnak nevezed. Olykor megtörténik, hogy megkedvelsz egy bizonyos izgalmat, és gyönyörré válik, vagy nem kedvelsz többé egy másik izgalmat, és fájdalom lesz belőle. Vagyis ugyanaz az élmény válhat gyönyörré és fájdalommá, vonzalmaidtól és ellenszenveidtől függően.
Pihenj meg a gyönyör és a fájdalom közti térben. Ez az ellazulás legtermészetesebb állapota. Amint élni kezdesz benne, amint érezni kezded, megtanulod az ízét. Ezt nevezem én a tao ízének. Éppen olyan, mint a bor. Eleinte nagyon keserű. Meg kell tanulnod. És ez a létező legmélyebb bor, a csend, a nyugalom legnagyszerűbb alkoholos itala. Megrészegít. Lassan-lassan megérted az ízét. Kezdetben íztelen, mert a nyelvedet túlságosan eltölti a fájdalom és a gyönyör.
Ajánlott könyv:
