Ezúttal egy igazán érdekes, ugyanakkor sokat vitatott személyt szeretnénk bemutatni, Oshót.

Osho, India Madhya Pradesh nevű megyéjében, Kuchwadában született 1931. december 11-én. Már kora gyermekkorától önálló, szabad életet élt, próbára téve a vallási, társadalmi és politikai tradíciókat. Mindig azt hangsúlyozta, hogy a tudást az embernek magának kell megtapasztalnia, nem pedig vakon elfogadnia mások tudását és hitét.

Huszonegy éves korában történt megvilágosodása után még befejezte egyetemi tanulmányait, majd évekig filozófiát tanított a jabalpuri egyetemen. Eközben széltében-hosszában bejárta Indiát, nyilvános vitákra hívva sok vallási vezetőt, megkérdőjelezve létjogosultságukat. Rengeteget olvasott; hogy ismereteit gyarapítsa, szinte mindent elolvasott, ami a mai hit- és filozófiarendszerekkel, valamint a mai pszichológiával foglalkozik.

A hatvanas évek végén sajátos dinamikus meditációs technikákat kezdett kifejleszteni. A mai embert, mint mondja, annyira leterheli a múlt élettelen hagyományainak súlya és a mai kor rohanó életmódja, hogy csak egy katarzis-technika alkalmazásával képes ellazulni, és a gondolat nélküli meditáció állapotában feloldódni.

Élete során Osho az emberi tudat kibontakoztatásának szinte minden aspektusáról beszélt, lámpást adva a mai lelki kereső kezébe. Tanítását nem intellektuális megértésre, hanem megtapasztalásra alapozta. Osho 1990. január 19-én ment el.

Tanítása most is virágzik, meditációs módszerei az egyéni kutatás műhelyének fontos kellékei.

Itthon megjelent könyvei:

Kedvenc gondolataink:

„Ha egyszer megízlelted a szabadság és a félelemnélküliség mámorát, sosem bánod meg, hogy nekivágtál, mert akkor már tudni fogod, mit jelent a legteljesebben élni. Akkor tudni fogod, mit jelent, ha a két végén égeted életed gyertyáját, és hogy ennek a hevességnek egyetlen pillanata is boldogítóbb, mint az örökkévalóságig tartó, középszerű lét.”

„Kövesd a szívedet, bárhová vezet. Igen, olykor veszélybe sodorhat, de ne feledd, éppen ezekre a veszélyekre van szükséged ahhoz, hogy éretté válj. Néha tévútra vezet majd, de ne feledd, azok a tévutak is a fejlődés részei. Sokszor elbuksz majd, de állj talpra, mert úgy gyűjthetsz erőt, ha elbuksz, majd ismét talpra állsz. Ezáltal válhatsz teljessé.”

„Ne másokat figyelj, hanem önmagadat. És hagyd, hogy ami belül van, felszínre bukkanjon, bármilyen kockázattal is jár. Nincs nagyobb kockázat az elfojtásnál.”

„Ha két független, szabad ember – akik a saját vállukon hordják a felelősséget – találkozik, abban mérhetetlen szépség rejlik. Egyik sem teher a másik számára. Egyik sem hárít semmit a másikra. Egészen elvetették az áthárítás gondolatát. Együtt lehetnek, de egyedüllétük érintetlen marad, kristálytiszta, szűzi. Sosem lépnek át egymás területére. Élvezhetik egymást éppen amiatt, hogy különállóak.”

„Soha ne kérdezd senkitől, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Az élet egy kísérlet, magadnak kell felfedezned, mi a helyes és mi a helytelen. Megeshet, hogy helytelenül cselekszel, de szert teszel a tapasztalatra, ami tudatosítja benned, mit kell kerülnöd. Megeshet, hogy valami jót teszel, és azonnal kiélvezheted az áldásait. A jutalom nem ezen az életen túl, nem a mennyországban és a pokolban vár. Hanem itt és most. Minden tett azonnali eredményt hoz. Csak légy éber, és figyelj. Az érett emberek azok, akik megfigyelték és felfedezték maguknak, mi helyes és mi helytelen, mi jó és mi rossz. És azáltal, hogy ezt felfedezték a maguk számára, mérhetetlen belső tartásra tettek szert. Ha az egész világ mást gondolna, számukra az is közömbös. Megvan a saját tapasztalatuk, ami vezeti őket, és ez elég.”

Berta Péter
spiritmuhely.hu