A demencia nem elkerülhetetlen – így Tartsd élesen az elméd!

Öregedés, időskori demencia, neurológiai zavarok… Mindannyiunkra ez vár? A jó hír az, hogy a kognitív hanyatlás nem elkerülhetetlen!

Dr. Sanjay Gupta idegsebész, a CNN vezető orvosszakértőjének tudományos igényességgel összeállított útmutatójának köszönhetően gondoskodhatunk fiatalos, egészséges és éles elménkről, illetve elkerülhetjük a szellemi hanyatlást.

A legtöbben szinte bármely pillanatban az agyunknak valószínűleg csupán körülbelül 50 százalékát használjuk ki. Ez az én tippem. Nem tudom pontosan, mekkora lehet ez az arány (ahogyan senki más sem tudja), az azonban tagadhatatlan, hogy ha változtatunk a szokásainkon, például elkezdünk meditálni, vagy rendszeresen kialusszuk magunkat, az agyunk hiperhajtóművé változik (és nem, természetesen nem csak 10 százalékát használjuk ki – lásd Tartsd élesen az elméd 3. fejezet). Tudjuk, hogy az agyunk sokkal nagyobb nyomatékra képes, mint amennyivel általában működik. Tehát valójában olyan, mint egy anya, akinek a gyermeke beszorult egy autó alá, és ő szupererőről tesz tanúságot, miközben próbálja kimenteni? Vagy inkább olyan, mint egy nagy teljesítményű Ferrari, amely folyton csak kátyús vidéki utakon zötyög végig, és szinte sosem nyomnak neki padlógázt? Szerintem az utóbbi. Nem adjuk át magunkat a száguldásnak elégszer, pedig briliánsan felépített agyunk bírná a tempót – így egy idő után elfelejtjük, mire is képes valójában.

Lesz még pár autós metaforám a könyv folyamán, ugyanis ebben a világban nőttem fel. Mindkét szülőm az autóiparban dolgozott; édesanyám volt az első nő, akit a Ford Motor Company mérnökként alkalmazott. Így gyerekkoromban hétvégenként gyakran együtt bütykölgettük a családi autót. A garázsunk tele volt szerszámosládákkal, illetve állandóan azt hallgattam, hogy az emberi test valójában nem sokban különbözik attól a Ford LTD-től, amelyet épp összeraktunk. Hiszen mindkettőben van motor, szivattyúk és életadó üzemanyag is. Úgy hiszem, részben épp ezek a beszélgetések terelték a figyelmemet az agy felé, ugyanis ez volt a test egyetlen része, amelyet nem lehet egyetlen autóalkatrészhez sem hasonlítani. Hiszen az autó ülése nem fog tudatára ébredni, legyen bármilyen fényes rajta a bőr. Azonban még így sem tudok úgy gondolni az agyra, hogy ne jutna eszembe a tuningolás meg a karbantartás. Nem kellene-e még olajcsere? Megfelelő üzemanyagot tankolok-e? Túl nagy fordulatszámon pörög-e a motor, esetleg nem működik a fék? Nincsenek-e repedések a szélvédőn vagy az alvázon, és mindegyik gumiban megfelelő-e a nyomás? Jól működik-e a hűtés és a fűtés? Megfelelően reagál-e a motor, ha hirtelen gyorsítani akarok, és mennyi idő alatt tudok megállni?

Az első rész alapvető tényekkel indul. Valójában mi is az agy? Mit takar egy agyműtét? Hogy néz ki e szervünk, és milyen a tapintása? Miért olyan titokzatos és nehezen megismerhető? Hogy működik a memória? Mi a különbség az agy normális öregedése és az alkalmanként előforduló memóriazavar, illetve az agy abnormális öregedése, valamint a súlyos hanyatlás jelei között? Ezután pedig alaposan megvizsgáljuk az öregedéssel és a kognitív hanyatlással kapcsolatos mítoszokat, illetve az agy újjáépülésével, újrahuzalozásával és növekedésével kapcsolatos tudásunk forrásait.

A második rész a megfelelő agyműködés megóvásához és annak fejlesztéséhez szükséges öt alappillért mutatja be, amelyek a következők: 1. sport és testmozgás; 2. életcélok, tanulás és felfedezés; 3. alvás és pihenés; 4. táplálkozás; illetve 5. társas kapcsolatok. E részben felvonultatok néhány jelenleg folyó, az agy megismerésével, illetve egészségének megóvásával és kezelésével foglalkozó kutatást is. Vezető tudományos szakembereket mutatok majd be, akik egész életüket az agy titkai kifürkészésének szentelték. Minden egyes fejezet tudományos alapokkal rendelkező stratégiákat kínál, amelyeket mindenki saját életmódjához és igényeihez igazíthat. A második rész egy új, egyszerűen megvalósítható, az általam ajánlott lépésekből összeállított tizenkét hetes programmal ér véget.

A harmadik rész az agyi rendellenességek diagnosztizálását és kezelését járja körül. Mit tegyünk, ha a kezdeti tüneteket észleljük magunkon? Léteznek más betegségek, amelyek tünetei megegyeznek a demenciáéival? Miért vallanak rendre csúfos kudarcot a neurodegeneratív zavarok helyreállítására és gyógyszeres kezelésére irányuló kutatások és klinikai kísérletek? Milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésünkre jelenleg a különböző súlyosságú zavarok esetén? Hogyan maradhat egészséges a demenciával küzdő párját ápoló házastárs (a gondviselőket sokkal nagyobb arányban fenyegeti a betegség kialakulása)? A demenciával megbirkózni olyan, mintha mozgó célpontra próbálnánk lőni: az e zavarban szenvedő embertársunk ápolása a világ egyik legnehezebb munkája. Senki sem tanítja meg nekünk az iskolában, hogyan dolgozzuk fel, ha az egyik szerettünk agyi funkciói visszafordíthatatlan hanyatlásnak indulnak. Egyesek esetében e változások lassan alakulnak ki, és alig észrevehetőek: gyakran évek vagy akár több mint egy évtized is eltelik, mire a tünetek markánssá válnak – mások esetében viszont mindez gyorsan és hirtelen zajlik. Mindkét verzió nehezen kezelhető és kiszámíthatatlan. A beteg életminőségét javító, a gondviselői tevékenységet megkönnyítő, bizonyítékokon alapuló kezelési módszerek felvonultatása mellett olyan, az Alzheimer-kórral gyakran összetévesztett, sikeresen kezelhető betegségeket is bemutatok, amelyekről a gondviselőknek érdemes tudniuk.

Végezetül pedig, a jövőbe tekintve, a könyvet optimistán zárom. A ma még komoly problémát jelentő neurológiai zavarok (mint az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór, a depresszió, a szorongás vagy a pánikbetegségek) kezelési lehetőségei rengeteget fejlődhetnek. Nem kételkedem abban, hogy a következő tíz-húsz évben sokkal előrébb leszünk az agyi zavarok kezelése területén. Akár még sikeres terápiát vagy vakcinát is kifejleszthetünk az Alzheimer-kór gyógyítására, illetve megelőzésére. E terápiás módszerek egy részét valószínűleg a gén- és az őssejtterápiának, illetve a mély agyi stimulációnak köszönhetjük majd, amelyet már ma is használnak a depresszió és a rögeszmés-kényszeres zavar kezelésében. A technika is fejlődni fog, így még kevésbé invazív módszerekkel avatkozhatunk be. Elmagyarázom majd, mit jelent mindez, és tanácsaimmal segítek felkészülni erre a jövőre. A könyvben több helyütt a fiatalabb generációkat is megszólítom, és segítek nekik megőrizni agyuk egészségét – hiszen az elmezavarok sokszor évtizedekkel a tünetek megjelenése előtt alakulnak ki. Ha fiatalabb éveimben tudtam volna, amit ma, rengeteg mindent tehettem volna saját elmém egészségéért. Az olvasó így nem követi majd el mindazokat a hibákat, amelyeket én.

Van egy bölcs mondás, amelyet egyszer Okinaván hallottam: „Arra vágyom, hogy az életem olyan legyen, akár egy izzólámpa: végig fényesen ragyogjon, amíg egy nap aztán hirtelen ki nem ég.” Ugyanezt kívánjuk az agyunkkal kapcsolatban is. Nem szeretnénk, ha úgy viselkedne, mint valami fénycső, amely villogással jelzi közelgő végzetét. Amikor az öregkorra gondolunk, kórházi ágyak és elfelejtett emlékek jutnak az eszünkbe. Egyiknek sem kell igaznak lennie: az agyunk egy olyan szerv, amely igenis megerősödhet, ahogyan idősödünk. Nincs ebben semmi turpisság: mindenki szert tehet éles elmére, legyen akármilyen korú.

Bizonyos értelemben önzőség volt megírnom ezt a könyvet. Olyan szerencsében volt részem, hogy felkereshettem a világ legjobb specialistáit, és tanácsokat, illetve cselekvési tervet kérhettem tőlük ahhoz, hogy élesen tarthassam az elmémet, és mindent megtehessek azért, hogy megelőzzem a szellemi leépülést. A munka során olyan stratégiákat is elsajátítottam, amelyek segítségével jobban teljesíthetek, kevésbé érzem magam leterheltnek, és általánosságban véve is könnyebben és vidámabban élhetem az életem. Mára a hozzám közel állókkal is megosztottam mindezt a tudást. Most pedig az olvasóval is meg szeretném osztani. Üdvözlök mindenkit „az éles elméjűek táborában”.

Forrás: Tartsd élesen az elméd

Ajánlott könyvek: