Dr. Sanjay Gupta a Tartsd élesen az elméd című könyv szerzője és a CNN idegsebész vezető orvosszakértője, a Next Avenue által készített interjúban nyilatkozott arról, hogy miért fontos, hogy jobban fókuszáljunk testünk irányítóközpontjára, az agyra.
Next Avenue: Mielőtt ajánlana valamit arra nézve, hogy formába rázzuk az agyunkat, mutassa meg, hogy mi a cél.
Dr. Sanjay Gupta: Olyan életmódot akarunk kialakítani, ami állandóan alkalmazza az agyunk különböző részeit. Ha rajzolunk egy térképet az agyunk felszínéről, és azt mondjuk, hogy milliónyi pálya van az agyban, akkor jó tudni, hogy nagyjából csak százezret használunk belőlük.
Akármilyen módon is élünk, az életünknek van egy megjósolható, ismétlődő természete. Ez pedig nagyon jól beválik, mert magasan funkcionáló személyek vagyunk. De amint elkezdünk új utakat nyitni az agyunkban, más dolgok fognak történni ennek eredményeként. Az egyik, hogy elkezdünk mintákat összekötni életünk különböző, eddig hiányzó területeiről.
Tehát azt gondoljuk, hogy az agyunk olyan, amilyen, de valójában tudjuk fejleszteni az agyunk teljesítményét?
Teljes mértékben. Vannak módszerek arra, hogy már most is optimalizáld az agyad. Rengeteg ember számára az agy áthatolhatatlan, megváltoztathatatlan szervnek tűnik. Az orvosi közösségben is hosszú ideig így tekintettek rá. Engem is így tanítottak – a neurogenezisre (új agysejtek születése) nem nagyon gondoltunk egészen addig, amíg be nem fejeztem az idegsebészképzésem 2000-ben.
Azóta az idegtudományos közösség megtanulta, hogy mi fejleszti a kognitív tartalékot és az agy ellenállóképességét, hogy kevesebb eséllyel alakuljon ki demencia, vagy hogyan emlékezzünk jobban dolgokra, hogyan szilárdítsunk meg emlékeket, kortól függetlenül.
Mi a legjobb technikája annak, hogy új utakat és kapcsolatokat nyissunk?
A legjobb módja valójában az, hogy egy kicsit felrázzuk magunkat, kilépjünk a komfortzónánkból, csináljunk valami olyat minden nap, ami elsőre megijeszt minket.
Mikor ezt tesszük, akkor rájövünk, ahogy öregszünk, néhány gyakran használt út óhatatlanul is eltorlódik. Sokaknak, amikor ez történik, akkor egy nem tökéletesen működő agy tüneteit produkálják.
Az érvelő adottságaink, a képesség, hogy mintákat kössünk össze, még az olyan készségek is mint az empátia, csökkeni kezdenek, ha az utak blokkolva vannak. Azonban ha sok kisegítő pályánk és ösvényünk van, akkor az nemcsak most, amikor jól működik az agyunk, segít minket az életben, de egyben kognitív tartalékot is készít és ütközőként szolgál, ellenállásként későbbi betegségek ellen.
Leleplezi azt a gyakori hiedelmet, miszerint a kognitív hanyatlás elkerülhetetlen az öregedés során. Ez egy, a tizenkettő destruktív mítosz közül, amelyek az agy öregedésével kapcsolatosak, és amelyeket „piszkos tizenkettőnek” nevez.
Körülbelül másfél éve a műtőben voltam. A páciens szubdurális hematómával (az agy külső rétege és az agy között felgyűlik a vér, ezzel nyomást helyezve az agyra) érkezett a sürgősségire. Azt mondták, hogy a páciens 93 éves férfi. Megkérdeztem, hogy „Milyen állapotban van? Indokolt operálni?”
A családja azt mondta, hogy kifejezetten jól funkcionáló, aktív ember. Valójában a sérülést is úgy szerezte, hogy a háza tetejéről esett le, miközben faleveleket fújt le a tetőről egy levélfújóval. Miközben beszéltem vele, világossá vált, hogy tényleg roppant friss ember. Éppen egy okoseszközön nézte a kelet-afrikai választási eredményeket, ahol régebben jótékony munkákat végzett.
Ott volt azonban ez a vérzés, ami tüneteket is okozott. A szubdurális vérzésekkel az a probléma, hogy növekednek. Így hát bevittem a műtőbe, eltávolítottam a vért az agy felszínéről. Az agy mérete csökken a kor előrehaladtával, de az ő agyi funkciói csodálatosak voltak. Annyi dologra, tevékenységére emlékezett, hogy több évtizeddel fiatalabbnak tűnt tőle. Komolyan gondolkodtam ezen az elképzelésen, hogy tényleg előre el van-e döntve, hogy veszítünk kognitív funkciókat azért, mert a szerv maga is idővel elhasználódik. Az igazság az, hogy a szerv tényleg használódik és romlik idővel. De amire képes még mindig, az különbözik a testünk többi szervétől.
Még ha fizikálisan változik is az agyunk, de az, amire kognitív módon képes, valójában erősebb is lesz, ha folyamatosan kihasználjuk. „Mint egy Ginsu-kés”, ahogy a lányom mondta valamelyik nap, amikor elmagyaráztam ezt neki. „Minél többet használod, annál élesebb lesz.”
Mikor folyamatosan új dolgokról tanulsz, az nem az IQ-d fejlesztése, vagy az ezen dolgokra való emlékezés miatt fontos. Amiatt fontos, hogy új idegpályákat alkalmazz, amelyek az agyad különböző részeit köti össze, olyan részeket, amelyeket tipikusan nem használsz. Ez pedig képessé tesz arra, hogy új mintákat vegyél észre, és átélj dolgokat életedben először.
Hogyan tehetjük az agyunkat ellenállóbbá a demenciával szemben?
Egyre nyilvánvalóbb, hogy az amiloid plakk jó hipotézis volt arra nézve, hogy miért alakul ki egyeseknél a demencia, a stratégiák arra nézve, hogy csökkentsék a plakkok számát az agyban valójában klinikailag nem javítottak a betegek állapotán. A kísérletek nem működtek.
Van pár új orvosság – nem plakk-csökkentők, hanem más gyógyszerek – amelyek tulajdonképpen lassítani tudják az Alzheimer-kór előrehaladását. Nincsen azonban olyan jelentős terápia, ami működne.
Mindent egybevetve, az emberek nem akarják, hogy kognitív diszfunkció alakuljon ki náluk az öregedés előrehaladtával. Azt gondolom, hogy ez az elő-klinikai ablak – az idő, amit a betegség kezdetének hívunk az agyban és a szimptomatológiában – nagyon kritikus pont. Ha megnézzük olyan emberek munkáját, mint Richard Isaacson vagy Dean Ornish, rájövünk, hogy azok az életmódváltások, amikről beszélnek, drámaian csökkenteni tudja az esélyét annak, hogy valakinél kognitív diszfunkció alakuljon ki, vagy specifikusan Alzheimer-kór.
A tény pedig, hogy meg tudjuk célozni azt a körülbelül 46 millió embert, akik ezzel az életmódváltás lehetőségével éltek, nagyon inspiráló volt számomra. Az egyik ok, ami miatt eldöntöttem, hogy megírom a könyvet, az az volt, hogy ezek az életforma reformok nagy változásokat tudnak előidézni. Régóta tudunk a szívbetegségekről. De most ugyanazt látjuk a demencia különböző típusaival.
Az ajánlott életmódváltások között szerepel az is, hogy az agyunkat a „MIND” diétával tápláljuk, ami két népszerű diétán (a mediterrán és a DASH) alapszik, illetve olyan étrendváltozást, hogy olyan ételeket építsünk be a diétánkba, amelyek segítik az agy egészségét – például több zöldség, magvak, bogyós gyümölcsök, babok, teljes kiőrlésű búza, hal, szárnyasok, olívaolaj, és kevesebb vörös hús, vaj, margarin, sajt, édesség, sült krumpli vagy gyorsétel. Miért jó ez az agyunk számára?
Van egy olyan mondás, miszerint ami jó a szívnek, az jó az agynak. Az agyunk teszi ki két százalékát a testsúlyunknak, és húsz százalékát a véráramunknak. Éppen ezért a MIND-diéta elősegíti, hogy a koszorúerek tiszták maradjanak, és segít egészségesen tartani az agyunkat. Nem úgy, mint a szív, a gyomor vagy más szerv a testben, az agy folyamatosan táplálva van azzal, amit beviszel. Ha összességében egészségesen étkezel, például a MIND-diétát követed, az nagyon fontos az érrendszernek, amiért az agy felelős leginkább.
Sok évig egy televíziós híradásban voltam producer. A szerkesztőségben sokszor hallottuk a következőt: „A TV-s híradás nem agysebészet.” Mindig kíváncsi voltam arra, hogy mit mondanak az agysebészek a saját állásukról. Így egyik nap, amikor a lányom egyik barátnőjének az apja, aki agysebész, átjött hozzánk, akkor megkérdeztem tőle, hogy mit mondanak az agysebészek a saját munkájukról? Azt mondta, hogy „Ez könnyű – ez nem rakéta tudomány.” Most, hogy egy agysebésszel beszélgetek, aki sok időt tölt az újságíró kollégái között a CNN-nél, mit mond akkor, amikor azt mondják, hogy a televíziózás nem agysebészet?
Ez vicces, nem tudom megszámolni hányszor hallottam ezt, mióta csatlakoztam a CNN-hez húsz évvel ezelőtt. A legviccesebb dolog, amit ott láttam, amikor egyszer valaki egy képregényt ragasztott az ajtómra. Két srác operálta rajta valakinek az agyát, a leírás pedig a következő volt: „Hé, gyerünk, ez nem televíziózás.” Nem hazudott.
Forrás: https://www.nextavenue.org