A megadás a belső elfogadása annak, ami van. Mi itt az életedről beszélgetünk – erről a pillanatról –, s nem az életed körülményeiről vagy feltételeiről, tehát nem arról, amit én élethelyzetnek nevezek.
A betegség élethelyzeted része. Mint ilyen, van múltja és jövője. A múlt és jövő megszakítás nélküli folyamatot képez, hacsak tudatos jelenléted nem aktiválja a most megváltó erejét. Amint tudod, a különböző feltételek mögött, amelyek az időben létező élethelyzetedet alkotják, van valami mélyebb, lényegibb: az időtlen mostban lévő életed, valódi lényed.
Mivel a mostban nincsenek problémák, ezért ott betegség sincs. A valaki által az állapotodra akasztott címkébe vetett hit tartja fenn az állapotot! Megerősíti azt, és egy átmeneti egyensúlyvesztésből így egy láthatólag tartós valóságot teremt. Nemcsak szilárdságot és valóságtartalmat ad neki, hanem olyan időbeli folytonosságot is, amellyel addig nem rendelkezett.
Ha erre a pillanatra összpontosítasz, és tartózkodsz a mentális megcímkézéstől, akkor a betegség a következő egy vagy több tényezővé redukálódik: testi fájdalom, gyengeség, rossz közérzet, cselekvőképtelenség. Ennek adod meg magadat – most. Nem a „betegség” ideájának adod meg magad.
Hagyd, hogy a szenvedés a jelen pillanatba kényszerítsen, az intenzív, tudatos jelenlét állapotába! Használd fel ezt a megvilágosodáshoz!
A megadás nem alakítja át azt, ami van, legalábbis nem közvetlenül. A megadás téged alakít át! Amikor te átalakulsz, azzal az egész világ átalakul, mert a világ csak reflexió, visszatükröződés.
Nem a betegség a probléma. Te vagy a probléma – amíg az egós elme uralkodik.
Ha beteg vagy rokkant vagy, egy pillanatig se hidd, hogy valahogy kudarcot vallottál volna! Ne érezd magad emiatt bűnösnek! Ne hibáztasd az életet, mondván, hogy igazságtalanul bánt veled, de ugyanígy magadat se! Mindez ellenállás.
Ha súlyos betegséged van, használd fel azt a megvilágosodáshoz! Bármi „rossz” is történik az életedben, használd fel azt a megvilágosodáshoz!
Vond meg az időt a betegségtől! Csöppnyi múltat vagy jövőt se adj neki! Hagyd, hogy intenzív jelenpillanati tudatosságba kényszerítsen, majd figyeld, mi történik!
Válj alkimistává! Transzmutáld a közönséges fémet aranynyá, a szenvedést tudatossággá, a katasztrófát pedig megvilágosodássá!
Lehet, hogy súlyos betegségben szenvedsz, és szavaim tán földühítettek. Ha így lenne, ez egyértelműen azt jelzi, hogy a betegség éntudatod részévé vált, s hogy most véded az identitásodat – és egyúttal a betegségedet is.
A „betegségnek” jelölt állapotnak semmi köze ahhoz, aki valójában vagy!
Ha tehát súlyos sorscsapás ér, vagy valami nagyon nagy „rossz” történik veled – súlyosan megbetegszel; lerokkansz; elveszíted otthonodat, vagyonodat vagy társadalmilag meghatározott identitásodat; elhagy a szerelmed; meghal vagy szenved egy szeretted; közeleg a halálod –, tudd, hogy van ennek egy másik oldala is! Tudd, hogy ilyenkor csupán egyetlen lépés választ el valami hihetetlen, fantasztikus dologtól: a fájdalom és szenvedés fémének teljes, alkímiai arannyá transzmutálásától! Ezt az egy lépést megadásnak nevezik.
Nem azt mondom, hogy boldog leszel ebben a helyzetben. Nem leszel. De a félelem és a fájdalom olyan lelki békévé és higgadt derűvé alakul át, amely nagyon mélyről tör majd elő: magából a Megnyilvánulatlanból. Ez „Isten békéje, amely minden értelmet meghalad”. Ehhez képest a boldogság meglehetősen csekély valami.
Ezzel a sugárzó békével együtt jár a felismerés – nem az elme szintjén, hanem lényed mélyén –, hogy elpusztíthatatlan és halhatatlan vagy. Ez nem csupán hit. Olyan tökéletes bizonyosság, amelynek nincs szüksége semmiféle másodlagos forrásból származó, külső bizonyítékra.
Forrás: A most hatalma a gyakrolatban
Ajánlott könyvek: Eckhart Tolle – A MOST HATALMA A GYAKORLATBAN
