A kötődéselmélet és a négy alapvető kötődési stílus

A kötődéselmélet azt vizsgálja, hogy a gondozóinkkal szerzett gyermekkori tapasztalatok hogyan befolyásolják a felnőttkori kapcsolatokat.

A kötődéselmélet azon az alapkoncepción nyugszik, hogy a kötődés az elsődleges mechanizmus minden kapcsolatunkban, legyen az szerelmi, baráti vagy családi. A mindennapi kapcsolatainkat befolyásoló kötődési minták az életkörülményeinktől függően idővel átalakulhatnak, vagy zavarai súlyosbodhatnak. Ahhoz, hogy megtanuljuk, hogyan éljük meg a közelséget és az intimitást a kapcsolatainkban, először meg kell értenünk ezeket a mintákat. 

A kötődéselméletet John Bowlby és Mary Ainsworth közösen dolgozta ki az 1960-as években. Mary Ainsworth a Torontói Egyetemen a biztonságelméletre szakosodott, amely a gyermeknek a gondozójától való függőségét hangsúlyozza. Ainsworth azonban a hagyományos pszichológia újrafogalmazott megközelítése miatt kereste a Bowlbyval való együttműködés lehetőségét. Nagy hatást gyakorolt Bowlbyra – aki a Cambridge-i Egyetem ösztöndíjasa volt – az a szakmai kapcsolat, amelyet két kisfiúval folytatott a diploma megszerzése után. 

Bowlby különösen akkor kezdett el érdeklődni a kötődési mechanizmusok iránt, amikor tinédzserekkel kezdett dolgozni. Az egyik kamasz, akivel dolgozott, egy visszahúzódó, közömbös fiatalember volt, akinek életéből hiányzott az anyafigura. A másik egy félős gyerek volt, aki elválaszthatatlan volt Bowlbytól.

A kötődéselmélet eredete című könyv szerint a második fiúnak a szülei gyerekkorában vagy uralkodóak voltak, vagy egyáltalán nem voltak jelen. A két fiú és a neveltetésük közötti éles különbség arra késztette Bowlbyt, hogy kutatni kezdje a neveltetés és a felnőttkori kapcsolatok közötti összefüggéseket. Ez elgondolkodtatta Bowlbyt.

Van-e összefüggés aközött, ahogyan egy gyermekkel bánnak, és ahogyan később ők bánnak másokkal? Ez a kíváncsiság alapozta meg későbbi életművét, amellyel megpróbált választ adni az általa feltett kérdésekre, ami a kötődéselmélet alapja lett. 

Az 1960-as évek óta a kötődéselmélet jelentős teret nyert, amit az orvosok és a kutatók empirikusan is alátámasztottak. Gondosan kidolgozták, így nyerte el mai formáját: egy olyan elmélet, amely világosan bemutatja, hogy az ember szülői neveltetése hogyan befolyásolja felnőttkori kapcsolatait. 

 

 

Kötődéselmélet és a 4 alapvető kötődési stílus

A kötődési stílusoknak, vagyis annak, ahogyan a különböző típusú gyermekkori tapasztalatok felnőttkorban megjelennek, négy alapvető formája van: 

1. Elutasító-elkerülő

2. Félelemteli-elkerülő

3. Szorongó kötődés

4. Biztonságosan kötődő

 

1. Az Elutasító-elkerülő 

Aki elutasító-elkerülő kötődési stílussal rendelkezik, arra az alábbiak jellemzőek: 

• Általában visszahúzódónak tűnik.
  
• Rendkívül független szeretne lenni.
  
• Érzelmileg távolságtartó a kapcsolataiban.
  
• Kevésbé valószínű, hogy bensőséges kapcsolatot teremt.
  
• Nehezen köteleződik el.
  
• Túlterheli, ha nagymértékben támaszkodnak rá.
  
• Ekkor fizikailag és érzelmileg is visszavonul.

 Az alapvető hiedelemrendszerük vagy a tudatalattijukban ismétlődő észlelések a tökéletlenség és a bizonytalanság érzését fogják fenntartani kapcsolataikban. Lényegében valahol mélyen azt hiszik, hogy nincsenek biztonságban az emberek közelében, és hogy a sebezhetőség mindig fájdalmas. 

Bár úgy tűnhet, hogy az elutasító-elkerülő embereknek vannak hiányosságaik a kapcsolataikban (mint minden kötődési stílussal rendelkezőnek), ám valójában csodálatos társak lehetnek. Ha mélyebben megértjük, hogy valaki miért elutasító-elkerülő, a kapcsolat egészségesebb, boldogabb és teljesebb lehet. 

Miért olyan távolságtartó tehát az elutasító-elkerülő ember? Jellemzően a szülei gyermekkorában nem voltak elérhetőek a számára. 

Ez a hiány megjelenhet fizikai, érzelmi vagy intellektuális elhagyatottság formájában. Mivel a gyermek túlélése szó szerint a szüleitől függ, az elhanyagoló szülők gyermekének meg kell tanulnia, hogyan kell önmagát megnyugtatni. Végül az ilyen gyermek valószínűleg azt a meggyőződést alakítja ki, hogy csak önmagára számíthat. Ez a meggyőződés aztán tudat alatt átkerül a felnőttkorba, és távolságtartó és elutasító viselkedésben nyilvánul meg.

Ez azonban idővel orvosolható – egy elutasító-elkerülővel való egészséges kapcsolat következetes érzelmi támogatással, kellő személyes szabadsággal és közvetlen kommunikációval építhető ki. 

 

 

2. A Félelemteli-elkerülő 

A félelemteli-elkerülő mintázattal bíró jellemzői: 

• Gyakran viselkedik ambivalensen a kapcsolataiban. A partnerével szemben hol sebezhetően, hol távolságtartóan viselkedik. Ez minden kapcsolatában következetesen megfigyelhető, függetlenül attól, hogy az párkapcsolat-e.
  
• Általában nagyon alaposan megfigyeli a környezete jelzéseit, hajlamos túlelemezni a mikrokifejezéseket, a testbeszédet és a szavakat, és árulásként interpretálni. Ennek oka abban keresendő, hogy gyermekkorában nem alakult ki a bizalom a gondozóival szemben. Ennek a bizonytalanságnak az oka lehet például a szenvedélybeteg vagy érzelmileg rossz állapotban lévő szülővel való együttélés.
  
• Hiányzik belőle a természetes bizalom.
  
• Gyakran úgy érzi, hogy bármikor elárulhatják.
  E kötődési stílus mélyben meghúzódó érzelmi sérülései az értéktelenség érzése, a kihasználtság és a bizonytalanság érzése körül forognak. 

 Miért olyan kiszámíthatatlan a félelemteli-elkerülő ember?
A mélyben dolgozó érzelmi sérülései és viharos viselkedése jellemzően valamilyen gyermekkori bántalmazásban gyökeredzik. Azonban ez a bántalmazás azzal párosul, hogy az egyik vagy mindkét szülő érzelmileg is támogatja a gyermeket, csak ritkán. Ez a kombináció ösztönös bizalmatlanságot és zavart okoz, és a félelemteli-elkerülő megtanulja, hogy árulásra számítson, miközben szeretetre vágyik. A következetlenség miatt a félelemteli-elkerülő számára nehézséget jelent, hogy megtanuljon kötődni a gondviselőihez. 

Ráadásul, mivel a szeretetet már fiatalkorától kezdve kaotikusnak látja, felnőve hajlamos hatalmas belső konfliktusok megélésére. Érezni akarja a kapcsolódást, miközben tudat alatt azt hiszi, hogy ez veszélyes. Ez megbántottságot vagy frusztrációt szül, amit később a kapcsolataira vetít ki. 

Végső soron a félelemteli-elkerülő szerető partnerként viselkedik, majd megijed, és elhúzódik, amikor sebezhetőnek érzi magát. Ahhoz, hogy ezzel a típussal sikeres kapcsolatot építsen ki, a partnernek vagy barátnak következetesen mély kapcsolódást kell biztosítania. Ez nyitottságot és a határok tiszteletben tartását jelenti, állandó megnyugtatással párosítva. 

 

 

3. A Szorongó kötődés 

A szorongó kötődési mintázattal rendelkező ember jellemzői: 

• Általában nagyon önfeláldozó, hogy „az emberek kedvében járjon”.
  
• Fél az elutasítástól, az elhagyatottságtól.
  

 A félelemteli-elkerülő kötődési stílushoz hasonlóan a szorongó kötődési stílus is a gyermekkori következetlenségből ered. Ebben az esetben azonban a következetlenség nagyrészt a távollétből ered, nem pedig a gondozói bántalmazásból vagy a gondozó diszfunkciójából. 

Végső soron a szorongó kötődést a gyermeknél a kiszámítható és következetes gondozó hiánya alakítja ki. Alapvető érzelmi sérüléseik közé tartozik, hogy úgy érzik, nem elég jók, és szinte várják az elutasítást, mivel a szülők hosszabb ideig figyeltek rá, majd megvonták ezt a figyelmet. 

A következetlen szülői magatartás megnyilvánulhat a szülői támogatás és gyakori távollét kombinációjában, vagy más módon, amikor a szülőnek megvan a képessége arra, hogy a gyermekére hangolódjon, de nem tud mindig rendelkezésre állni. 

Vegyük Jonathan példáját. Jonathan szülei a hadseregben dolgoznak. Mindketten érzelmileg elérhetőek és jelen vannak Jonathan számára egész gyermekkorában, de sokat dolgoznak és utaznak. Az egyik vagy mindkét szülő gyakran hosszabb időre távol van, és ilyenkor Jonathan a nagyszüleinél marad. 

E miatt a kiszámíthatatlanság miatt Jonathan vágyik a szülei közelségére. Megérti, mit jelent a közelség és a kötődés, hiszen a szülei ezt megmutatták neki. A következetlenség azonban nagyon fájdalmassá válik számára, és mindig több közelségre vágyik, amikor elmennek. A kiszámíthatatlanság miatt túlságosan éber, és fél, hogy elhagyják. Mivel tudat alatti mintákat tanul meg mindazon keresztül, aminek folyamatosan ki van téve, végül egy egész programot kreál az elhagyástól való félelem köré. 

Mivel az egyik félelem, amellyel biológiailag születünk, az elhagyatottságtól való félelem, a kiszámíthatatlan szülői magatartás folyamatosan szorongást vált ki a gyermekből. Ez felerősíti az elhagyatottság érzését, és ezért felnőttkorában hajlamos lesz feláldozni a szükségleteit, hogy tudat alatt fenntartsa a kapcsolatait. 

A szorongó kötődésű ember gyakran túlkompenzál a barátságokban és a párkapcsolatokban, hogy elkerülje az elutasítást, de ez elkerülhetetlenül nehezteléshez vezet. A szorongó kötődésűeknél ez azért alakul így, mert gyakran összekeverik a kompromisszumot és az áldozatot.

Gyakran nem ismerik fel a különbséget a kettő között – az egyik a szükségletek kielégítésének átmeneti késleltetése, a másik a teljes lemondás –, és ez gyakran konfliktust szül hosszú távon. Gyakori, hogy idővel a szorongó kötődésű ember egészségtelen szokások rabjává válik, az önértékelése alacsony lehet, és kudarcba fulladhatnak a kapcsolatai. 

Bár ezeket az érzéseket a szorongó kötődésű alapvető érzelmi sérülései váltják ki, ezek gyógyíthatóak. Az olyan kapcsolatokban, amelyekben elfogadják, elérhetőek számára, és szeretetteljesen fordulnak hozzá, a szorongón kötődő csodálatos partner lehet, és igazán kiteljesedhet. 

 

 

4. A Biztonságos kötődés 

A biztonságos kötődési stílusúak: 

• Biztonságban érzik magukat a kapcsolatokban.
  
• Általában támogatóak, elérhetőek és nyitottak a barátaik vagy partnerük számára.
  

 Segíthetik a más kötődési mintázattal rendelkezőket egy biztonságosabb térbe kerülni, és a megfelelő eszközökkel biztosíthatják, hogy teljesen biztonságos kötődésűvé váljanak.

A biztonságos kötődés olyan gyermekkor eredménye, amelyben a szülők rendelkezésre állnak, és támogatják a gyermeket. Megtanították nekik, hogy biztonságban vannak, lehetnek sebezhetők, és hogy a szükségleteik jogosak. A korai vizsgálatokban a támogató szülői magatartásnak köszönhetően biztonságos kötődésűnek ítélt gyermekek szabadon felfedeztek, amikor a gondozójuk jelen volt, de érezhetően feldúltak lettek, amikor az elhagyta őket. 

 

A különböző kötődési stílusok megismerésével, valamint azzal, hogy megfigyeljük, ezek hogyan változnak a különböző kapcsolatainkban, megtanulhatjuk, hogyan javíthatjuk meg a társunkkal és a legközelebbi hozzátartozóinkkal való dinamikát.

 

Ahogyan a kötődési stílusok létrejönnek, úgy át is alakíthatók. A cél az, hogy a biztonságos kötődési stílus felé haladjunk, és eltávolodjunk a fent említett viselkedésformáktól. Bár az, hogy valaki más kötődési stílussal bír, nem jelenti azt, hogy eredendően hibás, de ez állandósíthatja az egészségtelen szokásokat, és megerősítheti a negatív hiedelmeket. 

Ezáltal minden eszközt megkapunk a tudat alatti mechanizmusaink feltárására, és akár át is programozhatjuk az elménket. Ezzel a tudással felvértezve a fejlődés útjára léphetünk. 

Forrás: Kötődési problémák

 

Ajánlott könyvek: