Ki a legjobb számodra?
A gondolatolvasás technikája

Hogyan ismerheted ki az embereket? Hogyan érzékelheted és értheted meg kódolt üzeneteiket? Ki tesz jót neked? Ki az, aki inkább csak károkat okoz? Mindenki kívánta már, bárcsak gondolatolvasó lehetne. Gabirel Palacios, a hipnózis új generációjának fiatal, neves képviselője most bemutatja, hogyan válhatunk valóban gondolatolvasóvá. Elvezet tudatunknak arra a rejtett területére, amelyen olyan védtelenek vagyunk, mint a gyermek a maga egészséges naivitásával: a tudatalattink területére, ahol az ősbizalom fészkel, ahol befolyásolhatók vagyunk, s ezért sebezhetők is.

Lehetséges, hogy időről időre felteszed magadnak a kérdést, mit tehetnél, hogy még könnyebben olvashass a másik ember gondolataiban.
Éppen ezért szeretnélek most három alapvető törvénnyel megajándékozni téged a gondolatolvasással kapcsolatban. Három alaptörvénnyel, amelyet mindannyiunknak fel és el kell ismernünk, ha megbízhatóan akarunk olvasni másokban.
A gondolatolvasás mesterei tudják, hogy a gondolat szabad. Bármikor és bármire lehet gondolni. Ezért tartsd szem előtt a most következő első alapelvet:

1. A gondolatok viselkedésének megértése

Sokan úgy próbálják elkapni a gondolatokat, mint a felénk szálló golflabdát. Valóban egyáltalán nem egyszerű célzottan elkapni őket. Ezért ne is a golflabdára összpontosítsunk, hanem a golfjátékosra. Mert ha tudjuk, milyen irányba és mekkora erővel fogja elütni a labdát, akkor előre láthatjuk, hová esik majd, azaz hol ér majd földet a gondolat.
A gondolatolvasásra alkalmazva ez azt jelenti, ne elkapni próbáljuk mások gondolatait, hanem inkább a gondolat viselkedését próbáljuk megérteni. Ebből következtethetünk annak az embernek a szellemi beállítottságára, akinek olvasni akarunk a gondolataiban. Ha megértjük a másik ember gondolatai beállítottságát és viselkedését, akkor azt is megértjük, vajon mit gondol a másik.
De hogyan gyakorolhatjuk a gondolatok viselkedésének megismerését? Úgy, hogy megfigyeljük, milyen kapcsolódásokat alkot a másik ember.

A gondolatok ugyanis csak kapcsolódásokon át tudnak haladni.

A gondolatnak jégtábláról jégtáblára kell átugrania. Csak akkor rugaszkodik el, amikor már látótávolságban van a következő biztonságos jégtábla. A gondolat szigetről szigetre ugrik. Nem tud úszni. Ha sikerül megértenünk, milyen ugrásokat hajtanak végre a másik ember gondolatai, akkor tudjuk, milyen jégtáblák vagy szigetek jelentik számára gondolatban a biztonságot.
De hogyan találjuk ki, mit mivel köt össze gondolatban a másik? Nagyon egyszerűen: ő maga árulja el nekünk. Csak figyelj oda, milyen szavakat használ újra meg újra. Ezekből a szavakból vissza lehet következtetni, mit mivel próbál meg gondolatban titkon folyamatosan összekapcsolni. Másképpen szólva: milyen szigeteken érzik magukat biztonságban a másik ember gondolatai.

A szavak köré, amelyeket újra és újra használ az ember, már létrehozott elképzeléseket, és ezek az elképzelések irányadó idegpályákat érnek el az agyában. Ezeket az idegpályákat használjuk folyamatosan szinte mindennel összefüggésben.

Ha a másik ember valami újjal találkozik, azt először is odakíséri ehhez a fontos idegpályához, amely nagyon domináns benne. Csak ha ezen az idegpályán már semmi jelentősége nincs a tartalomnak az ember számára, akkor sorolja át máshová az agyában.
Vannak tehát központi idegpályák az agyunkban – fajsúlyosan központi kapcsolódások –, amelyeket szinte minden újnál bevetünk. Mint egy Forma–1-es tesztpálya. Amikor új tartalom vagy új gondolat érkezik, az olyan, mint egy új autó, amelyet először a tesztpályára visznek, hogy megnézzék, valóban Forma–1-es jármű-e, vagy másfajta kocsi, amit máshová kell átirányítani.

Gyakorlat: Értsd meg a gondolatok viselkedését
– Jegyezd meg a másik ember három leggyakrabban használt szavait.
– Alkoss elképzeléseket e körül a három szó körül, mert ezzel máris bent vagy a másik központi idegpályájában.
– Ezeket az elképzeléseket, ezt az idegpályát társítsd új témákkal, és máris tudod, nagy valószínűséggel mit fog majd gondolni a későbbiekben a másik.

2. Alkalmazd az empátiát

Az empátia – az a képesség, hogy bele tudod képzelni magad a másik helyébe – a másik ember igen sok gondolatáról fellebbenti előtted a fátylat. Egész egyszerűen bele kell helyezkedned a másik emberbe, és megpróbálni úgy gondolkodni, ahogyan ő, és közben megérezni, hogyan érzi magát éppen. Ez mind szükséges ahhoz, hogy megértsd a gondolatait, sőt, még olvass is bennük.
De hogyan helyezhetjük magunkat empatikusan a másik helyébe? Az empátiát nem egyszerű megtanulni. Extrém odaadást igényel. Ha az embert eltölti az empátia, néhány pillanatra szinte meg is feledkezik saját magáról, és már csak a másik emberrel és a másik ember gondolataival foglalkozik. Belemerül a gondolatvilágába, a félelmeibe, a gondjaiba, a gondolatai felépítésébe, és megérti, a másik miért kelt benne pozitív vagy éppen negatív érzetet.
Ha empatikusan, intenzívebben akarjuk érzékelni a másikat, akkor nemcsak gondolatban kell elmerülnünk benne, hanem testileg is. Ezért vegyük fel ugyanazt a testtartást, ugyanazt a mimikát. Használjuk ugyanazokat a szavakat és ugyanazokban a mély gondolati képletekben mozogjunk.
A testbeszéd átvétele segít, hogy testben is belehelyezkedjünk a másik emberbe.
A mimika átvétele segít, hogy megértsük a másik érzelmeit, hiszen a mimika az érzelmek kifejeződése.
A szavak átvétele segít, hogy átvegyük a másik képzeletvilágát és energiáját – mert a szavak az elképzeléseken alapulnak.
Azzal pedig, hogy belemerülünk a gondolkodásába és összehasonlítjuk a saját gondolkodásunkkal, tematikailag is jól el tudunk helyezkedni benne.
A másik ember gondolkodásában úgy merülhetünk el a legjobban, hogy a helyzetét és a gondolatait összehasonlítjuk a saját helyzetünkkel és gondolatainkkal, s feltesszük a kérdést: nekem is voltak már hasonló gondolataim, én is voltam már hasonló helyzetben? Talán egy egészen más összefüggésben?
Ha így teremtjük meg az empátiát, lélekben máris sokkal közelebb vagyunk a másikhoz, és így már belemerülhetünk a gondolataiba és az érzéseibe.

Gyakorlat: Az empátia alkalmazása

– Vedd fel a másik ember testtartását (érezd a testét).
– Vedd át a másik ember mimikáját (érezd az érzelmeit).
– Vedd át a másik ember szavait (a szavak képzetei és energiái).
– Merülj el a másik gondolkodásában, értsd meg a helyzetét és a gondolatait.

3. Történetmesélés (storytelling)

A történetmesélés módszere tulajdonképpen a marketingből ismert eszköz. A potenciális ügyfélnek általában metafora formájában mesélnek el egy történetet, hogy így világítsák meg egy termék vagy egy szolgáltatás hasznosságát és előnyeit.
Amikor a marketingben alkalmazzuk a történetmesélést, az életből vett történeteket mesélünk, hogy a történeteken keresztül hozzuk közelebb a reklámozott terméket vagy szolgáltatást. Ugyanígy az életből vett történeteket kell alkotnunk magunkban akkor is, ha olvasni akarunk a másik ember gondolataiban. Ami azt jelenti, hogy képzeljük el a másikat egy számára mindennapi helyzetben: bevásárlás közben, családi körben, a munkahelyén. A tudatalattink így az összes észlelést összeköti majd a másik ember életének mindennapi eseményeivel és a megfigyelt ember lehetséges viselkedési módjaival. Összefüggéseket állítunk fel, olyan összefüggéseket, mint például: Hogyan reagál egyes társadalmi csoportokban? Hogyan reagál, ha megfeddik a munkahelyén? Hogyan viselkedik a családjával töltött idő alatt?

Azáltal, hogy elképzeljük a másikat mindennapi összefüggésekben – azaz történetekben –, egyben intenzívebb képet is alkothatunk róla.

A történetmesélés itt azt jelenti, hogy azáltal, hogy elképzeljük a másikat mindennapi helyzetekben, megadjuk tudatalattinknak a mintát, amellyel még precízebben elemezheti a másik emberrel kapcsolatos észleléseket.
Azt tanácsolom, képzeljük el a másikat egy magántermészetű történetben, egy baráti történetben és egy szakmai történetben. A különböző helyzetek képei így erősítik majd a másikról alkotott teljes képünket.

Gyakorlat: Storytelling

– Képzeld el a másikat egy magánéleti helyzetben (például a párkapcsolatában).
– Képzeld el a másikat egy baráti helyzetben (például baráti társaságban).
– Képzeld el a másikat egy szakmai helyzetben (például egy szakmai projektnél).

Jelek

Ha tudunk olvasni a másik ember gondolataiban, az hozzásegíthet, hogy még jobban felmérjük a másikat, azaz meg tudjuk ítélni, jót tesz-e nekünk, vagy sem.

Négy kommunikációs szinten kell megkeresnünk
az árulkodó jeleket. Ez a négy szint a szem, a mozgás, a beszéd és az energia.
A szem, mert az a lélek tükre.
A mozgás, mert az a lélek kifejeződése.
A beszéd, mert a szavak a lélek nyelvén szólnak.
És az energia, mert az energia a lélek mértéke.

A szem a lélek tükre
Amikor belenézünk egy másik ember szemébe, mindig tudatában kell lennünk, hogy a szem mindig összeköttetésben áll a gondolatokkal. Többféle feltevés is létezik a szemmozgás-mintákról, amelyek szerint, ha meghatározott dolgokra gondolunk, mindig egy bizonyos irányba nézünk. Ennek alapja, hogy az agyunk a jelek szerint meghatározott szemmozgásokkal jobban le tud hívni különböző tartalmakat. Ha azt mondjuk, a szem a lélek tükre, tartanunk kell magunkat a következő alapelvhez: soha ne ítéljünk általánosításokra alapozva és elhamarkodottan pusztán azért, mert a másik a következőkben ismertetett jeleket mutatja. Mindig mindent összefüggéseiben kell nézni és megítélni. Ha a másik a következő jelek valamelyikét mutatja, az lehet akár véletlen is, amelynek nincs sok köze a te általánosításaidhoz. Természetesen lehetséges, hogy a jel valóban következtetni enged a másik ember gondolatvilágára, mégis minden alkalommal a józan észt is segítségül kell hívnunk ahhoz, hogy megítéljük, mennyire tekinthető valós jelnek egy vagy több kommunikációs jelzés. Véletlenről van-e szó, vagy valódi jelről.

A mozgás – a lélek kifejeződése
A test mozgása nagyon sokat elárul az emberekről. Ha megfigyeljük, hogyan mozognak, a lényükre is következtethetünk.
Minden mozgás a gondolatok egyik kifejeződése. Mihelyst létezünk, kommunikálunk. Nemcsak akkor, amikor mozgunk, hanem akkor is, amikor nem. Mert az is sokat elárul magáról, aki alig mozdul. Watzlawick kommunikációs alapelvének megfelelően: az ember nem tud NEM kommunikálni.
Embertársaink mozgását pontosan besorolhatjuk, és fontos információkat nyerhetünk belőlük. Itt is érvényes azonban a szabály, hogy ne általánosítsunk!

A beszéd – a lélek nyelve
Minden egyes szó a lélek megnyilvánulása. A szavak képeket hordoznak, és ezek a képek nagyon sokat elárulnak a beszélő lelkéről. Aki nagyon sokat beszél, annak rövid idő alatt sok kép vonul végig a gondolatain. Aki nagyon lassan beszél, és kevés képre összpontosít, és intenzíven veszi fel ezeket. Itt is érvényes az alapelv, hogy nem szabad általánosítani. Az egyes embereket mindig meggondoltan és fenntartásokkal kell kategóriákba sorolni.

Az energia – a lélek mértéke
Amikor beszélünk, mozgunk, vagy csak megfigyelünk, mindig az annak megfelelő energiában vagyunk. Fontos, hogy a különböző energiák egyensúlyban legyenek bennünk, vagy ha az ember elsősorban egy energiában van, mindent meg kell tennie, hogy ebből az egyből hozza ki a maga számára a lehető legjobbat. Nem szabad túl szigorúnak lenni önmagunkhoz. Mindig hagyjunk magunknak játékteret, hogy energiákat transzformáljunk. Szabad változtatnunk, és erre is kell hagyni időt. A következő négy energiánál az a fontos, hogy ne megítéljük, hanem olyannak fogadjuk el őket, amilyenek. A négy alapenergia a befogadó energia, az összekötő energia, a vezető energia, és a metaenergia.

A könyv számos karakter,- és energiatípust vonultat fel és elemez.
Folyamatos önreflexióval és a könyv végén található teszt segítségével pontosan meghatározhatjuk hogy, mely karaktertípusba tartozunk. A színezett személyiségtípusok modellje segítségével hatékony eszközt kapunk embertársaink megismerésére.

Forrás: Ki a legjobb számodra?

Ajánlott könyvek: